Köztudott tény, hogy a zsíros kenyér mindig a zsíros felével esik le a földre. És köztudott az is, hogy a macska mindig talpra érkezik. Tehát, ha egy macska hátára zsíros felével felfelé rákötözöl egy zsíros kenyeret, akkor egy paradoxon áll elő, a rendszer nem fog leesni, tehát lebeg, így kész az antigravitációs hajtómű.

De hogyan lehet irányítani ezt a rendszert?

Az szintén köztudott dolog, hogy a fehér ingek nagymértékben vonzódnak a tintapacákhoz. Na most, ha a zsíros-macska rendszerrel lebegtetett űrhajónk külső felét telerakjuk fehér ingekkel, akkor már csak a megfelelő haladási irányban ki kell lőnünk a tintát, és a fehér ingek egyből megindulnak a tinta felé.