Arisztid éppen tévét néz, amikor az inas belép és egy táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, majd így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen kedves átkapcsolni a tv-t színesről, fekete-fehérre!

- Jean, ma este egy kedves, zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor majd cintányéron tálalok.

- Jean, ma este a kastély nyugati szárnyában tálalja fel a vacsorát!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy most pár napig a másik oldalon egyek.

- Jean! Maga szerint tud mászni a kaktusz?
- Nem tud, uram.
- Ez biztos?!
- Igen, uram.
- Akkor egy sünt öntöztem meg.

- Jean, fejje meg azonnal a kanárit!
- De, miért uram?
- Mert madártejet akarok inni!

- Jean! Mondja, milyen időnk lesz ma?
- Estére be fog borulni az ég, uram.
- Akkor támassza ki!

- Jean! Mi volt ez az apró villanás a fűben?
- Semmi, uram! Csak kiégett a szentjánosbogár biztosítéka...

Jean, öntse ki ezt a lavór vizet az ablakon!
- Igen, uram.
- Jean, mi volt ez a sikoltás? Volt valaki a lavórban?

- Jean, mondja, élnek maga szerint a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?

Jean, ma egy zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor cintányéron tálalok.