Ügyfél: Jó napot! Az a problémám, hogy a fürdőszobában állandóan gázszagot érzek...
Ü.i.: Elnézést uram, de ez az Elektromos Művek.
Ügyfél: Jó, de ha felrobbannék, akkor szóltam!

Két beteg sántít be két különböző, magyar orvosi rendelőbe. Mindkettőnél megállapítják, hogy sürgősen csípőprotézis operációra van szüksége.
Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgen felvételt, kiértékelik és másnapra kitűzik az operáció idejét. Másnap aztán meg is műtik.
A második beteg egy hétig vár míg a körzeti orvoshoz bejut, aki egy specialistához küldi. A specialistára 2 hónapig vár, aki kiírja röntgenre.A röntgent egy hónapon belül elvégezik és kiértékelik, majd megállapítják az operáció szükségességét. A kórházban előjegyzik és 9 hónap múlva már meg is operálják.

Mi a különbség a két beteg közt?
Az első egy kutya, a második egy ember!

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Ez állítólag egy megtörtént eset, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:
- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal.
- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...
- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk.
- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal....
- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki.
- Én pedig szolgálatos a világítótoronyban...

Egy idősödő nő felszáll a buszra. Egy úriember egyből felpattan, hogy átadja a helyét.
Erre a hölgy:
- De kérem, én előmelegített helyre nem ülök!
- Akkor üljön a jegesmedve fa**ára!
A hölgy megdöbbenve odamegy a sofőrhöz:
- Maga hallotta ezt?
- Hogyne.
- És nem tesz semmit?
- Mégis mit csináljak? Forduljak észak felé?

"Azt hiszem elég jól sikerült a tegnapi betépés. Semmire sem emlékszem és egy pályaudvaron vagyok ahol főleg németül beszélnek.
Lehet hétfőn nem megyek be melózni"

Válasz :

"A hétfői meló miatt ne aggódj, ma kedd van. Már a rendőrség is keres, anyádék büszkék lesznek rád.
Amúgy hol a répában vagy?"

- Elnézést hölgyem!Kapható a Férfimunka a háztartásban című könyv önöknél?
- Sajnos, nem, mesekönyvet egyáltalán nem tartunk...

Egy férfi golfozik, de játék közben eltéved a hatalmas füves pályán. Egyszerre megpillant egy nőt, aki viszonylag közel játszik hozzá. Odamegy hozzá és megkérdezi nem tudja-e véletlen hogy melyik lyuknál kellene lennie.
- Én most a 10-es lyuknál vagyok, öné a 9-es lyuk. Egy lyukkal hátrébb jár ugyanis.
A férfi megköszöni a segítséget és folytatja a játékot. Kicsit később szórakozottságában ismét eltéved, de szerencsére újra megpillantja a hölgyet akivel korábban beszélt. Elnézést kér, elmondja hogy ismét eltéved valahogyan. A nő újra kisegíti:
- Látja, én a 15-ös lyuknál játszom, az öné akkor a 14-es lesz. Egy lyukkal hátrébb van most is.
A fickó újra visszatalál a nő segítségével. Miután lejátssza az összes lyukat, bemegy a golfpálya bárjába és iszogatni kezd. Mikor megpillantja a segítőkész hölgyet, nyomban mellé telepedik. Ahogy beszélgetnek a munkára terelődik a szó:
- Bocsásson meg hölgyem, mi az Ön foglalkozása?
A nő szabadkozik, hogy nem akarja elmondani, de végül a férfi ráveszi hogy bökje ki:
- Tudja, tampont árulok.
A férfi hatalmas nevetésben tör ki, alig bírja kinyögni:
- Nem fogja elhinni, én meg toalett papírt! Még mindig egy lyukkal hátrébb!

1. Az étel hideg volt, a pincér meleg.

2. Távozáskor a felszolgálójuk indulatosan szólt hozzám és megfenyegetett, hogy rendőrt hív. Igaz, hogy véletlenül elfelejtettem fizetni, de akkor sem kéne így viselkedni.

3. A vécében nem volt kéztörlő, de hajszárító meg igen. Szerintem át kéne gondolni, mi a fontosabb.

1975 augusztusában egy háromtagú banda akarta kirabolni a Skót Királyi Bank Rothesay-ben található fiókját, de a forgóajtó csapdába ejtette őket.
A bank személyzete segített kiszabadulni nekik, amit megköszöntek, majd távoztak.
Néhány perc múlva ismét megjelentek, és készpénzt követeltek, de a személyzet már nem vette őket komolyan. Amikor 5000 fontot kértek, a főpénztáros hangosan kinevette őket.
Ekkor az egyik rabló átugrott a pulton, azonban a földetéréskor kificamította a bokáját.
A másik két bűntárs megpróbált elmenekülni, de kifelé menet megint beszorultak a forgóajtóba...