A süketnémák bulizni mennek egy jeltolmáccsal. A tolmács mondja a pincérnek, hogy neki el kell egy órára mennie, de ne izguljon visszajön.
- Ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujját akkor pedig bort- mondja és elmegy. A süketnémák emelik is a mutatóujjukat, viszi mindegyiknek a sört. Aztán a középsőt, viszi a bort. Így megy ez egy ideig, aztán hirtelen felváltva billegetik mind a két ujjukat. A pincér izzadni kezd, nem tudja hogy most mit is kérnek. Szerencsére az utolsó pillanatban megjön a jeltolmács.
- De jó hogy jön, mit kérnek ezek most?
- Már semmit, csak berúgtak és azt éneklik, hogy "sört ide, bort ide."

Asszonyom, én már rengeteg kávét ittam életemben, de ilyen finomat még soha!
- A férjem hozta Brazíliából.
- Nem gondoltam volna. És még mindig nem hűlt ki!

Honnan lehet megismerni a vak bérgyilkost?
Fehér pisztolya van!

- Mit csinálsz, ha a sivatag közepén állsz és veled szemben áll egy orolszlán és a zsebedbe be van varrva egy alma és nincs nálad semmi?
- Türelmesen vársz, mert a türelem rózsát terem. A rózsa tüskéjével kivágod a zsebedből az almát és az alma magját elülteted és abból lesz egy alma fa. Felmászol az alma fára, ezzel lóvá téve az oroszlánt és a lovon haza lovagolsz!

- Mi lesz, ha Teréz sírjára építik a diákszállót?
- Koleszterin.

- Miért nincs haja a halnak?
- Mert sosem tudná megszárítani.

- Doktor úr, valami nagyon ketyeg idebent, mióta bevettem az új altatót, amit ajánlott.
- És hogy vette be?
- Ahogy mondta, lefekvés előtt, egy órával!

Mondj egy téli zöldséget?

- Síparadicsom.

Halak versenyeznek, hogy melyikük ér előbb célba. A lepényhal ér be
elsőnek. A reményhal meg utoljára.

Egy járókelő megállít az utcán egy másikat:
- Ne haragudjon...az állomást keresem.
- Nem haragszom. Keresse.