Ének órán a tanárnő elindít egy szép klasszikus zenét, mire az egyik gyerek megszólal:
- Nincs kép!

A tanár így szól az osztályhoz:
- Ha a hátsó padokban ülők olyan csendben kártyáznának, mint ahogyan a középső padokban alszanak, akkor az első padokban lévők tudnának figyelni!

- Petike, miért eszed le direkt a pólódat?
- Segítek anyunak...
- Ezt, hogy érted?
- Nem kell megkérdeznie, mi volt az ebéd.

- Mi szeretnél lenni kisfiam? - kérdezik a srácot a pályaválasztási tanácsadáson.
- Hát ha jól belegondolok, télen medve, nyáron pedagógus...

A tanár nincs megelégedve az elsősök szellemi színvonalával, ezért gúnyosan így szól hozzájuk:
- Kérem, aki idiótának érzi magát, az álljon fel!
Nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll.
- Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált az idióta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan.
- Az igazat megvallva nem, de nem bírtam nézni, hogy a tanár úr egyedül álldogál.

- Gyerekek, ki tudná megmondani nekem, hogy miért nevezzük anyanyelvünknek a magyart? - kérdi a tanár.
- Azért, mert apa soha nem jut szóhoz - válaszol Flórika.

Biológia órán a fiatal még kezdő tanárnő a gyerekekhez fordul:
— Most pedig kérdezhettek bármit, ami a tantárgyhoz kapcsolódik.
Juditka feláll:
- Tanár néni kérem, hogy születik a gyerek?
A tanárnő egészen megzavarodik a kérdés hallatán, de Dávidka segítőkészen felpattan:
— Tanárnő kérem, én szívesen tartok neki korrepetálást.

Az állattan professzora rámutat a félig letakart kalitkára, amelyben csak a madár lábát lehet látni.
- Felismeri a madarat?
A vizsgázó hallgat, a professzor pedig elégedetten csóválja a fejét.
- Hát ez elégtelen. Mi a neve, kolléga úr?
A vizsgázó a térdéig felhúzza az egyik nadrágszárát.
- Tessék kitalálni!

Egy egyetemista az ebédlőben le szeretett volna ülni egy üres helyre az egyik tanára mellé, de az így válaszolt:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - válaszolt a diák.
A tanár ezen vérig sértődött és elhatározta, hogy a vizsgán megbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki. A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot, mert az fontosabb, mint a pénz.
- Mindenki azt választja, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül és azt írja a dolgozatra: "Szamár". A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből. Egy perc múlva azonban visszatér, és így szól:
- Elnézést, a tanár úr aláírta, de nem írt rá jegyet!

A gimnáziumi ballagáson a fiamat érte az a megtiszteltetés, hogy kiálljon a pódiumra és beszédet mondjon a ballagók nevében. Elkezdte felolvasni a szöveget:
- Édesanyámról szeretnék beszélni, akinek minden eddigi sikeremet köszönhetem. Ő a legcsodálatosabb szülő, sokkal jobban szeretem, mint ahogy szavakkal kifejezhetném...Khm...- kis szünet - ...Elnézést, de elég nehezen tudom elolvasni anyukám írását!