Egy kőműves, egy ács és egy villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy ki élt előbb a földön.
- Mi építettük fel a gázai piramisokat - mondja a kőműves -, tehát először mi léteztünk.
- Dehogy! - tiltakozik az ács. Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelő kuncogni kezd.
- Mi olyan vicces ezen -kérdi tőle az ács.
- Figyu, a teremtés első napján Isten ugye azt mondta: "Legyen világosság!".
- Igen.
- Na, addigra mi már rég lefektettük a kábeleket!

A kis Norbi a nagymamájánál nyaral, és kint játszik az udvaron a szomszéd gyerekekkel.
Egyszer csak beszalad a szobába:
- Nagymama, hogy hívják azt, amikor két ember egy szobában alszik és az egyik felül van, a másik pedig alul?
A nagyi zavarba jön, először nem tudja, hogy mit válaszoljon.
Némi töprengés után úgy dönt, hogy őszintén válaszol:
- Hát kicsim, azt úgy hívják, hogy szexuális aktus.
- Jó, - mondja a gyerek és fut vissza a többiekhez.
Kis idő múlva ismét bejön:
- Nagyi, te engem félrevezettél! Azt úgy hívják, hogy emeletes ágy! Ja, és a Gáborka anyukája üzeni, hogy beszélni akar veled!

A kisinas és a nagyinas fekszenek a nyári konyhában, ahová kihallatszik a mester és felesége üzekedése.
Egyszer csak megkérdi a kisinas:
- Te, ezek kefélnek?
- Igen - válaszol a nagyinas.
- És az jó nekik?
- Biztos, mert ha nem lenne az, akkor velünk csináltatnák.

Vizsgáznak a rendőrök az akadémián. Persze nagy az összetartás, és az első
kijövő delikvens meséli, mit is kell csinálni.
- Semmi gond, fiúk. Csak ki kell találni, mire gondolt a bizottság. De ne aggódjatok, mert a megfejtés: "atomreaktor". De azért kérdezzetek jó sokat, nehogy azt higgyék, hogy elárultam. Bemegy a második rendőr.
- Bejöhetek?
- Persze, tessék csak.
- Leülhetek?
- Igen.
- Csak nem atomreaktor?

Egyik este a haverokkal voltam bulizni. Megígértem a feleségemnek, hogy éjfélre otthon leszek.
Az órák gyorsan múltak, a sör jól csúszott.
Hajnali három felé, tök részegen hazaindultam.
Épp az ajtón belül voltam, amikor a kakukkos óra háromszor kakukkolt.

Hirtelen, mivel tudtam, hogy a feleségem valószínű felébred, kakukkoltam még kilencszer.
Igazán büszke voltam magamra, hogy ilyen gyors és eszes megoldást találtam még részegen is.

Másnap reggel a feleségem megkérdezte, hogy mikor értem haza. Erre én mondtam, 12-kor.
Nem látszott felindultnak egyáltalán. Mázlim van, gondoltam.

Viszont megjegyezte, hogy új kakukkos órát kell szereznünk. Mikor kérdeztem tőle miért, így felelt:
- Hát, tegnap éjjel kakukkolt 3-szor, majd azt mondta "a kurva életbe!", azután még 4-szer kakukkolt, majd megköszörülte a torkát, kakukkolt még 3-szor, kuncogott egy darabig, majd kakukkolt még 2-szer.
És azután egy nagyot fingott.

A gyerek sunnyogva közelít az apja felé:
- Apa, te egyszer azt mesélted, hogy kidobtak az iskolából, igaz ez?
- Igen, de hogy jut ez most eszedbe?
- Csak azért, mert úgy néz, hogy a történelem ismétli önmagát.

A munkások felfigyelnek rá, hogy a főnök gyakran elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem maradnak a munkaidő végéig, így előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt. Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
Pár nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi az, te nem mész haza? - kérdik a többiek.

- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.

Én úgy szeretnék meghalni, mint a nagyapám: álmában, csendesen, gondtalanul, nem pedig ordítva, sikoltozva, pánikban, mint az utasai."

- Apa, vegyél nekem csokit!
- Nem veszek, nincs rá időm.
- Akkor legalább pofozz meg!
- Miért pofozzalak meg, kisfiam?
- Azért, mert akkor sírok és anya vesz csokit.

A professzor előadást tart az egyetemen a névválasztás fontosságáról:
– A névadás fontos dolog, valakinek az egész életét meghatározhatja.
Például a fiamat Győzőnek neveztük el, és sikeres is lett az életében.
A nagyobbik lányomnak a Virág nevet adtuk, szép karcsú is lett.
Csak a kisebbik lányomnál nem volt sikeres a névadás.
Almának hívják, de csak annyit értünk el vele, hogy állandóan lepotyog a fáról.