Tegnap éjjel felvettem egy stoppost. Beszállt az autóba, majd kérdezte tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy ő egy gyilkos?
Erre hangosan felnevettem, és mondtam neki, hogy egyáltalán nem. Ugyanis nagyon kicsi a valószínűsége, hogy két gyilkos üljön ugyanabban az autóban.
Ezek után, már nem akart velem beszélgetni...

Mi volt a rövidlátó turista utolsó kérdése, egy romániai erdőben tett túrán?
"- Mondja, maga mindig bundában szedi a málnát?"

- Elnézést megmondaná, melyik a túloldal?
- Persze, az ott szemben.
- Hát most már tényleg meghülyülök!Onnan meg ideküldtek!

- Téged miért vágtak sittre? - kérdezi az egyik rab az újonnan érkezett cellatársát.
- A jóságos szívem miatt kerültem ide.
- Hogyhogy? Mesélj!
- Az úgy volt, hogy az anyósomnak vérzett az orra, én meg gyorsan elszorítottam a nyakát, nehogy elvérezzen.

Arrafelé köztudottan sport piásan autózni.
Egy ír kisváros, Donegal egyik kocsmájának sötét parkolójába, szép csendesen behúz az éjszakai járőr. Kisvártatva, mikor bent elhangzik a "záróra!", látja ám, hogy kijön egy igencsak támolygó alak. A férfi alig tud már járni, szemlátomást igen-igen felöntött a garatra.
Botorkál egy ideig a parkolóban, a zsaru meg csendben figyeli.
Végtelennek tűnő ideig jön-megy a pasas.
Próbálgatja a kulcsát legalább 5-6 kocsi zárjába, míg végül sikerül megtalálnia a sajátját. Nagy nehezen kinyitja az ajtót és szinte beesik az ülésre.
Az emberek szállingóznak közben kifelé a kocsmából, szétszélednek az autóikhoz, de ő csak ül, csak ül, hosszú percekig.
Végül aztán emberünk beindítja a motort, bekapcsolja az ablaktörlőt - csendes nyári este volt! - , az indexet kapcsolgatja ki- be, dudál, aztán felkapcsolja a világítást. Elindul a kocsival, megy pár centit, aztán kicsit vissza. Próbálkozik újra még néhány percig, míg végül egy helyben marad megint.
Közben a többi vendég elhajt, gondosan kikerülgetve a szerencsétlenkedőt.
Mikor aztán az utolsó kocsi is kihúzott a parkolóból, végre elindul. Szép lassan gurul ki az útra.
A zsaru, aki türelmesen csak erre várt, beindítja a motort, felkapcsolja a villogókat, startol és megállítja az ürgét, hogy megszondázza.
Legnagyobb meglepetésére a szonda "nulla" alkohol szintet mutat! Nem tudja mire vélni járőrünk a dolgot. Mondja a vezetőnek, hogy be kell kísérnie az őrsre, mert nyilvánvalóan a szonda hibásan működik.
- Nem hiszem! - mondja a sofőrünk büszkén - nincs azzal semmi baj, csak ma este én voltam az ügyeletes csali!

- Mondja, miért őrzi ezt a hajtincset, asszonyom?
- Ez az utolsó emlék a férjem hajából.
- De hiszen még él a férje!
- Igen, de már teljesen kopasz.

A halas boltban így szól Kohn az egyik vevőjéhez:
- Te Grün! Máskor vagy vegyél fel hosszabb kabátot, vagy lopjál kisebb halat!

Kedves szüleim!

Nagyon nyomorultul érzem magam, hogy ismét pénzt kell kérnem tőletek, de sajnos katasztrofális a helyzetem. Annyira szégyellem magam, hogy legszívesebben a föld alá süllyednék.

Ui.: Annyira szégyelltem magam, hogy megpróbáltam ezt a levelet a postástól visszaszerezni, de sajnos már elvitték, így már nem tehetek semmit."

Nemsokára megjön a válasz:

"Kedves fiam!

Jó hírem van: nem kell szégyellned magad, mert sajnos a leveledet elkeverhette a posta, mivel mi nem kaptuk meg."

A tanítónő a "tragédia" fogalmát szeretné megtanítani a gyerekeknek. Meg is kérdezi Pistikét, hogy tudna-e példát mondani a tragédiára. Pistike nem habozik:
- Hát például tragédia az, hogy a nagypapámnak döglenek a tyúkjai!
- Nem Pistike, tévedsz: ez valóban nagy baj, de nem tragédia! A tragédia az volna, ha a mi nagy vezérünk, Kádár elvtárs hirtelen és váratlanul elhalálozna! Érted?
Néhány hét múlva szakfelügyelő érkezik az iskolába, és a tanítónéni imponálni szeretne neki, ezért ismét előveszi a témát, amit már olyan jól elmagyarázott.
- Gyerekek, meg tudná nekem valaki mondani, mi a különbség a baj és a tragédia között? Pistike?
- A tragédia az, ha a mi nagy vezérünk, Kádár elvtárs hirtelen és váratlanul meghal. Az tragédia! De nem baj! A nagy baj az, hogy a nagyapámnak döglenek a tyúkjai.

Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- Édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj fiam, mert ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!