Az apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy, és megkérdi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy nemsokára gyereke lesz.
- De hát ez lehetetlen!
- Tudom, viszont a csuklása azonnal elmúlt.

Az egyik gyógyszertárban óriási robbanás történt. Kijöttek a tűzoltók, a mentők, a környékbeliek is odasereglettek.
Az épületből füst és korom szállt ki, az összetört üvegajtón kitámolygott a patikus megfeketedett köpenyében. Odalépett egy idős nénihez, aki ijedten ácsorgott a bejárat mellett:
- Kérjen egy új receptet az orvosától, de mondja meg neki, hogy ne kézzel írja, hanem nyomtassa ki!!!

Az Amerikai Orvosi Szövetség kijelentette, hogy az orvosi célú kiadások nem a jó irányba haladnak. Az elmúlt néhány évben jóval nagyobb összeget fordítottak a plasztikai sebészetben használt szilikon implantátumokra és a Viagrára, mint az Alzheimer kór gyógyításával kapcsolatos kutatásokra.
Az előrejelzések szerint emiatt 2030-ra mintegy 60 millió ember fog rohangálni a világban nagy mellekkel és álló nemi szervvel, miközben nem emlékszik majd rá, hogy mit is kellene kezdenie velük.

Képzelje doktor úr, milyen ostoba baleset történt velem tegnap! - újságolja a páciens.
- Éppen levelet írtam, amikor véletlenül lenyeltem a tollamat. Mondja, maga szerint mit tegyek?
- Használjon ceruzát...

- Dokikám, komoly gondom van. Nem tudok aludni, egész éjjel fel-alá járkálok a szobában. Tud valami tanácsot adni?
- Hogyne! Lefekvés előtt szórja tele a padlót rajzszöggel!

A páciens magához tér a műtét után, és csodálkozva látja, hogy az összes ablakot elsötétítették.
- Miért van ilyen sötét? - kérdi elhaló hangon.
- Biztonsági okokból - mondja az orvos. - Az utca másik oldalán reggel kigyulladt egy ház, és nem akartuk, hogy meglássa a lángnyelveket és azt gondolja, nem sikerült a műtét...

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra! - mondja neki az orvos.
Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja:
- Köhögjön párat! - majd csak annyit mormol, hogy "ühüm".
Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd újra "ühüm".
Kivesz a doki egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyisz-nyisz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől.
Ezután az újból nyisz-nyisz a bal oldalon, majd a doki leemeli a törpét az asztalról, és azt mondja, hogy sétáljon fel alá a szobában, érez-e még fájdalmat.
A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem fáj már semmi.
- Doktor úr, ez hihetetlen, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Levágtam 3 centit centit a gumicsizmája tetejéből...

Mondtam az orvosnak, hogy eltörtem a lábam két helyen.
Azt mondta, máskor ne menjek erre a két helyre.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Két sebész beszélget a konferencia szünetében:
- Nálunk olyan magas fokon áll a sebészi tudomány, hogy amikor édesanyám megvakult, egy hal szemét ültettük be a szeme helyett, és azóta tökéletesen lát! - dicsekszik a szovjet.
- Egy hal szemét?! És lát?
- Természetesen!
- Nálunk meg volt egy érdekes eset - mondja erre a magyar - egy asztalos ujjait levágta a szalagfűrész. Volt a közelben egy tehén, levágtuk a tőgyét, és a csecseit varrtuk az ujjak helyébe. Azóta nem csak hogy tökéletesen tudja használni a kezét, de ha elég füvet eszik, napi 5-6 liter tejet is le lehet róla fejni!
- Aha! És ki látta ezt?
- Az a halszemű anyád!