A Kultuszminisztériumban kiadják az irányelvet, hogy az oktatást sokkal praktikusabban, sokkal életszerűbbé kell alakítani. A tanítónő: - Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot. Kapcsolás, aztán:
- Itt Horváth-lakás.
- Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon. A tanítónő felhívja ugyanazt a számot még egyszer.
- Itt Horváth-lakás.
- Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok. A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Jó napot kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye kurva? Menjél vissza a jó kurva anyádba, ahonnan jöttél. Vagy gyagya vagy, vagy engem akarsz baszogatni.
Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka. Egy vörös hajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból: - Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat! - Mutasd meg, Jenőke. A gyerek felhívja ugyanazt a számot: - Itt Horváth-lakás.
- Zolika vagyok,....nem kerestek?