- Mit esznek a magyar kannibálok ?

- Papp Ritás krumplit.

Egyedül vagy a sivatagban.
A zsebedben van egy alma, de a zsebed be van varrva.
Előtted egy vad oroszlán.
Mit teszel?
Türelmesen vársz.
A türelem rózsát terem.
A rózsa tövisével kilyukasztod a zsebed.
Elhajítod az almát.
Mint tudjuk, az alma nem esik messze a fájától.
Felmászol a fára.
Ezzel lóvá tetted az oroszlánt.
Fogod a lovat és kilovagolsz vele a sivatagból.

A sivatag közepén állsz, a zsebedben egy alma, de be van varrva, és jön veled szembe egy oroszlán.
Mit teszel? Vársz-vársz türelmesen, a türelem rózsát terem. Letéped a rózsát, felszakítod vele a zsebedet és az almát eldobod. Az alma nem esik messze a fájától. Fölmászol a fára, ezzel lóvá tetted az oroszlánt, ezután kilovagolhatsz vele a sivatagból.

Köztudott tény, hogy a zsíros kenyér mindig a zsíros felével esik le a földre. És köztudott az is, hogy a macska mindig talpra érkezik. Tehát, ha egy macska hátára zsíros felével felfelé rákötözöl egy zsíros kenyeret, akkor egy paradoxon áll elő, a rendszer nem fog leesni, tehát lebeg, így kész az antigravitációs hajtómű.

De hogyan lehet irányítani ezt a rendszert?

Az szintén köztudott dolog, hogy a fehér ingek nagymértékben vonzódnak a tintapacákhoz. Na most, ha a zsíros-macska rendszerrel lebegtetett űrhajónk külső felét telerakjuk fehér ingekkel, akkor már csak a megfelelő haladási irányban ki kell lőnünk a tintát, és a fehér ingek egyből megindulnak a tinta felé.

Hogy kéri meg a kannibál férfi a nő kezét???
- Leszel az eleségem?

- Hogy lehet rájönni, hogy tüzel a kutya?
- Fogy a szén a pincéből!

- Mondja hölgyem, van kereső a családban?
- Igen, a Google.

- Halló?!Jöjjenek gyorsan kérem, tűz van! - telefonál egy riadt nénike a tűzoltóságra.
- Hol?
- Hát itt a házban.
- Úgy értem, honnan beszél? - kérdezi az ügyeletes tűzoltó.
- Az ebédlőből! - feleli a nénike.
- De hogy jutunk oda?
- Mi az, már nincs meg az a szép nagy piros autójuk?

1. Vegyünk 15 csomag sósrudat (ropit).
2. Adjunk hozzá 1 liter vizet.
3. Főzzük fél órán keresztül, majd szűrjük le a levét, a fennmaradó ropi masszát dobjuk ki, arra már nem lesz szükség.
4. A lébe tegyünk egy félkilós polipot, majd főzzük ismét fél órán keresztül.
5. Szűrjük le újra és máris készen van a polip-ropilén.

"Jéé, ez berreg is", mondta egy szovjet favágó, amikor kétheti favágás után bekapcsolták neki a láncfűrészt :)