A plasztikai sebész új arcot varázsolt a hölgynek: eltüntette a ráncokat, és az orrát is kisebbre szabta.
Amikor felépül a páciens, az orvos megkérdezi tőle:
- Mit tehetek még Önért, asszonyom?
- Tudna nekem nagy, kerek szemeket csinálni?
- Természetesen - válaszol a sebész, majd kiszól az asszisztensnőjének.
- Legyen szíves, mutassa meg a hölgynek a számláját!

Egy kis faluban nyugdíjba készül az orvos, helyére egy fiatal kolléga érkezik. Együtt látogatják végig a betegeket, és az idősebb mindenhol bemutatja a fiatalt. Az egyik asszony panaszkodik:
- Doktor úr, mostanában állandóan fáj a gyomrom.
Az idős orvos válaszol:
- Nem evett túl sok friss gyümölcsöt? Szerintem kevesebbet kéne ennie, akkor rendbe fog jönni.
Amikor a két orvos elhagyja a házat, a fiatal csodálkozva kérdezi:
- Hogy tudta ilyen gyorsan felállítani a diagnózist, hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet?
- Egyszerű. Leejtettem a sztetoszkópomat, és amikor lehajoltam, megláttam, hogy az asztal alatt a szemetes tele van banánhéjjal. Így azonnal rájöttem, hogy mi a baj.
Mennek tovább egy másik házhoz, ahol egy idősebb asszony fogadja őket. Most a fiatal orvoson van a sor. Az asszony elmondja a panaszát:
- Doktor úr, mostanában állandóan kimerültnek érzem magam, egészen legyengültem.
- Nos asszonyom, talán nem kellene annyi önkéntes munkát vállalnia az egyháznak, pihenjen többet.
Mikor kimennek a házból, az idős orvos megdöbbenve kérdezi a kollégájától:
- Hát ezt meg honnan tudta? Hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet, még csak nem is ismeri őt.
- Egyszerű. Amikor elejtettem a sztetoszkópomat, és lehajoltam érte, megláttam az ágy alatt a tiszteletes urat.

A vizsgálat után így szól az orvos a beteghez:
- Kiss úr, van egy rossz meg egy jó hírem.
- Doktor úr, kezdje a rossz hírrel!
- Sajnos ki kell operálnunk az egyik tüdőlebenyét.
- Szent Isten! De mondja, mi a jó hír?
- A jó hír az, hogy lesz elég hely a májának.

Bemegy az orvos a kórteremben fekvő pácienshez:
- Van egy rossz és egy jó hírem. Melyikkel kezdjem? - kérdi a doki.
- A jó hírrel, doktor úr! - feleli a beteg reménykedve.
- Nos, ezt a betegséget, amiben szenved alighanem Önről fogják elnevezni!

- Hogy van az új beteg? - kérdezi a vizit előtt az orvos az osztályos nővértől.
- Már sokkal jobban doktor úr. Ma reggel már beszélt is.
- És mit mondott?
- Hogy sokkal rosszabbul érzi magát...

Új fiatal sebész első napja a műtőben.
- Na, hogy ment? - kérdi az orvos az asszisztenst.
- Kivett egy porcot, eltávolított egy vakbelet, megszögelt két combcsontot és mindössze egy apró hibát követett el.
- Mit?
- Elfelejtette közben váltani a betegeket.

Cseng a telefon a kórház belgyógyászatán az ügyeletes nővér veszi fel.
- Jó napot kívánok. Kovács Gézáné a 2-es szobában fekszik. Öt napja ment be szívpanaszokkal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.
- Igen, most néztem éppen a kórlapját. Az EKG-ja kifogástalan, a vérképe is problémamentes, kisebb szívidegessége lehetett, a hét végén hazamehet. Ön hozzátartozója?
- Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Kovács Gézáné. De ebben a rohadt kórházban senki nem mond nekem semmit.

Az orvos csóválja a fejét:
- Kedves uram, önnek több mozgásra van szüksége. Minden nap sétáljon legalább egy órát.
- Mielőtt kihordom a leveleket, vagy utána?

Orvos a beteghez:
-Érdeklik önt a léha nők?
-Nem különösképpen-von vállat a beteg.
-Hát az ital?
-Cseppet sem.
-És a dohányzással?
-Nem dohányzom.
-A fenébe is! Magának semmi rossz szokása nincsen?
-De van egy kis hibám.
-Micsoda?
-Sokat hazudok.

- Pálinkát ihatok, doktor úr?
- Már tegnap is megmondtam, hogy nem szabad egy kortyot sem. Miért kérdi ma megint?

- Gondoltam, tegnap óta fejlődött már valamit az orvostudomány.