- Mi van ebédre Drágám?
- Semmi!
- Tegnap sem volt semmi...
- Hát... két napra főztem..

Két kismama beszélget az utcán:
- Rita, te mit vársz?
- Kislányt drágám, és te?
- Én bizony kisfiút.
Egy 6 év körüli kisgyerek, aki mellettük ácsorog, megunja a csevegést és odébb megy. Meglát egy nagypocakú fickót.
- Bácsi, maga mit vár? - kérdezi tőle a gyerkőc.
- Autóbuszt - hangzik a felelet.
A gyereknek elkerekedik a szeme:
- Azannyát!

Az iskolában a tanítónő a gyerekeket a Nemzeti dalból felelteti, rajzos felelet formájában:
Első Zolika.
Zolika kimegy a táblához, és felrajzol egy patakot, egy hidat, és a patakban mosakodó embereket.
Ezt írja alá: "Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot!"
- Rendben van Zolika, ötös.
A második Ádámka.
Ő is kimegy, és felrajzol pár dombot, és sírt.
Ezt írja alá:
"Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak."
- Rendben, ötös.
Kimegy Móriczka is, és felrajzolja Rákosi elvtárs képét.
A tanárnő döbbent hangon kérdezi:
- Na, de Móriczka, mit keres Rákosi elvtárs a táblán?
- Ő a sehonnai bitang ember!

"Kedves édesanyám! Nagyon jól érzem magam itt, semmire sincs szükségem.
De ha esetleg mégis csomagot szeretne küldeni, akkor jól kösse meg a csirke lábát, nehogy felrúgja az üveg bort és elázzon a húszezres!"

Székely góbé lejön a Hargitáról, bemegy kocsmába, és elkiáltja magát:
- Kaját, piát, nőt!
Mire a kocsmáros:
- Kaja van, pia van, de nőt nem tudok adni.
- Akkor jó, - mondja a székely és eszik, iszik, majd visszamegy Hargitára.
Egy hét múlva visszajön a góbé, és elordítja magát:
- Kaját, piát, nőt!
- Kaja, pia van, nő nincs, de itt van a Géza.
- Áá, nem vagyok én olyan - mondja a góbé, és eszik, iszik, majd visszamegy Hargitára.
Újabb egy hét múlva megint jön a góbé:
- Kaját, piát, nőt!
- Kaja van, pia van, nő még mindig nincs, de a Géza épp itt van.
- Na jó - mondja a góbé,- de csak akkor, ha hármunk között marad.
Mire a kocsmáros:
- Ezt sajnos nem tudom garantálni, ugyanis tudni fog róla maga, én, a Géza, és még az a három ember, akik lefogják a Gézát, ugyanis ő sem olyan!

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.
Az út kb: 1,5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.
Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbuváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza :
- Hát b....m.. az anyád, lerobbant a buszunk, te köcsög!!!

A miniszterelnök a reformok után kergeti az anyját a hálószobában.
A mama kiabál:
- Nem szégyelled magad? Mit akarsz tőlem?
- Nem én akarom Mama, hanem az egész ország!

A takarítónő kérdi az iskolaigazgatót:
- Uram, nem tudja, hogy mi az a csúnya folt a kémiaterem mennyezetén?
- Tudja, ma a tanárnő egy igen veszélyes vegyülettel kísérletezett.
- És miféle vegyület az ott a plafonon?
- Az nem vegyület, az ott a kémiatanárnő!

- Na és mondd Bélám! Örömmel utazol el?
- Nem! Az asszonnyal.

Két barát beszélget:
- Haver, képzeld tegnap este azt álmodtam, hogy úttörő vagyok!
- Én meg azt, hogy két nővel vagyok!
- De szemét vagy! Miért nem hívtál át?
- Én hívtalak, de anyád azt mondta, hogy Csillebércen vagy.