Az idióta férjem átállította a gps hangját Darth Vaderre és rohadtul nem tudtam, hogy kell visszaállítani.
Jó volt így leautóznom hétvégén anyámékhoz vidékre. Végig szuszogott és kábé 10 percenként közölte hogy "én vagyok az apád".

Ma a kedvenc zenémet hallgattam vezetés közben és vadul táncoltam rá, mikor megállított egy rendőr. Azt mondta azért, mert azt hitte, hogy epilepsziás rohamom van éppen.

Naplóbejegyzés egy Karib-tengeri hajókirándulásról:
Hétfő: Beszálláskor feltűnt nekem, hogy a hajó kapitánya egy igen jó vágású férfi.
Kedd: Nem csak fess, de nagyon szórakoztató is. Az esti fogadáson meghívott az asztalához.
Szerda: Ma vele ebédeltem. Udvarolt, kért, könyörgött, de nem hagytam magam.
Csütörtök: Ma reggel azt üzente, hogy elsüllyeszti a hajót, ha nem leszek az övé. Egész nap gondolkodtam.
Péntek: Végül megmentettem 500 utas életét...

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"

Apám festette a házat, és hogy biztonságosabban állhasson a létrán a magasban, venni akartak egy rögzítő kötelet.
Elküldte anyámat a boltba.
- Szeretnék egy jó, erős kötelet.
Mindenki kérdőn nézett rá, mire ő magyarázóan hozzátette:
- A férjemnek kell...

Ma összebarátkoztam egy lánnyal a chaten. Elég jól elbeszélgettünk, és megadtuk egymásnak a facebookos elérhetőségünket. Így kiderült, hogy meglepően sok közös van bennünk. Ugyanolyan idősek vagyunk, ugyanabba az iskolába járunk, és a pasink is ugyanaz:(

Politológiából vizsgáztam.Mindent szépen megtanultam, mert tudtam, hogy nem vagyok szimpatikus a tanárnak.
Amikor elmeséltem a rendszerváltás minden apró titkát, a professzor megszólalt:

- Kitűnő felelet, már csak két kérdés a kettesért:

- Ki volt Nagy Imre keresztapja és ki tervezte a díszletet az újratemetésén? Megbuktam.:(

Egy házaspár telefonon felhívja a szomszédot, és amint az felveszi, elkezdik énekelni a "Happy Birthday" című számot.
A végén aztán kiderül, hogy véletlenül rossz számot hívtak. Amikor elkezdenek szabadkozni a hiba miatt, a vonal másik végén az ismeretlen vidáman mondja nekik:
- Semmi baj, ahogy hallom, nem árt meg maguknak egy kis gyakorlás :)

Az egyik olasz játékvezető így dicsekedett az őt meginterjúvoló újságírónak:
- Amikor Rómában a mérkőzés után elhagytam a stadiont, több százan kezet csókoltak nekem.
- Olyan jól bíráskodott?
- Dehogyis! Püspökruhába kellett öltöznöm, hogy kimenekülhessek a szurkolók közül.

A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják!
A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.
Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!