Az ünnepi beszéd előtt a szónok észreveszi, hogy otthon felejtette a fogsorát. Kétségbeesetten fordul az asztalszomszédjához, mondván, hogy mi történt.
A szomszéd megnyugtatja, hogy semmi gond, éppen van nála egy pár fogsor, próbálja fel. A szónok felpróbálja, de túl laza. A szomszéd nem adja fel, ad egy másik pár fogsort. Ez meg túl szorosnak bizonyul. A szomszéd kitartó, és egy 3. pár fogsort is átnyújt próbálni.
A szónoknak ez már pont jó. Elmondja a beszédét, végigüli az ebédet és a végén odafordul a szomszédjához, hogy fogadná-e a fogászati rendelőjében, mert éppen szüksége lenne egy fogorvosra.
Erre a szomszéd:
- De uram, én nem fogorvos vagyok, hanem temetkezési vállalkozó!