Mivel lehet teljesen meghülyíteni egy faltörő kost?
- Fotocellás ajtóval!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A skót vendégeket hív, leülnek a vendégek az asztalhoz, a házigazda kirak nekik egy nagy tányér pitét. Eszegetnek a vendégek, egyszer azt mondja a skót az egyiknek:
- Egyél ám komám nyugodtan!
- Áh, köszönöm nem kérek többet, megettem már hatot.
- Volt az nyolc is, de hát ki számolja?

Két angol lord az ötórai teáját fogyasztja. Egyszer csak belép a komornyik és közli:
- Uraim, közlöm, hogy a Temze kilépett a medréből.
- Köszönöm, elmehet - mondja a ház ura.
Nyugodtan folytatják a teázást. Fél óra múlva a komornyik újra bejön:
- Uraim, a Temze elárasztotta a város alacsonyabban fekvő részeit.
- Rendben van, elmehet - mondja a ház ura nyugodtan.
Újabb fél óra múlva a komornyik bejön, kitárja az ajtót, majd így szól:
- Uraim, a Temze.

A rendőröknél felvételi van, és kérdezik a jelentkezőt:
- Mi volt az édesapja?
- Beteg.
- Úgy értem mit csinált?
- Köhögött.
- De uram, abból nem lehet megélni!
- Tudom, meg is halt szegény.

- Vízvezeték szerelő autóján: "Mi megjavítjuk azt, amit a férje megjavított."
- Szülőszoba ajtaján: "Tolni. Tolni. Tolni."
- Szemészeten: "Ha nem látja hol van, jó helyre jött."
- Családi ház kerítésén: "Szeretjük az ügynököket. Úgyis drága a kutyaeledel!"

A parancsnok utasítja két rendőrét, hogy mérjék meg az udvaron álló oszlop magasságát. A rendőrök kimennek, és tanakodnak. Az éppen arra sétáló társuk megszólal:
- Azt tanácsolom fiúk, hogy döntsétek le, és úgy próbáljátok megmérni!
- Ugyan már, te mafla, nekünk a magassága kell, nem a hossza.