Jean, ma egy zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor cintányéron tálalok.

Jean és a úr felszállnak a villamosra.
Jön az ellenőr és kéri a jegyeket.
- Mondja, Jean, van nekünk jegyünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, ellenőr úr, de nincs jegyünk.
- Uram, akkor ebből büntetés lesz. Pénzük van?
- Mondja, Jean, van nekünk pénzünk?
- Nincs, uram.
- Sajnálom, de pénzünk sincs.
- Hát akkor mijük van?
- Tényleg, Jean, ha nekünk se jegyünk, se pénzünk, akkor mink van?
- Bérletünk, uram!

- Jean, hozza ide a tegnapi szódavizemet!
- De uram, annak már nincs semmi ereje.
- Nem baj, nem verekedni akarok vele.

- Jean! Mi volt ez az apró villanás a fűben?
- Semmi, uram! Csak kiégett a szentjánosbogár biztosítéka...

- Jean, az évnek melyik hónapjában van 28 nap?
- Annyi mindegyikben van, uram!

- Jean, mondja, élnek maga szerint a Holdon emberek?
- Nem, uram.
- Akkor miért világítják ki minden este?

- Jean, fejje meg azonnal a kanárit!
- De, miért uram?
- Mert madártejet akarok inni!

- Jean! Kérem essen nekem egy szamurájkarddal!
- De miért, uram?!
- Mert jóvágású akarok lenni.

Arisztid éppen tévét néz, amikor az inas belép és egy táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, majd így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen kedves átkapcsolni a tv-t színesről, fekete-fehérre!

- Jean, ma este egy kedves, zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor majd cintányéron tálalok.