Kovács hosszú tengeri hajóútra indul, de a második héten hajótörést szenved.
Egyetlen férfiként tizenkét gyönyörű hajadonnal együtt egy lakatlan szigetre kerül.
Nemsokára a hölgyek meg is egyeznek Kovács "használatát" illetően, testvériesen beosztják maguknak az egyetlen lehetőséget.
Néhány hónap elteltével azonban hősünk már igencsak fáradt, de a lányok megkövetelik, amit csak lehet.

Egy szép nap Kovács a tengerparton sétálva közelgő mentőcsónakot észlel.
Azonnal beúszik és a partra vontatja a ladikot, amelyben fiatal, izmos, jóképű férfi fekszik aléltan. Kovács vizet ad, éleszt, végre a jövevény magához tér és felnyitva szemeit, Kovácsra néz:

- Te kis huncut, te tetszel nekem...

Azt mondják, a szerencsejáték tönkreteszi az életed. Valójában a mi családunkat csak még jobban összehozta.
Múlt hónapban kénytelenek voltunk egy egyszobás garzonba költözni.

Főnök a beosztottnak:

- Tudja Molnár az a baj, hogy az okosak mindig kételkednek, a hülyék meg mindig mindenben holtbiztosak.

- És ez tényleg így van főnök?

- Így hát!

Bemegy az orvos a beteghez:
- Van egy jó meg egy rossz hírem.
- Először a rosszat doktor úr!
- Meg fog halni két héten belül.
- És mi lehet a jó?
- Ismeri azt a szőke bombázót az ápolók közül? Végre sikerült lefeküdnöm vele.

Két székely felmegy Pestre ügyes-bajos dolgaikat intézni, úgy adódik, hogy lekésik a hazafelé tartó vonatot.
- Bátyám, ha már így alakult vegyünk ki egy szobát, menjünk el színházba, érezzük jól magunkat. Úgy is tesznek, kiveszik a szobát, beesznek, beisznak irány a színház. Elkésnek, így középen kapnak helyet, beoldalaznak, huszonöt ember feláll, elkezdődik. Jó tíz perc elteltével szól az öreg:
- Fiam, szarnom kell!
- Menj ki bátyám!
Benyit az öreg székely az első ajtón amit meglát, sötét üres szoba, bemegy a következőbe szintén, már kezdi feladni, ám a harmadikban fény, asztal rajta egy váza - gondol egyet, beleszarik a vázába. Visszamegy.
- Na mi volt fiam?
- Hát bejött az őrgróf és a cseléd, az őrgróf elővette hatlövetűjét, lelőtte a cselédet és kihúzta a hajánál fogva, bejött az őrgrófné, lelőtte azt is és kihúzta a hajánál fogva,
aztán jöttél te, beleszartál a vázába, és most várjuk, hogy mi lesz!

Két öregember elmegy a kuplerájba. A madam úgy gondolja, hogy kár volna nekik valami jó nő, ezért felküldi őket abba a két szobába, ahol felfújható gumicsajok vannak.
Miután a bácsikák végeztek, hazafelé menet egyik azt kérdi:
- A te nőd milyen volt?
- Azt hiszem, halott volt. A szex alatt meg se mozdult, egy szót se szólt.
És a tied?
- Az enyém biztos boszorka volt.
- Miből gondolod?
- Abból, hogy amikor beleharaptam a mellébe, először egy óriásit fingott, aztán meg kirepült az ablakon.

A vasárnapi mise végén így szól a pap a gyülekezethez:
- Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templom tornyának a megjavításához. A rossz hír az gyermekeim, hogy egyenlőre még mind a ti zsebetekben van.

Az irodában az egyik kopasz dolgozó megunja, hogy mindenki a kopasz fején viccelődik.
Egyik nap, amikor az egyik kolléga megsimogatja a fejét, és így szól:

"Pont olyan érzés, mintha a feleségem fenekét simogatnám", cselekvésre szánja el magát.

Ő is végigsimít a saját fején, és az mondja:

- Most, hogy mondod. Tényleg olyan, mint a feleséged feneke.

Kovács a kórházban élet-halál között lebeg. Hűséges neje egész éjjel mellette virraszt.
Reggel Kovács magához tér, révetegen bámulja a plafont egy ideig, majd int a feleségének, hogy hajoljon közelebb.
- Drága feleségem, te mindig mellettem voltál, amikor kirúgtak az állásomból, amikor az üzletem csődbe ment, amikor megvertek, amikor elvették a házunkat, amikor az egészségem odalett. Te mindig velem voltál és mellettem álltál. Tudod, mit gondolok?
- Mit, kedvesem?
- Azt gondolom, hogy te nem hozol nekem szerencsét.

Haver, képzeld az éjjel azt álmodtam, hogy megettem 2 kiló vattacukrot.
Aztán miután felébredtem, nem volt meg a párnám...