- Jean, ma este a kastély nyugati szárnyában tálalja fel a vacsorát!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy most pár napig a másik oldalon egyek.

Jean, öntse ki ezt a lavór vizet az ablakon!
- Igen, uram.
- Jean, mi volt ez a sikoltás? Volt valaki a lavórban?

- Jean, adjon friss vizet a halaknak!
- De uram, még a tegnapit sem itták meg...

- Jean, mondja, élnek maga szerint a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?

- Jean! Mi volt ez az apró villanás a fűben?
- Semmi, uram! Csak kiégett a szentjánosbogár biztosítéka...

- Jean, kössön egy spárgát az anyósomra.
- De miért, uram?
- Mert sárkányt akarok eregetni...

- Jean, hallotta, hogy tegnap elütöttek egy kéményseprőt?
- Hát ez döbbenetes! Úgy látszik, már a háztetőn sincs biztonságban az ember!

- Jean, mi ez a nagy nyögés a nyitott ablakunk alatt?
- Az alkalom szüli a tolvajt uram!

- Jean, maga tökéletes inas! Már 30 éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.

- Jean, kérem öntözzön meg!
- Miért uram?
- Ki akarok kelni magamból!