Írországban egy nagypapa a háborús élményeit meséli az unokájának.
- Körülvett minket az ellenség, minden élelmiszerünk elfogyott. Nem volt mit ennünk, és nem volt egyetlen csepp whiskynk sem. Már majdnem szomjan haltunk...
- De nagypapa, víz nem volt a közelben?
- Az volt, fiacskám, de mosakodni nem értünk rá!

Egy német, egy francia és egy orosz beszélgetnek:
- Nekem egy Mercedes-em van, a feleségemnek egy BMW-je, külföldre pedig lakókocsival járunk - mondja a német.
- Nekem egy Peugeot-m, a feleségemnek meg Renault-ja van. Külföldre mi vonattal járunk - mondja a francia.
- Nekem egy Ladám van, a feleségem meg metróval jár - mondja az orosz.
- És külföldre mivel jártok?
- Leginkább tankkal.

Két beteg sántít be két különböző, magyar orvosi rendelőbe. Mindkettőnél megállapítják, hogy sürgősen csípőprotézis operációra van szüksége.
Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgen felvételt, kiértékelik és másnapra kitűzik az operáció idejét. Másnap aztán meg is műtik.
A második beteg egy hétig vár míg a körzeti orvoshoz bejut, aki egy specialistához küldi. A specialistára 2 hónapig vár, aki kiírja röntgenre.A röntgent egy hónapon belül elvégezik és kiértékelik, majd megállapítják az operáció szükségességét. A kórházban előjegyzik és 9 hónap múlva már meg is operálják.

Mi a különbség a két beteg közt?
Az első egy kutya, a második egy ember!

Anikó néni nagyon precíz tanító néni volt. Szülőire mindenkinek kis ültető kártyát készített, nekünk szülőknek oda kellett ülnünk. Az egyik apuka unalmában a következőt írta a kártya hátuljára: Itt járt apád Marci! Rohadt kemény és alacsony a padod! Az öreglánynak pedig be nem áll a szája!
Ez az apuka akkor lepődött meg amikor Anikó néni beszedte a kártyákat, mondván ez nem csak erre az egy alkalomra szólt...

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a
garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán a teherautóra.
Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek...és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam,
hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, lepuffantottam mind a
négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is.
No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El
is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni
megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...

Egy család új hűtőszekrényt vásárolt. A régit kitették a ház elé, és ráírták: "Ingyen elvihető."
A kiselejtezett hűtő még 3 nap múlva is ott állt, senki rá sem nézett. A házigazda gondolt egyet, és kicserélte rajta a feliratot: "Eladó 10.000 Ft-ért."
Még aznap éjjel ellopták.

Húsz évvel ezelőtt történt. Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz sétálva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba. Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy "Nem iszunk valami édeset?".
Akkoriban a bonbon meggy volt a menő. Vele tartottam. A következő nap megint. Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A 3. napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni. Ő is feltette a szokásos kérdést. Én meg szabadkoztam, hogy "Én nem iszom - meg stb., de bemegyek veled" - mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
- A hölgynek a szokásosat?

Szabó hazaérkezik az afrikai útjáról, s a barátai nyomban elárasztják kérdésekkel:
- Na, és hogy érezted magad a kannibálok között?
- Ó, rettentő barátságos emberek! Mindjárt az első nap ott akartak tartani ebédre...

A múltkor láttam egy embert a strandon. A hátán tetoválás a következő szöveggel:

"Ne szóljanak ennek az embernek, hogy mi van a hátára tetoválva, mert ő azt hiszi, hogy egy hajó!" :)

Vasas meccs, Vass István Zoltán:
"A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. (kis csönd) Kedves hallgatóink! Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert!

A 80-as évek elején volt egy NDK-s korcsolyázónő, akit úgy hívtak:
Anett Poetsch (Pöccs).
Gyulai István még riporter volt. Idézet a közvetítésből:
"A kis Pöccs, hogy megnőtt tavaly óta!"

Egy-két éve egy unalmas kispest meccsen egy kisfiú teljesen váratlanul belekiabál a pálya szélén lévő mikrofonba:
"Én vagyok a király!", mire egy kis csönd, majd Hajdú B.: "A királyt hallottuk"