A bolondok házában az egyik ápolt kedveskedni szeretne az új orvosnak:
- Tudja, doktor úr, mi magát mindannyian sokkal jobban szeretjük, mint az elődjét?
- Igen?! És miért?
- Valahogy olyan közülünk valónak érezzük...

Az ifjú Molnárt behívják katonának. A sorozóbizottság előtt szimulál, majd egy olyan mintavételes poharat ad le, amelyben a cukorbeteg barátnője vizelete van.20 perc múlva kész a lelet, és az orvos ismét maga elé szólítja:
- Van egy jó és egy rossz hírem a maga számára. A rossz, hogy ön cukorbeteg!
- És mi a jó?
- Hogy terhes...

- Ön csak kezel, vagy gyógyít is?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Az ön anyagi helyzetétől. Ha van elég dohánya, szépen elleszünk a kezeléssel. Ha nincs, hamar kigyógyítom.

Haldoklik az öreg paraszt, és a városi rokona megkérdezi tőle:
- Ne hívjak orvost?

- Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.

Fogkőleszedés előtt a fogorvos megkérdezi a betegétől, hogy kér-e érzéstelenítést.

Mire a beteg:

- Köszönöm, egy kupica pálinka igazán jól jönne.

- Gratulálok Kovács úr! Az utóbbi egy hónapban nagyon sokat javult a memóriája.
- De doktor úr! Én Szabó vagyok, nem Kovács!
- Na, látja!

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Az orvoshoz ellenőrzésre jön a beteg. Az orvos megállapítja:
- Kiss úr! Ön ma már sokkal szebben köhög, mint a múlt héten.
- Nem csoda kérem, egész héten gyakoroltam.

Egy alapos vizsgálat után így szól a nőgyógyász orvos a pácienséhez:
- Kedves hölgyem, ha este megérkezik a férje, ....
- Nem vagyok férjnél. - szakította meg a nő.
- Ha találkozni fog a vőlegényével...
- Nem vagyok eljegyezve.
- Akkor mondja meg a barátjának...
- Nincsen és nem is volt soha barátom.
Az orvos elgondolkodik, az ablakhoz megy és hosszasan bámul kifelé.
- Doktor úr, miért néz ki olyan sokáig az ablakon? Csak nincsen valami baj? - kérdi a kíváncsi nő.
- Baj nincsen, de amikor utoljára történt ehhez hasonló eset, akkor keleten megjelent egy csillag!

Az apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy, és megkérdi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy nemsokára gyereke lesz.
- De hát ez lehetetlen!
- Tudom, viszont a csuklása azonnal elmúlt.