- Jó napot kívánok! A debreceni ABROSZ Biztosító számát keresem.
- Nem lehet, hogy Argosz?
- Abrosz vagy Argosz, nem mindegy?

- Jó estét, a 8. kerületben elütöttem egy sólymot az autómmal!
- És non stop állatorvosi rendelőt tetszik keresni?
- Jaj, nem, dehogyis! Egy preparátort, aki ezt még ma este megcsinálja, mielőtt tönkremegy!

Vasas meccs, Vass István Zoltán:
"A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. (kis csönd) Kedves hallgatóink! Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert!

A 80-as évek elején volt egy NDK-s korcsolyázónő, akit úgy hívtak:
Anett Poetsch (Pöccs).
Gyulai István még riporter volt. Idézet a közvetítésből:
"A kis Pöccs, hogy megnőtt tavaly óta!"

Egy-két éve egy unalmas kispest meccsen egy kisfiú teljesen váratlanul belekiabál a pálya szélén lévő mikrofonba:
"Én vagyok a király!", mire egy kis csönd, majd Hajdú B.: "A királyt hallottuk"

1. A pizza olyan kemény volt, hogy pótkerékként használtam a Skodámhoz.

2. Csak azért írok ide, mert hátha ezt látván elnézést kérnek, és hagynak fizetés nélkül távozni.

3. A pekingi kacsájuk egy halízű csirke volt.

Zsúfolt busz. Egy csinos lány keresett valamit a pénztárcájában, mikor a busz éleset kanyarodott és az apró nagy része kiszóródott. A lány hirtelen mozdulattal leguggolt, hogy összeszedje, miközben egy igen-igen hangosat pukizott. Szegény, rákvörös arccal állt fel és nem mert senkire sem nézni. A busz utasai szintén rákvörösek voltak az elfojtott röhögéstől, de mindenki moderálta magát és rezzenéstelen arccal bámult maga elé vagy ki az ablakon. Nem így egy szakadt hajléktalan, aki megszólal :
- Te kis fingós, ott még van egy forint.

Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat egy vidéki színház Dózsa György című színdarabjának előadására.
Az út kb. 1,5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap. A szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket.
Így nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen! A jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva. Mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja lapos kúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbuváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Jöttünk volna mi kérem, de lerobbant az a kurv@ busz!

- Nem volt nehéz Párizsban egyedül? Meg tudtad értetni magad? - kérdi egy férfi a barátját.
- Még a legnehezebb helyzetben is mindent megértettem. Az egyik bárban például csodaszép francia nővel ismerkedtem meg.
Üveget rajzoltam, mire ő bólintott, én pedig rendeltem egy üveg pezsgőt. Aztán tyúkot rajzoltam, ő bólintott és elmentünk vacsorázni. Egyszer aztán kivette a kezemből a tollat és ágyat rajzolt.
- És akkor mi történt?
- Akkor én bólintottam, bár ma sem értem, hogyan jött rá, hogy lakberendező vagyok!

Egy középiskolában nagyon elterjedt az a szokás, hogy a lányok a mosdóban kirúzsozzák a szájukat, majd megcsókolva a tükröt, ott hagyják az ajak lenyomatukat.
A takarítónő szól az igazgatónak, így az összes lányt, akinek rúzsos a szája, a tanítás után behívják a mosdóba.
A takarítónő elmeséli nekik, hogy milyen nehéz is a rúzst lemosni a tükörről, majd tart egy bemutatót. Fogja a felmosórongyot, belemártja a legközelebbi WC kagylóba,és elkezdi letörölni a rúzsfoltokat.

Na, ez volt az utolsó nap, amikor a lányok rúzsnyomokat hagytak a tükrön...

Egy michigani TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előző nap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz:
- Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél? Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia a forgatás helyszínét, annyira röhögtek. A zavarba jött bemondónő pedig valószínűleg a jövőben kétszer is meggondolja, mielőtt beszél.

"Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék.
A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye
minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.

Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:

- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett.
Aztán a férfi csendben megkérdezte: - Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! - Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?

- Hát. . . 30-40. 000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.
A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől. "

Ma összebarátkoztam egy lánnyal a chaten. Elég jól elbeszélgettünk, és megadtuk egymásnak a facebookos elérhetőségünket. Így kiderült, hogy meglepően sok közös van bennünk. Ugyanolyan idősek vagyunk, ugyanabba az iskolába járunk, és a pasink is ugyanaz:(