- Bocsánat kisasszony! - szólítja meg a fiatal, csinos hölgyet az ismerkedni vágyó fiatalember - Talán emlékszik még rám, az előbb már a majomketrecnél is bámultam Önt!
- Persze, hogy emlékszem! És mondja, hogyan szabadult ki?

Két vadász a ül a magaslesen. Az egyik a távcsövével kémleli a tájat :
- Te, az nem a te házad az út mellett?
- De az enyém.
- Te, az nem a postás biciklije a kerítésnek támasztva?
- De az.
- Te, az nem a nejed a postással az ágyban?
Nézi a másik vadász :
- De komám az bizony az! Te nagyon jó lövő vagy, megtennéd, hogy a nejemet fejbe lövöd, a postást meg tökön ?
Az első vadász belenéz a puska távcsövébe, majd megszólal :
- Te, komám, úgy látom, hogy az most egy lövésből is menni fog....

Egy házaspár a 4. gyerek születése után elhatározza, hogy spórolni fognak. Az asszony azt kéri a férjétől, hogy mondjon le a hétvégi sörözésről. A férfi nagy nehezen beleegyezik. Nem sokkal ezután több, nagyobb összegű nyugtát talál a feleségénél kozmetikumokról. Kérdőre vonja az asszonyt:
- A múltkor megegyeztünk, hogy lefaragunk a kiadásokból, te mégis egy vagyont költöttél magadra!
- Szívem, ezeket azért vettem, hogy neked jobban tetsszem! - válaszol a feleség.
- Mit gondolsz, a sör mire volt jó?!

- Jean, meglocsolta már a kinti virágokat?
- Nem uram, hiszen esik az eső!
- Hát akkor vigyen magával esernyőt!

Egy lány reggel megy haza, és az anyja kérdőre vonja:
- Kislányom, szabad tudnom, hogy voltál egész éjszaka?
- Tudod anya, az udvarlóm meghívott este vacsorára, aztán megreggeliztünk!

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

A tanárnéni az osztályt arról kérdezi, melyik állat húsa a legtáplálóbb.
Tomika így felel:
- Szerintem a csirke.
Franciska mondja:
- Szerintem a pulyka.
Pistike jelentkezik:
- Szerintem a légy.
A tanárnő visszakérdez:
- A légy? Ezt miből gondolod?!
Pistike folytatja:
- Azért, mert a szomszéd lánynak nagyon nagy a hasa, és hallottam, amikor anyu mondja apunak, hogy azért ilyen nagy, mert bekapta a legyet.

Már egy órája veszekedik a házaspár...
- Kibírhatatlan vagy - mondja a férj.
- Még arra sincs képességed, hogy egy férfit legalább rövid időre boldoggá tegyél!
Fölcsattan az asszony:
- Nincs?! Hány tanút hozzak?!

A férj anyósa temetéséről megy hazafelé. Egyszer csak leesik mellette egy tégla és majdnem agyonüti. A férj ijedten ugrik félre, aztán felnéz az égre, és így szól:

- Drága mama, már fent van?

Meghal egy gazdag bankár. A gyászmenetben a skót sír a legkeservesebben. A mellette haladó férfi megkérdezi tőle:
- Elnézést uram, talán a rokona volt a bankár úrnak?
- Sajnos nem. Azért sírok ennyire.