Egy nemzetközi gyorsvonat hálófülkéjében utazik egy csinos fiatal nő és egy fiatal pasi.
Hosszú az út, az éjszaka miatt nem látni semmit a tájból, unalmasan telik az idő, csak a kerekek zakatolása, a sínek csikorgása hallható.
A fülke halovány fényében kikandikál a félig áttetsző hálóingben fekvő nőcike minden izgi domborulata.
Emberünk nem bírja levenni a látványtól kimeredt szemeit róla.
Egyszer csak a felkanosodott pasi megszólal:
- Levél érkezett, nyitva a postahivatal?
A nő felháborodva:
- De kérem, nem szégyelli magát?
Nyomasztó negyed óra után újra a pasi újra:
- Hahó, levele van, nyitva a postahivatal?
- Hogy merészeli ezt, uram?
Ismét mély csend, csak a vonat ismétlődő zakatolása.
Újabb negyed után.
- Hölgyem, levél érkezett, nyitott-e már a postahivatal?
Erre a hölgy már kissé szelídebben:
- Ne zavarjon, kérem!
Nemsokára a hölgy rájön, hogy jól esne egy kis etyele-petyele, az éj leple alatt senki se zavarná meg őket, nem tudná meg senki a kis lamour-t, s a pasi is jóképű.
- Hahó, megnyílt a postahivatal!
Mire a pasi:
- Sajnálom, a levél már kézbesült!

A mozi sötét nézőterén egy hang megszólal:
- Elnézést uram, ez nem szoknya, hanem reverenda!
Pár perc múlva ugyanaz a hang:
- Na, most már elhiszi?!

Van egy alacsony fiú, aki szerelmes egy magas lányba. A srác egyszer kíséri végig a falun, amikor összeszedi a bátorságát, és kér tőle egy csókot. A lány engedi. Éppen egy kovácsműhely mellett vannak, a fiú feláll egy nagy üllőre, és megcsókolja a lányt. Mennek tovább, már a falu végénél járnak...
- Adj még egy csókot!
- Nem adok, elég volt egy.
- Akkor a franc cipeli tovább ezt az üllőt!

Szeretkezni a világ legjobb nőjével, és nem elmondani mindenkinek az olyan, mint titokban átúszni az Atlanti óceánt.

Nem reggeliztem, mert rád gondoltam,
nem ebédeltem, mert rád gondoltam, nem vacsoráztam, mert rád gondoltam...
Most nem tudok elaludni, mert éhes vagyok!