A pszichiáter így szól a betegéhez:
- Az ön problémájára a legjobb gyógymód uram, ha minél jobban beletemetkezik a munkájába.
- Az nem megy, doktor úr.
- Miért?
- Mert betonkeverő vagyok.

- Nos, hogy érzed maga a pszichológiai kezelések után?
- Köszönöm jól. Tudod, azelőtt mindig azt gondoltam magamról, hogy határozatlan vagyok.
- És most?
- Most már nem vagyok ebben olyan biztos.

- Doktor úr, a feleségemmel van egy kis baj. Olyan gyerekesen viselkedik.
- Kérem mondjon egy példát, hogy mit csinál?
- Amikor fürdöm a kádban, folyton bejön és elsüllyeszti a papírhajóimat.

Alkoholista férfi szeretne leszokni, ezért felkeresi az orvost:
- Próbálja ki a jógát. - mondja az orvos. Akkor talán megszabadul ettől a káros szenvedélyétől.
3 hét múlva találkoznak.
- Na, bevált a tanácsolt módszer? - érdeklődik az orvos.
- Hát, az elején akadozott a dolog, de most már fejen állva is ki tudom inni a vodkás üveget!

- Doktornő nagy a baj, éjjel-nappal merevedésem van. Mit ajánlana?

- Havi százötvenet és teljes ellátást...

- Sajnálom uram, de mostantól élete végéig le kell mondania a szexről. - mondja az orvos.
-­ De, mégis hogy csináljam?
-­ Ugyan már! Csak kibírja valahogy azt az 1 hónapot...

- No, barátom, maga igazán csak az erős szervezetének köszönheti, hogy meggyógyult! - mondja az orvos a páciensének.
- Jó, hogy mondja, doktor úr. Már épp fizetni akartam!

- Doktor úr, kérem segítsen rajtam! Állandóan úgy érzem, hogy egy csirke vagyok.
- És mióta van ez a különös érzése?
- Amióta kikeltem a tojásból!

Pszichológus a betegnek:
- Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír az, hogy Ön a vizsgálatok alapján elfojtott homoszexualitásban szenved.
- Micsoda!? És mi a jó hír?

- Az, hogy nagyon kis cuki fiú vagy...

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "