Az iskolában a lányok mindig felmentek a WC-be, hogy kirúzsozzák magukat. A rúzsozás után mindegyik lány a tükörre rakta a szájlenyomatát.
A takarítónő az igazgatóhoz fordult és minden kirúzsozott lányt behívtak a WC-be. Ott a takarítónő megmutatta mindenkinek, hogy milyen nehéz letörölni a rúzsfoltokat.
A rongyát belemártotta a WC-be és azzal törölte le a foltokat.
Attól a naptól kezdve nem volt többé rúzsfolt a tükrön.

Egy nő éppen hempereg a szeretőjével a 20. emeleti lakásukban, amikor
hallja, hogy a férje hazaérkezik.
Gyorsan szól a szeretőnek, hogy merevedjen szobor formába és meg ne
mozduljon.
A férj belép és azonnal kérdőre vonja:
- Ki ez a pasas ?
- Ez egy szexrobot. Azért vettem, hogy amikor úton vagy, akkor legyen
akivel szexeljek.
- Ok. Akkor most szexeljünk !
- Nem drágám. Most nem lehet, hiszen pont tegnap jött meg nekem.
Inkább kimegyek a konyhába és főzök neked egy kávét.
Miután az asszony kimegy a konyhába a férj hangosan mondja magának:
- A francba ! Pedig olyan kanos vagyok. Na nem baj, majd én megdugom a robotot !
És hozzá is lát a szexhez. Ekkor a szerető megszólal egy robot fémes hangján:
- RENDSZER HIBA ! ...ROSSZ LYUK !..... RENDSZER HIBA !.... ROSSZ LYUK !
Mire a férj újra hangosan:
- A francba ! Ez a robot nem működik. Kivágom az ablakon !
A szerető azonnal átlátja a bajt, hogy a 20. emeleten vannak és újra
megszólal a robot fémes hangján:
- SZOFTVER FRISSÍTVE !.... PRÓBÁLJA ÚJRA!!!....PRÓBÁLJA ÚJRA!!!

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

- Mindig nézz jobbra és balra, ha áthaladsz egy zöld jelzésen.
- Amikor egy egyirányú utcában mész, húzódj jobbra, hogy a szembejövők is elférjenek.
- Soha ne állj meg egy gyalogosnak, kivéve ha a kerekeid alól akarod eltávolítani.
- Az első parkolóhely amit látsz, az utolsó parkolóhely, amit látsz. Foglald el.
- Tanulj meg hirtelen kanyarodni. Egy nagyvárosban csak szlalomozva tudsz közlekedni, mert a motorosok rendszeresen próbára teszik reflexeidet.
- Soha ne parkolj le egy olyan autó mellé, amin jól látható ütközésnyomok vannak.
- Mindig nézz szét, mielőtt áthajtasz a piros lámpán.
- Ha a lámpa vált, kezdd el egyből nyomni a dudát.
- Ne vedd komolyan a sebességkorlátozó táblákat. A korlátozást feloldó táblákat különböző emberek úgyis ellopják, így jelentős dugót okoznál a lassításoddal.
- Sose használd az irányjelzőt, ha sávot akarsz váltani. A másik sávban mögötted haladó ha észrevenné, hogy be akarsz menni elé, biztos felgyorsítana, hogy megakadályozzon benne.
- Ha ránézel a másik autósra, már el is vesztetted az elsőbbségedet vele szemben.

Egy család új hűtőszekrényt vásárolt. A régit kitették a ház elé, és ráírták: "Ingyen elvihető."
A kiselejtezett hűtő még 3 nap múlva is ott állt, senki rá sem nézett. A házigazda gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot: "Eladó 10.000 Ft-ért."
Még aznap éjjel ellopták.

"Azt hiszem elég jól sikerült a tegnapi betépés. Semmire sem emlékszem és egy pályaudvaron vagyok ahol főleg németül beszélnek.
Lehet hétfőn nem megyek be melózni"

Válasz :

"A hétfői meló miatt ne aggódj, ma kedd van. Már a rendőrség is keres, anyádék büszkék lesznek rád.
Amúgy hol a répában vagy?"

Egyik este a haverokkal voltam bulizni. Megígértem a feleségemnek, hogy éjfélre otthon leszek. Az órák gyorsan múltak, a sör jól csúszott. Hajnali három felé, tök részegen hazaindultam.
Épp az ajtón belül voltam, amikor a kakukkos óra háromszor kakukkolt. Hirtelen, mivel tudtam, hogy a feleségem valószínű felébred, kakukkoltam még kilencszer.

Igazán büszke voltam magamra, hogy ilyen gyors és eszes megoldást találtam még részegen is. Másnap reggel a feleségem megkérdezte, hogy mikor értem haza. Erre én mondtam, 12-kor.
Nem látszott felindultnak egyáltalán. Mázlim van, gondoltam. Viszont megjegyezte, hogy új kakukkos órát kell szereznünk. Mikor kérdeztem tőle miért, így felelt:
- Hát, tegnap éjjel kakukkolt 3-szor, majd azt mondta "a kurva életbe!", azután még 4-szer kakukkolt, majd megköszörülte a torkát, kakukkolt még 3-szor, kuncogott egy darabig, majd kakukkolt még 2-szer. És azután egy nagyot fingott.

Egy novemberi este egy fiatal srác stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, feltépi a jobb oldali ajtót és beugrik...
Megdöbbenve látja, hogy az autóban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább.
Első megdöbbenéséből felocsúdva - arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, de ekkor hirtelen észreveszi, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba...
A stoppos - aki ekkora már eléggé be van rezelve - félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott pasas. Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
- Te Géza! Itt a srác, aki beugrott a kocsiba amikor toltuk...

A postán küldött fogyasztóportól habzik a szám és kihullott a hajam!

- Tisztelt Fogyasztó!
Amennyiben visszaküldi a megmaradt autópolírozó vegyszert, korrigáljuk a sajnálatos kézbesítési hibát.

A riporter kérdezi az agg milliomost, hogy hogyan gazdagodott meg.
- Mikor 20 éves voltam, a legnagyobb gazdasági válság közepén, az utolsó dolláromon almákat vettem. Kifényesítettem mindet, és két dollárért eladtam őket. Másnap a két dolláron megint almákat vettem...
- És ezt addig csinálta, amíg milliomos nem lett?
- Nem, csak egy hétig. Aztán a feleségem apja meghalt, és ránk hagyott 5 millió dollárt.