A feleségem imád beszélni, de ez őszintén bevallom időként kicsit már fáraszt.
Az egyik este némán néztem magam elé, hallgatván a mondandóját. Hétéves fiunk Gábor, észrevette az arcomon a fásultság jeleit, mire halkan odasúgta nekem:
- Apa! Tettesd magad döglöttnek!

1. A képernyőn ferde csíkok: a szomszédja borotválkozik.
2. Csúnya árnyékot lát: kevesebb alkoholt és több tejet fogyasszon.
3. Kép van, hang nincs: 1921-es némafilmet lát.
4. Nem látja az adást: ellenőrizze, van-e egyáltalán televíziója.
5. Nincs kép, csak hang: a készülék mögött ül.
6. Se kép, se hang, pedig a készülék be van kapcsolva: nem a konnektorba van bedugva.
7. Nincs kép, de jó a hang: rádiót hallgat.
8. A kép mozog, de a zenét nem hallani: a mosógép ablakát nézi.
9. A képernyő fehér: tél van a filmben.
10. A műsor rossz és színes: a készülék helyesen üzemel.

"Tisztelt Hölgyek!

Kérem Önöket, hogy szeretőiket a házbeli férfiak közül válasszák ki, mert a házbelieknek nincs hol parkolniuk.

Köszönettel: Közös képviselő"

Gábor unokaöcsém egészen picike volt, és a szülei autóztak vele vidékre. Mondták neki, hogy mindjárt jön Kiskunlacháza. Eltelt pár perc, és Gáborka már nagyon türelmetlen volt.
- Hol van már??!
- Micsoda?
- Hát kiskullancs háza!

Ma reggel a parkolóban lerakom a postás bringát, erre azt mondja az éppen arra járó rendőr:
Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés...
Még szerencséje, hogy a körzetemben lakik és pont pénze jött, úgyhogy ugyanazt kellett kérdeznem nekem is: Jó napot kívánok, személyi igazolvány, lakcímkártya.

A barátnőméknél ebédeltünk és utána az apja félrehívott. A faterjával tök jól kijövök, sokszor szoktunk dumálni.
Mondta hogy pár napja hallotta ahogy szexeltünk és, hogy legközelebb figyeljünk oda, mert ez neki és nekünk is kínos.
A gáz csak az volt, hogy én egy hétig a haverjaimmal voltam síelni Ausztriában.

"Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék.
A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye
minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.

Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:

- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett.
Aztán a férfi csendben megkérdezte: - Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! - Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?

- Hát. . . 30-40. 000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.
A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől. "

Egy kis panzióból reggel kijelentkezik egy vendég. A recepciós érdeklődik:
- Hogy érezte magát nálunk, uram?
- Szörnyen. - feleli a fickó. - Az éjjel alig aludtam.15 percenként arra riadtam, hogy valami dübörög.
Nem sokkal ezután jön egy fiatal pár, őket is megszólítja az alkalmazott:
- Jó reggelt! Remélem, sikerült kipihenni magukat nálunk!
- Sajnos nem. - feleli a fiatalember. - Valaki a szomszéd szobában olyan hangosan horkolt, hogy negyedóránként átkopogtunk a falon, hogy hagyja abba.

Ma a kedvenc zenémet hallgattam vezetés közben és vadul táncoltam rá, mikor megállított egy rendőr. Azt mondta azért, mert azt hitte, hogy epilepsziás rohamom van éppen.

Politológiából vizsgáztam.Mindent szépen megtanultam, mert tudtam, hogy nem vagyok szimpatikus a tanárnak.
Amikor elmeséltem a rendszerváltás minden apró titkát, a professzor megszólalt:

- Kitűnő felelet, már csak két kérdés a kettesért:

- Ki volt Nagy Imre keresztapja és ki tervezte a díszletet az újratemetésén? Megbuktam.:(