A tanárnő azt adja házi feladatnak, hogy a gyerekek írjanak arról fogalmazást, hogy anya csak egy van. Pistike arról ír , hogy amikor beteg volt anyuka ápolta, etette: anya csak egy van ! Józsika arról ír, hogy amikor elesett, anyukája bekötötte a sebét: anya csak egy van !
- Hát te Móricka miről írtál?
- Tegnap este hazamegyek megkérdem: van valami kaja? Mire anyám:
- Két melegszendvics van a sütőben – odamegyek, kinyitom a sütőt:
- Anya, csak egy van !

A tanító néni az iskolában kérdezi a gyerekeket a szüleik foglalkozásáról.
Megszólal Dávidka:
- Az én apukám kertész, fákat, virágokat gondoz, füvet nyír.
Péterke:
- Az én apukám kőműves, házakat épít.
Megszólal Móricka:
- Az én apukám sztriptíztáncos egy meleg bárban.
Mindenki csodálkozik.
A szünetben a tanító néni megkérdezi Mórickát, hogy tényleg igaz-e, amit mondott?
Móricka azt feleli:
- Nem, csak szégyelljük, hogy a Microsoftnál dolgozik!

A tanár nincs megelégedve az elsősök szellemi színvonalával, ezért gúnyosan így szól hozzájuk:
- Kérem, aki idiótának érzi magát, az álljon fel!
Nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll.
- Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált az idióta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan.
- Az igazat megvallva nem, de nem bírtam nézni, hogy a tanár úr egyedül álldogál.

"Tisztelt Szülők! Flórián óra közben hangyákat gyűjtött a padban."
Visszaír a szülő:
"Tisztelt Tanárnő! A fiam ma a reggeli közben a morzsákat szedegette."
Tanár:
"Ezt most miért írta be?"
Szülő:
"És maga?!"

A tanító néni kérdezi az iskolában:
– Na gyerekek, ki tud valami csintalanságot mesélni?
Tibike azonnal jelentkezik:
– Nekem múlt éjszaka lett egy kistestvérem...
– Gratulálok Tibike, de hol itt a csintalanság?
– Én szúrtam ki az apu óvszerét!

- Gyerekek, ki tudná megmondani nekem, hogy miért nevezzük anyanyelvünknek a magyart? - kérdi a tanár.
- Azért, mert apa soha nem jut szóhoz - válaszol Flórika.

- Na gyerekek, ki tudja nekem megmondani, hogy csinálunk a lágy vízből keményet?
Danika vadul jelentkezik:
- Megfagyasztjuk!

Egy család kiköltözik Kanadába, és a kisfiúkat beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Hölgyem, kérem vigyék majd el pszichológushoz a gyereket, mert szokatlan kegyetlenség és agresszivitás látszik rajta.
- Miért, mit csinált?
- Égő csigát rajzolt - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki...Talán volt más is?
- Mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat - mondja az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy Csip, csip, csóka, vak varjúcska?
- Na, jó, de azért a csonka tehén már mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Ja, igen. Erről is van egy nagyon helyes kis dalocskánk: Boci boci tarka, se füle, se farka...
- Mondja, kedves anyuka, semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak...

Danika először hoz haza rossz osztályzatot.
Anyukája megrendülten nézegeti a füzetlap alján díszelgő egyest.
- Ugye tudod, kisfiam, hogy a rossz jegyért verés jár?
- Szerintem is! - lelkesedik a gyerek.
- Menjünk, én tudom, hol lakik a tanító néni!

- Anyu, aludhatok a Dávidéknál?
- Nem, én nem szeretném!
- De anyu, az osztályban minden gyerek ezt csinálja!
- Igen, de te már 45 éves vagy, és az osztályfőnökük!