Az állatorvos megbetegszik és elmegy a körzeti orvoshoz.
- Foglaljon helyet, kolléga – mondja a körzeti orvos. – Mondja kérem, mi a panasza?

- Ja, hát így könnyű!

Fülészeten:
- Gratulálunk uram, a hallásvizsgálata kiválóra sikeredett.
- Tessék?

A kórházban nem tudják elkezdeni a műtétet, mert az altató orvos késik. Felhívják telefonon, érdeklődnek, hogy mikor ér be.
− Sajnos hatalmas dugóba kerültem! Ki a páciens? Mi a foglalkozása?
− Útkarbantartó.
− Ó, akkor nem kell hozzá altató orvos! Tegyenek egy lapátot az álla alá és rögtön elalszik.

Cseng a telefon a kórház belosztályán. Az ügyeletes nővér veszi fel a telefont.
- Jó napot kívánok! Kiss Józsefné a 4-es szobában fekszik.Két napja jött be szívpanaszokkal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.
- Igen asszonyom! Most néztem meg
éppen a kórlapját. Az EKG-ja kifogástalan, a vérképe is problémamentes, kisebb szívidegessége lehetett, de a hét végén hazamehet.
Ön esetleg a hozzátartozója? - Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Kiss Józsefné.
De ebben a kórházban senki nem mond nekem semmit!

Uram, mondja miért szaladt el az operáció elől? - kérdezi a nővér az egyik beteget.
- Mert az asszisztensnő a műtét előtt azt mondta: Mitől fél? Ez csak egy közönséges vakbélműtét.
- Na és?
- Hölgyem, nem nekem mondta, hanem a sebésznek!

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Egy kölni sebész 6 éves kislánya nyit ajtót édesapja kollégájának.
- A papa a kórházban van, éppen egy appendectomiát csinál.
- És tudod, hogy az mit jelent?
- Hogyne, 1500 eurót!

A férj elhatározza, hogy meglepi a feleségét, így hát amíg az elmegy vásárolni, nekiáll kifesteni a lakást. Mivel a WC ülőke is kopottas, ezért szépen lefesti azt is. Azonban a felesége hamarabb érkezik haza a vártnál, egyből berohan a WC-be, és sajna, beleragad a festékbe.
Mivel a férj sem bírja leszedni róla, ezért leszerelik az ülőkét és elmennek az orvoshoz. Bemennek a dokihoz, a férj felhúzza a felesége szoknyáját, és megkérdi az orvostól:
- Doktor úr! Látott már ilyet?
- Nos, igen... - feleli az orvos. - De az igazat megvallva, bekeretezve még sosem...

- Doktor úr, egy éve voltam magánál a reumámmal, és maga azt mondta, hogy kerüljem a nedves helyeket...
- Így van! - mondja az orvos. És most, mi a baj?
- Most csak azt szeretném kérdezni, hogy megfürödhetek már?

A szülészeten rettenetesen ideges az ifjú apa, már éppen az ájulás határán van.
Az orvos közölni akarja a jó hírt, de látja az apuka rettenetes állapotát és kérdi mi a probléma?
Az apuka feleli:
- A feleségemet álmában egy nagy darab néger kergette.
Mire az orvos:
- Uram, legyen erős, utolérte!