Két orvostanhallgató üldögél egy parkban, és figyeli az elhaladó embereket.
Azzal szórakoznak, hogy megpróbálják az arra tévedők bajait diagnosztizálni, csak úgy ránézésre. A diagnózisok teljesen egyformák, ám akkor arra megy egy öregember, aki furcsán csoszog, közben a lábait szinte egyáltalán nem hajlítja be. A két srác hatalmas vitába kezd, majd egyikük odamegy az öreghez és megszólítja:
- Elnézést, uram, de a barátom szerint Önnek elmeszesedtek a lábízületei, míg szerintem inkább ízületi gyulladása van. Melyikünknek van igaza?
- Nézze barátom, az előbb én azt hittem, szellentenem kell, de sajnos mindhárman tévedtünk...

A páciens kényelmesen elhelyezkedik a fogorvosi székben, majd gyengéden de határozottan megfogja a fogorvos golyóit.
- Dokikám, ugye nem fogunk egymásnak fájdalmat okozni?!

- Doktor úr, reggelre kiújult a gerincsérvem - mondja az öreg politikus.
- Egyet se féljen, - mosolyog az orvos - tegnap már egy aranyhal térdét is meggyógyítottam...

- Doktor úr, szükségem lenne valamire, ami felráz, amitől megjön a harci kedvem! Tudna nekem ilyen szert felírni?
- Nem szükséges uram, megtalálja majd a számlában, amit adok...

Egy vendég állandóan a legerősebb altatókat kéri a szállodai orvostól, mégis minden éjjel nőkkel szórakozik a bárban.
Egyszer meg is kérdezi tőle az orvos:
- Nem hat az altató amit adtam?
- Dehogynem doktor úr, a feleségem úgy alszik tőle, mint a bunda.

Ádám egész nap bűnösnek érezte magát, egyszerűen nem tudta magát túltenni a történteken. A bűntudat és a szégyen elviselhetetlen volt számára, és két hang viaskodott benne.
Az egyik szerint:
- Ádám! Ne aggódj emiatt, nem te vagy az első orvos, aki lefeküdt a betegével és nem te leszel az utolsó sem. Különben is egyedülálló fiatalember vagy, ne problémázz ezen! - így az egyik hang.
Mire a másik hang, kérlelhetetlenül zökkentette vissza a valóságba:
- Ádám! Te állatorvos vagy, vazze!

- Doktor úr, segítsen rajtam! Egész nap kék pácsavatokat látok a szemem előtt.
- Na, jó, de mi az a pácsavat?
- Fogalmam sincs, ezért jöttem.

A páciens hálálkodva rázza meg az orvosa kezét:
- Doktor úr, nagyon köszönöm! Nem akarom pénzzel megsérteni, de megígérhetem, a végrendeletemben mindent Önre hagyok majd!
Erre az orvos:
- Ó, nagyon köszönöm! Viszont kérem vissza egy kicsit a receptet, amit adtam. Szeretnék egy kicsit módosítani rajta...

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra. - mondja az orvos. Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja: "köhögjön", majd csak annyit mormol, hogy "ühüm". Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd megint hümmög.
Ekkor kivesz az orvos egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyissz-nyissz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől, majd az orvos újból nyissz-nyissz a baloldalon, majd leemeli a törpét az asztalról, és mondja hogy sétáljon fel-alá a szobába, hogy fájnak-e még a heréi. A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érez tovább semmi fájdalmat.
- Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Levágtam pár centit a gumicsizmája tetejéből. - válaszol az orvos.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "