Egy középiskolában nagyon elterjedt az a szokás, hogy a lányok a mosdóban kirúzsozzák a szájukat, majd megcsókolva a tükröt, ott hagyják az ajak lenyomatukat.
A takarítónő szól az igazgatónak, így az összes lányt, akinek rúzsos a szája, a tanítás után behívják a mosdóba.
A takarítónő elmeséli nekik, hogy milyen nehéz is a rúzst lemosni a tükörről, majd tart egy bemutatót. Fogja a felmosórongyot, belemártja a legközelebbi WC kagylóba,és elkezdi letörölni a rúzsfoltokat.

Na, ez volt az utolsó nap, amikor a lányok rúzsnyomokat hagytak a tükrön...

Gábor unokaöcsém egészen picike volt, és a szülei autóztak vele vidékre. Mondták neki, hogy mindjárt jön Kiskunlacháza. Eltelt pár perc, és Gáborka már nagyon türelmetlen volt.
- Hol van már??!
- Micsoda?
- Hát kiskullancs háza!

Vasas meccs, Vass István Zoltán:
"A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. (kis csönd) Kedves hallgatóink! Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert!

A 80-as évek elején volt egy NDK-s korcsolyázónő, akit úgy hívtak:
Anett Poetsch (Pöccs).
Gyulai István még riporter volt. Idézet a közvetítésből:
"A kis Pöccs, hogy megnőtt tavaly óta!"

Egy-két éve egy unalmas kispest meccsen egy kisfiú teljesen váratlanul belekiabál a pálya szélén lévő mikrofonba:
"Én vagyok a király!", mire egy kis csönd, majd Hajdú B.: "A királyt hallottuk"

Az idióta férjem átállította a gps hangját Darth Vaderre és rohadtul nem tudtam, hogy kell visszaállítani.
Jó volt így leautóznom hétvégén anyámékhoz vidékre. Végig szuszogott és kábé 10 percenként közölte hogy "én vagyok az apád".

1. A pizza olyan kemény volt, hogy pótkerékként használtam a Skodámhoz.

2. Csak azért írok ide, mert hátha ezt látván elnézést kérnek, és hagynak fizetés nélkül távozni.

3. A pekingi kacsájuk egy halízű csirke volt.

Egy számítástechnikai boltba bejön egy öreg néni és kér egy Hajdú számítógépet! Megkérdezik tőle, hogy nem szárítógépet keres véletlenül, mert a szomszéd üzletben ilyesmiket árulnak. Nem, neki Hajdú számítógép kell!
Megkérdezik tőle hogy, miért pont Hajdú-t kér?
- Mert otthon minden Hajdú, fiam! Te már biztos nem tudod mi az a márkahűség!

Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat egy vidéki színház Dózsa György című színdarabjának előadására.
Az út kb. 1,5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap. A szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket.
Így nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen! A jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva. Mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja lapos kúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbuváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Jöttünk volna mi kérem, de lerobbant az a kurv@ busz!

A professzor előadást tart az egyetemen a névválasztás fontosságáról:
– A névadás fontos dolog, valakinek az egész életét meghatározhatja.
Például a fiamat Győzőnek neveztük el, és sikeres is lett az életében.
A nagyobbik lányomnak a Virág nevet adtuk, szép karcsú is lett.
Csak a kisebbik lányomnál nem volt sikeres a névadás.
Almának hívják, de csak annyit értünk el vele, hogy állandóan lepotyog a fáról.

‎- Szeretsz, édesem?
- Szeretlek!
- Akkor is szeretni fogsz, ha nem lesz ennyi pénzem?
- Igen, akkor is, csak hiányozni fogsz egy kicsit.

Szabó hazaérkezik az afrikai útjáról, s a barátai nyomban elárasztják kérdésekkel:
- Na, és hogy érezted magad a kannibálok között?
- Ó, rettentő barátságos emberek! Mindjárt az első nap ott akartak tartani ebédre...