Apám festette a házat, és hogy biztonságosabban állhasson a létrán a magasban, venni akartak egy rögzítő kötelet.
Elküldte anyámat a boltba.
- Szeretnék egy jó, erős kötelet.
Mindenki kérdőn nézett rá, mire ő magyarázóan hozzátette:
- A férjemnek kell...

- Nem volt nehéz Párizsban egyedül? Meg tudtad értetni magad? - kérdi egy férfi a barátját.
- Még a legnehezebb helyzetben is mindent megértettem. Az egyik bárban például csodaszép francia nővel ismerkedtem meg.
Üveget rajzoltam, mire ő bólintott, én pedig rendeltem egy üveg pezsgőt. Aztán tyúkot rajzoltam, ő bólintott és elmentünk vacsorázni. Egyszer aztán kivette a kezemből a tollat és ágyat rajzolt.
- És akkor mi történt?
- Akkor én bólintottam, bár ma sem értem, hogyan jött rá, hogy lakberendező vagyok!

Kocsma, nyár, buli, nagy társaság, hosszú asztalok. Megy a beszélgetés, mikor az egyik fickó fingik egy jól hallhatót. Zavarában elkezd izegni-mozogni az egyébként igen nyekergős padon, mintha a pad adta volna ki a hangot, mikor a vele szembe ülő sajnálkozó hangon megjegyzi:
- Ugye, milyen más hangja van:)

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a
garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán a teherautóra.
Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek...és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam,
hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a
négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is.
No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El
is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni
megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...