Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Elmegy egy zsoké az orvoshoz, a doki megvizsgálja a pulzusát és így szól:
- Uram, magának ez már nem szívverés!
- Hát akkor mi doki?
- Ez uram már lódobogás!

- Gratulálok Kovács úr! Az utóbbi egy hónapban nagyon sokat javult a memóriája.
- De doktor úr! Én Szabó vagyok, nem Kovács!
- Na, látja!

- Doktor úr, a férjem azt képzeli magáról, hogy ő egy helikopter!
- Hölgyem, küldje el hozzám.
- Jó, de le tud itt szállni?

A fülészeti rendelésen megjelenik egy idős bácsika. A sok betegtől és a rendelési időtől az orvos kifárad, és mivel van még pár magánjellegű elintéznivalója is, megkéri az asszisztensnőt, hogy mindenkit küldjön el. El is megy az összes maradék beteg, mindössze az öreg bácsika marad ott.
Mivel többszöri felszólításra sem hagyja el a rendelőt, az orvos leírja egy darab papírra, hogy vége a rendelésnek. A bácsika így szól az asszisztensnőhöz:
- Kedveském, otthon hagytam a szemüvegem. Lenne szíves felolvasni nekem, hogy mi van ide írva?

Felirat egy magánrendelő ajtóján:

''Nem iszom virágot és csokoládét!''

A fogorvos mondja a betegnek:
- Uram, sajnos ki kell húznom ezt a fogat. Adok egy injekciót, és semmit sem fog érezni belőle.
- Azt már nem - kiált fel a páciens. - Irtózom az injekciós tűtől!
- Akkor elaltatjuk, és mire felébred, már nyoma sincs az egésznek.
- Az lehetetlen! - mondja ismét a beteg. - Az altatástól napokig kába vagyok, azt szintén nem szeretném.
- Akkor viszont adunk magának egy adag Viagrát! - próbálkozik tovább az orvos.
- És attól nem fogok érezni semmit?
- De igen, viszont legalább lesz mibe kapaszkodnia, amikor kirántom a fogát!

- Doktor úr, már 5 perce kinyújtott nyelvvel ülök itt! Talán megfelejtkezett rólam?
- Dehogy, csak a receptet csendben akartam megírni.

- Doktor úr! Van egy jó hírem! Az öreg Szabó bácsi végre megszólalt.- mondja az ápolónő.
- Igen?!És mit mondott? - kérdezi az orvos.
- Azt, hogy nagyon rosszul van.

Géza bá elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr! Nem tudok menni!
- Ezt bizony pihentetni kell!
Ha rosszabbodik, jöjjön vissza...