A frissen felvett alkalmazott először megy dolgozni a munkahelyére. A főnöke meleg kézfogással üdvözli, majd így szól hozzá:
- Nos, az első feladata az lesz, hogy megfogja azt a seprűt és kitakarítja az irodát!
A dolgozó felháborodva:
- De uram, nekem egyetemi diplomám van!
- Jól van, értem. Akkor megmutatom, hogyan kell ezt csinálni!

A szőke panaszkodik a barna barátnőjének:
- Lefeküdtem mindenkivel a cégnél, megkefélt mindenki az utcából, végigment rajtam egy egész hokicsapat, de alig fogytam pár dekát!
Mire a barátnő:
- Még egyszer mondom: TÚRÓKÚRA és nem KÚRÓTÚRA!

Kérdezik a cigányt mi a véleménye:
- Mondd cigány, szerinted mikor volt jobb? Most, vagy a Kádár korszakban?
- Hát a Kádár korszakban.
- ??
- Mert akkor a politikusok politizáltak, a nép dolgozott, mi meg loptunk. Most meg a nép politizál, a politikusok lopnak... és most tőlünk várnák el, hogy dolgozzunk?!

Hogyha mindenféle maradékot keverek össze az eb számára, akkor azt mondják én kutyulok. Ez alapján ha én ugyanezt a műveletet egy macska miatt csinálom, akkor én ciculok?

Az öreg székely elmegy a varázslóhoz, hogy törje meg a 40 éve rajta levő átkot.
- Megoldjuk, - mondja a varázsló, de el kell ismételnie pontosan az átok szavait!
Erre az öreg:
- ...és most házastársaknak nyilvánítalak benneteket!

Az ingatlanügynök egy eladó házat mutat a vevőnek:
- Ennek a lakásnak van hátránya is, és előnye is. Hátránya az, hogy egyik oldalon egy vegyi gyár van, másik oldalon pedig egy vágóhíd.
- Na és mi az előnye? - kérdi a vevő.
- Mindig lehet tudni, hogy merről fúj a szél.

Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik.
Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet.
Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk! Nemsokára a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom az ezüst merőkanalat!
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne. Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom, hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdtél azzal a lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem.
De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"

Az jogi egyetemen első nap bemegy a dékán a frissen felvett tanulókhoz beszédet tartani. Amikor befejezte a mondandóját, még hozzáteszi:
- És, uraim, soha ne felejtsék el, azzal, hogy mi ügyvédeket nevelünk önökből, életeket mentünk!
Nagy csend az előadóteremben, majd hátulról megszólal egy bátortalan hang:
- Elnézést uram, de hogyan mentenek ezzel életeket?
- Úgy, fiam, hogy az orvosi egyetemeket megmentjük az idiótáktól!

Egy Boston-i házaló ügynöknek nagyon fájnak a lábai a sok gyaloglás miatt. Az orvos azt tanácsolja, hogy utazzon el Floridába pihenni, és áztassa a lábát minél tovább a tenger vizében. A férfi meg is fogadja a tanácsot és elutazik a tengerhez. Vesz két vödröt, lemegy a partra és megkérdezi a parti őrtől:
- Mondja, mennyibe kerül két vödörnyi tengervíz?
Az őr csodálkozva néz rá, aztán rávágja:
- Két dollár egy vödörrel.
Az ügynök fizet, telemeríti az edényeket, majd felcipeli a hotelszobába és egész este áztatja a fájós lábait. Másnapra már jobban is érzi magát, elindul, hogy újabb adag vizet vásároljon. Mikor kiér a partra, éppen apály van, látja, hogy a vízszint sokkal alacsonyabb, mint előzőleg. Odamegy az őrhöz és elismerően nyugtázza:

- Úgy látom, magának egész jól megy itt az üzlet!

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "