- Ügyfél: Pár órája az a problémám, hogy nem csörög a telefonom, amikor hívnak.
- Hotline: Valószínűleg bekapcsolta a néma üzemmódot. Lát a kijelzőn aláhúzott hangjegyet?
- Ügyfél: Igen, de nekem nem ez a gondom, hanem amit már mondtam.
- Hotline: De az lesz a probléma. Próbálja meg a telefon bal oldalán lévő gombot hosszan nyomni, így kikapcsolja a néma üzemmódot...
- Ügyfél: Jó-jó, ezt már próbáltam, higgye el nem vagyok hülye, értek annyira a telefonhoz...
- Hotline: Értem. Akkor legyen szíves megnyomni azt a gombot, amin egy kis piros telefon van...
- Ügyfél: Most így beszélgetés közben?
- Hotline: igen.
- Ügyfél: Rendben... (megszakadt)

"Igazából nekem nincs panaszom, mert az étel meg az ital jó volt, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a konyháról fura nyögések hallatszottak ki, aztán a felszolgáló kisasszonynak meg lisztes kéznyomok voltak a fenekén."

A feleségem imád beszélni, de ez őszintén bevallom időként kicsit már fáraszt.
Az egyik este némán néztem magam elé, hallgatván a mondandóját. Hétéves fiunk Gábor, észrevette az arcomon a fásultság jeleit, mire halkan odasúgta nekem:
- Apa! Tettesd magad döglöttnek!

"Azt hiszem elég jól sikerült a tegnapi betépés. Semmire sem emlékszem és egy pályaudvaron vagyok ahol főleg németül beszélnek.
Lehet hétfőn nem megyek be melózni"

Válasz :

"A hétfői meló miatt ne aggódj, ma kedd van. Már a rendőrség is keres, anyádék büszkék lesznek rád.
Amúgy hol a répában vagy?"

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Egy michigani TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előző nap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz:
- Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél? Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia a forgatás helyszínét, annyira röhögtek. A zavarba jött bemondónő pedig valószínűleg a jövőben kétszer is meggondolja, mielőtt beszél.

Beülni egy szlovák rendszámú Hummerbe: 18.000 000 Ft
Beszakadni vele a Balaton jegén: 20 000 Ft
Mentés : 150 000 Ft
Bírság : 80 000 Ft.
Kár: 1 200 000 Ft
Az érzés, hogy egy ország röhög rajtunk:

Felbecsülhetetlen.

- Mindig nézz jobbra és balra, ha áthaladsz egy zöld jelzésen.
- Amikor egy egyirányú utcában mész, húzódj jobbra, hogy a szembejövők is elférjenek.
- Soha ne állj meg egy gyalogosnak, kivéve ha a kerekeid alól akarod eltávolítani.
- Az első parkolóhely amit látsz, az utolsó parkolóhely, amit látsz. Foglald el.
- Tanulj meg hirtelen kanyarodni. Egy nagyvárosban csak szlalomozva tudsz közlekedni, mert a motorosok rendszeresen próbára teszik reflexeidet.
- Soha ne parkolj le egy olyan autó mellé, amin jól látható ütközésnyomok vannak.
- Mindig nézz szét, mielőtt áthajtasz a piros lámpán.
- Ha a lámpa vált, kezdd el egyből nyomni a dudát.
- Ne vedd komolyan a sebességkorlátozó táblákat. A korlátozást feloldó táblákat különböző emberek úgyis ellopják, így jelentős dugót okoznál a lassításoddal.
- Sose használd az irányjelzőt, ha sávot akarsz váltani. A másik sávban mögötted haladó ha észrevenné, hogy be akarsz menni elé, biztos felgyorsítana, hogy megakadályozzon benne.
- Ha ránézel a másik autósra, már el is vesztetted az elsőbbségedet vele szemben.

A pályaudvar felé közeledik egy vonat. A bemondó már nagyon unta a szokásos szöveget, ezért a következőket mondta be:
- Tessék vigyázni!Gyorsvonat érkezik az 2-es vágányra. A vágány mellett kérjük ne vagánykodjanak!

- Jó napot! A Hazai Világbank telefonszámát szeretném.
- Hazai Világbank?
- Tudja, a HVB bank!
-------------------------------

- Itt lakom Tamásiban, és a házammal szemben van egy telefonfülke. Most, hogy északi szél fúj, állandóan csapkod az ajtaja. Ki tudna küldeni valakit, aki megjavítja?