- Doktor úr! Minden egyes étkezéskor az első falatoknál erős égető fájdalmat érzek a torkomban, ami fokozatosan végighalad a nyelőcsövemen is, emellett rossz, keserű ízt is érzek. Tudna valamit javasolni?
- Uram, talán mielőtt enni kezd, vegye ki a szájából az égő cigarettát!

- Doktor Úr! Tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, ezért kérem, legyen velem őszinte. Tudom, hogy hamarosan meg fogok halni. Mennyi időm maradt még? Kérem az igazat, ha lehet. Mennyi van hátra? Ugye kevés?
- Nézze, olvasta maga a Háború és békét?
- Nem.
- Na, akkor ne is kezdjen hozzá!

Szabó úr csúnyán leégett a napon, így hát elmegy az orvoshoz.
Az orvos egy különleges krémet és mellé Viagrát ír fel neki.
- Doktor úr, ezzel mit kezdjek? - értetlenkedik a páciens.
- Nos uram, a krémmel a sérüléseket kell kenegetnie, a Viagra pedig segít a bőrétől távol tartani a takarót...

Miután megkapta a számlát, a páciens beront a fogorvoshoz:
- Doktor úr, én rendszeres páciense vagyok, de ez a mostani számla háromszor akkora, mint ami egyébként szokott lenni!
- Ez igaz, de most olyan hangosan ordított, hogy két leendő páciensemet is elriasztotta!

Egy orvos reggel összeszólalkozik a feleségével, és azt találja neki mondani:
- ...Egyébként meg, nem is vagy olyan jó az ágyban! - aztán elrohan dolgozni.
Napközben már bánja a mondottakat, ezért hazatelefonál. Az asszony csak 3. hívásra veszi fel a telefont. A férj megkérdezi:
- Hát te, miért nem jöttél olyan sokáig a telefonhoz?
- Mert ágyban voltam.
- Mit csináltál az ágyban fényes nappal?
- Kértem még egy szakvéleményt.

A bolondokháza igazgatója panaszkodik asszisztensének:
- Most mit csináljunk? Az új beteg Napóleonnak képzeli magát, s nekünk már van egy Napóleonunk.
- Van egy ötletem, főnök! Zárjuk össze őket, s akkor majd rájönnek, milyen zavaró egy helyen két Napóleon.
Az igazgatónak tetszik az ötlet, összezárja a két beteget. Másnap berendeli vizsgálatra az újonnan érkezettet.
- Nos még mindig azt hiszi, hogy ön Napóleon?
Az újonc kacéran:
- Maga kis csacsi! Még éjjel megegyeztünk Napóleonnal, hogy ezentúl Josephine leszek...

- Doktor úr! Mondja, mégis mi a bajom?
- Uram, ön túl sokat hajkurássza a hölgyeket, nem lesz így hosszú életű!
- De hiszen fiatal vagyok, sportolok, bírom a nőket.
- Jó-jó, de az egyik az én feleségem!

- Doktor úr, a feleségem azt hiszi, hogy megőrültem, mert szeretem a kolbászt...
- De hiszen ez nevetséges! Én is imádom a kolbászt.
- Igen?!Ez nagyszerű, akkor jöjjön el és nézze meg a gyűjteményemet, több 1000 van már belőle!

- Doktor úr, segítsen. Mostanában nem érzem jól magam, rossz a közérzetem.
- Nincs talán étvágya, vagy nem alszik jól?
- Hát, tudja doktor úr, úgy dolgozom mint egy ló, Olyan jó az étvágyam, mint egy farkasnak, úgy eszem, mint egy oroszlán, estére fáradt vagyok mint egy kutya, és úgy alszom mint egy mormota.
- Nos, ha tényleg így állnak a dolgok, legjobb lesz, ha egy állatorvoshoz fordul.

A bolondok házában az egyik ápolt kedveskedni szeretne az új orvosnak:
- Tudja, doktor úr, mi magát mindannyian sokkal jobban szeretjük, mint az elődjét?
- Igen?! És miért?
- Valahogy olyan közülünk valónak érezzük...