Egy kis faluban nyugdíjba készül az orvos, helyére egy fiatal kolléga érkezik.
Együtt látogatják végig a betegeket, s az idősebb mindenhol bemutatja a fiatalt.
Az egyik asszony panaszkodik:
- Doktor úr, mostanában állandóan fáj és ég a gyomrom.
Az idős orvos válaszol:
- Nem evett túl sok friss gyümölcsöt? Szerintem kevesebbet kéne ennie, akkor rendbe fog jönni.
Amikor a két orvos elhagyja a házat, a fiatal csodálkozva kérdezi:
- Hogy tudta ilyen gyorsan felállítani a diagnózist, hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet?
- Egyszerű. Leejtettem a sztetoszkópomat, s amikor lehajoltam, megláttam, hogy az asztal alatt a szemetes tele van banánhéjjal. Így azonnal rájöttem, hogy mi a baj.
Mennek tovább egy másik házhoz, ahol egy fiatal asszony fogadja őket.
Most az ifjú orvoson van a sor. Az asszony elmondja a panaszt:
- Doktor úr, mostanában állandóan kimerültnek érzem magam, egészen legyengültem.
- Nos asszonyom, talán nem kellene annyi önkéntes munkát vállalnia az egyháznak, pihenjen többet.
Mikor kimennek a házból, az idős orvos megdöbbenve kérdezi a kollégájától:
- Hát ezt meg honnan tudta? Hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet, még csak nem is ismeri őt.
- Egyszerű. Mikor elejtettem a sztetoszkópomat, s lehajoltam érte, megláttam az ágy alatt a tisztelendő urat.

Beteg a pszichiáternél:
- Doktor úr, nagy vágyam, hogy amíg kocsival utazom, közben kapcsolatot tudjak tartani a barátaimmal.
- És, nincs egy mobiltelefonja?
- Gondoltam rá, de inkább egy postaládát szereltettem a kocsimra.
- És, kapott már levelet?
- Nem, még soha?
- Na, és vajon miért?

- Utána rájöttem, hogy ha utazom, közben megváltozik az irányítószámom.

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra! - mondja az orvos.
Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja:
- Köhögjön! - majd csak annyit mormol, hogy "ühüm".
Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd újra "ühüm". Kivesz az orvos egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyisz-nyisz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől.
Ezután újból nyisz-nyisz a bal oldalon, majd a doki leemeli a törpét az asztalról, és azt mondja, hogy sétáljon fel alá a szobában, érez-e még fájdalmat.
A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem fáj már semmi.
- Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Csak levágtam pár centit a gumicsizmája tetejéből!

1. Nővérke! Aláírta a beteg a szerv ­adományozásról szóló nyilatkozatot?
2. Ne aggódjon! Azt hiszem, elég éles.
3. Mindenki álljon meg ott, ahol van! Kiesett a kontaktlencsém.
4. A francba, megint áramszünet van!
5. Hozod vissza! Rossz kutya!

A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába és látja, hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál.
- Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni? - hangzik a válasz.
- És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdi az orvos.
- Ja, ő lámpának képzeli magát - feleli a beteg.
- Kérem szóljon neki, hogy fejezze be, mert már tiszta lila a feje! - jegyzi meg a doktor.
- Mit akar? Hogy sötétben fűrészeljek?

Orvos a páciensnek:
- Mondja, előfordult elmebetegség a családjában?
- Igen, a húgom az volt.
- És miben nyilvánult ez meg?
- Kikosarazott egy milliomost, és hozzáment egy tanárhoz.

...és ilyen sötét foltokkal van tele majdnem az egész testem.
- Értem. Nos, fürödjön le és eltűnnek.
- Biztos ez?
- Igen, ez bevált módszer a kosz ellen.

Egy fogorvos úgy gondolta, kissé megvicceli idős hölgypáciensét, ezért miközben húzta fel az orvosi kesztyűt, a következőt kérdezte:
- Tudja asszonyom, hogy készülnek ezek a kesztyűk?
- Nem tudom.
- Van egy hatalmas tartály, tele folyékony gumival.A különböző tenyérrel rendelkező dolgozók egyszerűen belemerítik a kezüket, hagyják megszáradni, majd lehúzzák a kesztyűt és méret szerint belerakják a megfelelő dobozba.
- Óóh, tényleg? - csodálkozott a hölgy.
Az orvos magában mosolygott hiszékenységén.
Két percnyi csend után, fogfúrás közben észrevette, hogy az idős asszony alig bírja magában tartani a nevetését.
- Mi olyan vicces? - kérdezte az orvos.
- Elképzeltem, hogy készülnek az óvszerek...

- Doktor úr! Kérem segítsen rajtam! Azt képzelem, hogy én vagyok a 7 törpe.
- Rendben, foglaljanak helyet, és az utolsó csukja be az ajtót!

- Doktor Úr! Tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, ezért kérem, legyen velem őszinte. Tudom, hogy hamarosan meg fogok halni. Mennyi időm maradt még? Kérem az igazat, ha lehet. Mennyi van hátra? Ugye kevés?
- Nézze, olvasta maga a Háború és békét?
- Nem.
- Na, akkor ne is kezdjen hozzá!