Repülővel utaztunk, de a célállomás nem tudott fogadni, mert nagy vihar volt. Egy kisebb repülőtéren szálltunk le. Mindenki kiszállt a gépből, hogy egy kicsit megmozgassa magát. A kapitány hátra ment az üres gépben, de meglátta, hogy az egyik utas, egy vak ember, a helyén ül.
- Uram, ön nem száll ki? Egy órát fogunk itt várakozni. Jöjjön, kivezetem.
- Nem, köszönöm, jó nekem itt. De ha megsétáltatná a kutyámat, azt nagyon megköszönném.
És így történt, hogy meglátták az utasok a kapitányt, amint sötét napszemüvegben, egy vakvezető kutyával járkál a gép körül. Hirtelen mindenki más járatra akarta átcserélni a jegyét.