Hogy hívják?
- Kovács Gültem
- ???
- Amikor megszülettem, anyám azt mondta: "Legyengültem." Apám válasza: "Legyen!"

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

Temetik a favágót.
- Szegény Bélám korán elment.
- Isten nyugtassa! Pedig de szerettem volna neki még valamit mondani!
- Mit?
- Csak azt, hogy ugorjon félre, mert dől a fa.

Rendőr szeretkezik a feleségével aki nagyokat nyögdécsel és sikongat. A rendőr egy idő után megkérdezi:
- Mi van édesem, fáj?
- Nem, nem, pont fordítva!
- ...ööö... JÁF?!

A hittan órán a becsületről tanulnak a gyerekek. A pap feltesz nekik egy beugratós kérdést:
- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a templomnak adományozom, akkor ettől már a mennybe jutok?
- Neeem! - felelik a gyerekek.
- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor ez már elég ahhoz, hogy a mennybe jussak?
- Neeem! - válaszolják ismét.
A pap büszkén néz a gyerekekre:
- Tehát, mondjátok meg nekem, mi kell ahhoz, hogy a mennybe jussak?
Az egy kisfiú rávágja:
- Először is meg kell halnod!

Mondja szomszéd!Mi volt maguknál tegnap az a nagy ordítozás?
- Semmi különös, csak vízimentőst játszottunk a gyerekkel és az anyósom nem akart belefulladni a medencébe...

- Kisasszony, maga aztán igazán gyönyörű. Mondja, nem ülne nekem modellt? Aktot szeretnék festeni.
- Én még sosem ültem aktot...
- Nem baj, én se festettem még sohasem!

Oleg hatalmas monoklival jelenik meg a társaságban. Kérdezik a haverok:
- Hát veled mi történt?
- Szakszervezeti összejövetel volt. Előttem ült Tamara és amikor felállt, hogy hozzászóljon észrevettem, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe.
Kihúztam, erre visszakézből kaptam egy hatalmas pofont.
Legközelebb Oleg még nagyobb monoklival jelenik meg.
- Hát veled már megint mi történt?
- Amikor Tamara felállt, hogy felszólaljon, becsípődött a fenekébe a szoknyája.
Szergej, aki mellettem ült, kihúzta. Én viszont tudtam, hogy ezt nem szereti, és visszadugtam neki.

Egy öregedő nénike remegő lábakkal kérdi a rendőrt:
- Mondja biztos úr, ha rálépek a sínre, nem ráz meg az áram?
- Nem néni kérem, csak arra tessék vigyázni, hogy a másik lába ne érje a felső vezetéket.

Békés családi estén az asszony duruzsol a férjének:
- Ugye drágám az én szemem olyan kék, mint a nyári égbolt?
- Hát persze!
- És ugye az ajkam olyan, mint a frissen nyíló piros rózsa?
- Aha.
- Úgy szeretem, amikor ilyen költői hasonlatokat mondasz nekem!