A válófélben lévő férj elmegy az ügyvédjéhez. Az ügyvéd kelletlenül fogadja, majd kínos mosollyal az arcán így szól:
- Van egy jó hírem és egy rossz hírem az ön számára. Melyiket óhajtja hallani először?
- Hát, először talán halljuk a jó hírt!
- A meghallgatások során kiderült, hogy a feleségének egy kétmillió dollárt érő kép van a tulajdonában.
- Hát ez egyszerűen remek! - lelkendezik a férj. - És mi a rossz hír?
- Az, uram - feleli az ügyvéd -, hogy az a bizonyos kép önt és a titkárnőjét ábrázolja szeretkezés közben.

- Gyerekek, ki tud mondani igazi hősöket? Aki jót mond, az kap egy csokit! - mondja a tanító néni a diákoknak.
Pistike jelentkezik:
- Kinizsi Pál.
- Jól van Pistike! Tessék a csoki!
Móricka visszamegy a csokival a helyére. Kiveszi a padból egy fényképet, és halkan azt mondja:
- Ne haragudj Batman, de az üzlet az üzlet!

Egy New York-i divattervező arra hívta fel a figyelmet, hogy a szoknyák hosszát nem szabad tovább csökkenteni, mert a nők nyilvános helyen nem tudnak majd leülni, míg a férfiak nem tudnak majd felállni.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Csöngetnek. A tulaj ajtót nyit, az ajtóban áll egy kicsike halál.

Úgy húsz centi az egész, minden de stimmel : csuklya, kasza, csontváz.
- Jaj Istenem, jaaaaj, jaaaj !!!
- Nem beszarni, csak tengerimalacért jöttem !

Az öreg székely meg a fia ülnek a szekéren.Egyszer csak elhaladnak egy feszület mellett.
Így szól az öreg székely:
- No! Látod fiam? Ő az, aki a mindennapi kenyerünket adja.
Mire a fiú:
- Mié? Pék a csávó?

A skót meg a fia mennek az uszodába. A skóthoz odamegy az úszómester, és megkérdi:
- Mióta úszik ilyen jól a fiad?
- Mióta bedobtam 1 penny-t a vízbe.

- Tasziló, kéhem! Most, hogy nagykohú lett a fiúnk, itt az ideje, hogy felvilágosítsa - mondja Anasztázia grófnő.
- De csak nagyon tapintatosan, káht ne tegyen az éhzékeny lelkében! Legjobb lenne valami példázattal, mondjuk a méhecskékkel meg a virágokkal.
Tasziló félrehívja a fiút vasárnap ebéd után:
- Ugyebáh fiam, szombat esténként bemegyünk a váhosba?
- Igen papa.
- És olyankor legtöbbszöh egy pihos lámpás házba is elmegyünk?
- Úgy van, papa.
- Nos kéhlek, amit mi ott a lányokkal csinálunk, na, ugyanazt csinálják a méhecskék és a virágok.

Egy fickót feljelentettek, mert betanította a papagáját, hogy azt mondja: "Dögöljön meg Rákosi elvtárs!" A pasi a tárgyalás előtt az utolsó pillanatban kicserélte a papagáját a pap papagájára, így a bírák sehogy sem tudták rávenni a papagájt, hogy elmondja az említett szöveget, így nem volt meg a bizonyíték.
Elhatározták, hogy kórusban mondják: dögöljön meg Rákosi elvtárs, majd csak megszólal a madár. Rá is kezdtek a bírák, mire a papagáj:
- Uram! Hallgasd meg könyörgésüket!

Egyik éjszaka Ádám későn jön haza a Paradicsomban. Éva dühösen nekitámad:
- Már megint hol jártál? Biztos valami nőcskéhez járkálsz!
- De Éva! Te is tudod, hogy rajtad kívül nincs itt másik nő!
Éva megnyugszik, de amikor elalszanak, Ádám arra ébred, hogy Éva böködi az oldalát. Felsóhajt:
- De Éva, mit csinálsz?
- Számolom a bordáidat !