- Jean! Maga szerint tud mászni a kaktusz?
- Nem tud, uram.
- Ez biztos?!
- Igen, uram.
- Akkor egy sünt öntöztem meg.

- Jean, mondja, élnek maga szerint a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?

Jean, öntse ki ezt a lavór vizet az ablakon!
- Igen, uram.
- Jean, mi volt ez a sikoltás? Volt valaki a lavórban?

- Jean, mi ez a nagy nyögés a nyitott ablakunk alatt?
- Az alkalom szüli a tolvajt uram!

Jean és a úr felszállnak a villamosra.
Jön az ellenőr és kéri a jegyeket.
- Mondja, Jean, van nekünk jegyünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de nincs jegyünk.
- Uram, akkor ebből büntetés lesz. Pénzük van?
- Mondja, Jean, van nekünk pénzünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, de pénzünk sincs.
- Hát akkor mijük van?
- Tényleg, Jean, ha nekünk se jegyünk, se pénzünk, akkor mink van?
- Bérletünk, uram!

Jean, ma egy zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor cintányéron tálalok.

- Jean, kérem kóstolja meg ezt a konyakot, és mondja el, hogy mit talál benne furcsának?
- Azt, hogy megkínált vele uram!

- Jean, kérem ma az utca túloldalán tálaljon!
- De, miért, uram?!
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy a másik oldalon egyek...

- Jean, maga tökéletes inas! Már 30 éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.

- Jean, nem tudja miért szorít annyira a lakkcipőm?
- Mert bent maradt a nyelve, uram.
- Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvem, akkor is szorít...