Egy kis faluban nyugdíjba készül az orvos, helyére egy fiatal kolléga érkezik.
Együtt látogatják végig a betegeket, s az idősebb mindenhol bemutatja a fiatalt.
Az egyik asszony panaszkodik:
- Doktor úr, mostanában állandóan fáj és ég a gyomrom.
Az idős orvos válaszol:
- Nem evett túl sok friss gyümölcsöt? Szerintem kevesebbet kéne ennie, akkor rendbe fog jönni.
Amikor a két orvos elhagyja a házat, a fiatal csodálkozva kérdezi:
- Hogy tudta ilyen gyorsan felállítani a diagnózist, hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet?
- Egyszerű. Leejtettem a sztetoszkópomat, s amikor lehajoltam, megláttam, hogy az asztal alatt a szemetes tele van banánhéjjal. Így azonnal rájöttem, hogy mi a baj.
Mennek tovább egy másik házhoz, ahol egy fiatal asszony fogadja őket.
Most az ifjú orvoson van a sor. Az asszony elmondja a panaszt:
- Doktor úr, mostanában állandóan kimerültnek érzem magam, egészen legyengültem.
- Nos asszonyom, talán nem kellene annyi önkéntes munkát vállalnia az egyháznak, pihenjen többet.
Mikor kimennek a házból, az idős orvos megdöbbenve kérdezi a kollégájától:
- Hát ezt meg honnan tudta? Hiszen nem is vizsgálta meg a hölgyet, még csak nem is ismeri őt.
- Egyszerű. Mikor elejtettem a sztetoszkópomat, s lehajoltam érte, megláttam az ágy alatt a tisztelendő urat.

- Doktor úr, segítsen! A férjem repülő csészealjnak képzeli magát.
- Jól van, küldje el hozzám.
- Jó, jó, de le tud itt szállni?

Mondtam az orvosnak, hogy eltörtem a lábam két helyen.
Azt mondta, máskor ne menjek erre a két helyre.

- Nézze bácsika! A maga korában már illő lenne lemondani legalább a nemi élet feléről. - inti orvosa az öreg páciensét.
- Rendben van doktor úr! De mondja, melyik feléről? Ne gondoljak rá, vagy ne beszéljek róla.

- Gratulálok Kovács úr! Az utóbbi egy hónapban nagyon sokat javult a memóriája.
- De doktor úr! Én Szabó vagyok, nem Kovács!
- Na, látja!

A festőművésznek kiállítása van. Izgatottan kérdezi a galériaigazgatót, hogy vásárolt-e már valaki a képeiből. Az igazgató ezt feleli:
- Van egy jó, és egy rossz hírem. A jó hír az az, hogy egy férfi komolyan érdeklődött a képek iránt és azon tűnődött hangosan nekem, hogy vajon felmegy-e a képek ára a halálod után.
- Én mondtam neki, hogy igen, ez elég valószínű. Erre ő megvette az összes képedet!
- Ez óriási! Akkor mi a rossz hír?
- Csak az, hogy az illető a háziorvosod...

- Hé, hozd vissza! Rossz kutya!
- Hívjátok a házmestert! Már nem bírom ezt a mocskot itt!
- Hú! Király! És ettől rángatózik a lába?
- Hogy érted, hogy ez nem az a beteg, aki nővé akarta operáltatni magát???
- Ajjaj! Hé, volt már olyan, aki túlélt 500 ml-t ebből az anyagból?
- Tudod, a vesében nagy üzleti lehetőségek vannak. Azta!! Ide süss, ennek a pasinak kettő is van!!!
- Nem tudnátok megállítani ezt az állandó dobogást?! Nem tudok koncentrálni!
- Na várjunk csak! Ha ez itt a fickó lépe, akkor az ott micsodája?
- Passzold ide azt a... azt a... zizét!
- Elfelejtetted, hogy miért operáljuk? Nos, akkor lepjük meg!
- Mondom a balt! Mondom a lábát!

- Egy vadász az erdőben megbotlik egy kiálló gyökérben és véletlenül tökön lövi magát.
Viszik szépen a kórházba úgy ahogy összefoltozzák, műtét után az orvos azt mondja: itt egy barátom címe délután keresse fel.
- Ő is orvos? - Nem ő furulya művész megmutatja magának, hogy rakja az ujjait, hogy ne pisálja szembe magát.

Az orvos íróasztalára letesz az ápoló néhány leletet, aláírásra. A doki szórakozottan elővesz a zsebéből egy lázmérőt és a papírok fölé hajol. Az ápoló udvariasan figyelmezteti:
- Doktor úr, a lázmérővel nem fogja tudni aláírni.
- Tényleg! - mondja az orvos - De, akkor vajon hová dugtam a tollamat?

- Mit kell először tudnia, ha egy beteghez hívják?
- A címet professzor úr.