Cseng a telefon a kórház belosztályán. Az ügyeletes nővér veszi fel a telefont.
- Jó napot kívánok! Kiss Józsefné a 4-es szobában fekszik.Két napja jött be szívpanaszokkal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.
- Igen asszonyom! Most néztem meg
éppen a kórlapját. Az EKG-ja kifogástalan, a vérképe is problémamentes, kisebb szívidegessége lehetett, de a hét végén hazamehet.
Ön esetleg a hozzátartozója? - Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Kiss Józsefné.
De ebben a kórházban senki nem mond nekem semmit!

- Doktor úr, egy éve voltam magánál a reumámmal, és maga azt mondta, hogy kerüljem a nedves helyeket...
- Így van! - mondja az orvos. És most, mi a baj?
- Most csak azt szeretném kérdezni, hogy megfürödhetek már?

Elmegy a pasi a dokihoz:
- Doktor úr, segítsen rajtam, nem áll fel.
- Megpróbáljuk sokkterápiával.
A farkára erősít egy pár elektródát, aztán kezdi...
- 10 Volt : áll?
- Nem.
- 50 Volt : áll?
- Nem.
- 100 Volt : áll?
- Nem.
- 220 Volt : áll már?
- Nem, de már szépen világít!

Egy fickó elmegy az orvoshoz és így panaszkodik:
- Doktor úr, annyit beszélnek arról, hogy a nők meg a férfiak egyszerre élvezzenek el, de nekünk az asszonnyal még sose sikerült.
- Van pisztolya?
- Igen, van.
- Akkor tegye be a párna alá, és amikor elélvezne, lőjön vele a levegőbe.
Így a felesége összerándul és ő is elélvez.
Este csörög a telefon az orvosnál:
- Legközelebb tartsa meg magának az ötleteit, doktor úr! Kipróbáltam, a levegőbe lőttem amikor élvezni kezdtem.
- És mi történt?
- A feleségem jól megharapta a farkamat, a szekrényből pedig föltartott kézzel előjött egy pucér pasi!

A pszichológushoz bejelentkezik egy fiatal anyuka.
- Doktor úr! Azt hiszem, túl szigorúan neveltem a gyerekeket, és most nem tudom, mit csináljak.
- Asszonyom, miből gondolja, hogy baj van a gyerekekkel?
- Hát csak abból, hogy amikor mások a nevét kérdezik, az válaszolja: Pistike Nemszabad.

- Hány évesnek saccol engem professzor úr? - kérdezi egy női beteg az orvostól.
- Már megbocsásson asszonyom, de én belgyógyász vagyok, nem pedig régész.

Az öregember elmegy az orvoshoz és elpanaszolja, hogy baj van a szerszámával, nagyon összement.
- Mutassa! - mondja az orvos.
Az öreg előveszi.
- De jóember, magának igen tekintélyes a micsodája. Még az is rá van tetoválva, hogy RÓZA.
- Hát ez a baj, doktor úr. Tudja, hogy mi volt rátetoválva? VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS MATRÓZA.

A beteg elmegy az orvoshoz.Az orvos megvizsgálja, és gyógyszert ír fel neki.
A beteg ki is váltja, de az orvosságot eldobja.A barátja csodálkozva kérdi:
- Miért dobtad el az orvosságot?
- Nézd, én elmentem az orvoshoz, mert az orvosoknak is élniük kell. Kiváltottam az orvosságot, mert a patikusoknak is élniük kell.
Aztán eldobtam az orvosságot, mert nekem is élnem kell.

A nővérke így szól a kórházban a fekvő beteghez:
- Legyen szíves keljen fel, és ugráljon egy kicsit.
- De hát miért?
- Mert elfelejtettem az orvosságot felrázni, mielőtt beadtam magának.

Kedves uram, maga igazán csak az erős szervezetének köszönheti, hogy meggyógyult.
- Jó, hogy mondani tetszik. Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!