Egy zsidó éhesen érkezik a faluba. Mivel sehol sem talál kóser vendéglőt, ezért bemegy az első keresztény vendéglőbe és jóízűen elfogyaszt egy tál kelkáposztát. Jóllakottan lép ki az étteremből, mikor az ég hatalmasat dördül.
Mire a zsidó méltatlankodva:
- Ekkora felhajtást egy vacak kelkáposztáért!

"Igazából nekem nincs panaszom, mert az étel meg az ital jó volt, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a konyháról fura nyögések hallatszottak ki, aztán a felszolgáló kisasszonynak meg lisztes kéznyomok voltak a fenekén."

Ödönke nagyfiú lett, ezért az édesapja úgy dönt, hogy kicsit elbeszélget vele:
- Ödönkém! Most, hogy nagyfiú lettél, el kell mondanom neked néhány dolgot...
Amikor 1945-ben Hirosimára ledobták az atombombát, nagyapád a helyszínen tartózkodott.
Ödönke nem szól semmit, csak lehorgasztja a fejét.
- Ez sajnos még nem minden! Mikor 1986-ban felrobbant a csernobili atomerőmű, én a közelben tartózkodtam.
Ödönke továbbra sem szól semmit, csak lehorgasztja a másik fejét...

-Kiszisza, kiszisza. - mondja az egyik.
-Nem igaz, hogy nem tudod kimondani a matka nevét.

Egy tengerparti szállodában a vendég kérdezi a recepcióstól:
- Mondja kérem, lehet itt az öbölben fürödni?
- Természetesen uram, lehet.
- És biztosan nincs a tengerben cápa?
- Nincs uram, mert ahol krokodilok vannak, ott soha nincs cápa.

Magyarországon olyan nagy szegénység van, hogy a múltkor elsétáltam egy ATM előtt, és az kölcsönkért tőlem egy húszezrest elsejéig.

Egy rendőr bejelentkezik a központba:
- A helyszínen vagyok, egy idős néni agyonütötte a férjét, mert az rálépett a frissen felmosott padlóra.
- Letartóztatta az elkövetőt?
- Még nem, várom, hogy felszáradjon a kő.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

Egy szőke nő vár az orvosi váróban. Az ápolónő kiszól neki:
- A vizeletminta, amit adott, almalé.
A nő felugrik:
- Jézus! Azonnal fel kell hívnom a fiam iskoláját! A másik edényt becsomagoltam neki uzsonnának...

Egy városi ember sétál a mezőn, és találkozik a juhásszal:
- Szép juhai vannak.
- Szépek.
- Mennyi van?
- Próbálja megszámolni!
- Nem tudom, nagyon mozognak.
- Azért birkák!
- Ha megmondom mennyi van ad egyet?
- Adok.
- 89.
- A fenébe. Maga nyert viheti!
Az ember boldogan felkapja a legközelebbi állatot és indul a kocsijához, de a juhász utána szól:
- Ha megmondom mi a foglalkozása vissza adja?
- Vissza.
- Maga rendőr.
- Honnan tudja?
- Onnan, hogy a pulit viszi.