Jean és a úr felszállnak a villamosra.
Jön az ellenőr és kéri a jegyeket.
- Mondja, Jean, van nekünk jegyünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de nincs jegyünk.
- Uram, akkor ebből büntetés lesz. Pénzük van?
- Mondja, Jean, van nekünk pénzünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, de pénzünk sincs.
- Hát akkor mijük van?
- Tényleg, Jean, ha nekünk se jegyünk, se pénzünk, akkor mink van?
- Bérletünk, uram!

- Jean! Maga szerint tud mászni a kaktusz?
- Nem tud, uram.
- Ez biztos?!
- Igen, uram.
- Akkor egy sünt öntöztem meg.

- Jean, kérem ma az utca túloldalán tálaljon!
- De, miért, uram?!
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy a másik oldalon egyek...

- Jean! Mondja, milyen időnk lesz ma?
- Estére be fog borulni az ég, uram.
- Akkor támassza ki!

- Jean! Mi volt ez az apró villanás a fűben?
- Semmi, uram! Csak kiégett a szentjánosbogár biztosítéka...

- Jean, maga tökéletes inas! Már 30 éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.

- Jean, holnap reggel a kastély keleti szárnyában tálalja fel a reggelit!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.

Jean, öntse ki ezt a lavór vizet az ablakon!
- Igen, uram.
- Jean, mi volt ez a sikoltás? Volt valaki a lavórban?

- Jean, fejje meg azonnal a kanárit!
- De, miért uram?
- Mert madártejet akarok inni!

- Jean! Kérem essen nekem egy szamurájkarddal!
- De miért, uram?!
- Mert jóvágású akarok lenni.