Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett: "Egy reggelem leírása" címmel.
Az első díjat a következő műnek ítélték: "Felkelek, megreggelizem, felöltözöm és indulok haza!"

Az étterem annyira zsúfolt, hogy egy vacsorázni betérő férfi más lehetőség híján odalép egy magányosan ülő hölgyhöz, és udvariasan megkérdezi, volna-e az asztalnál szabad hely.
- Pimasz disznó! - kiáltja a hölgy. - Hogy én lefeküdjek magával? Soha!
Mindenki a férfit nézi, aki vörös képpel odébb kullog, és leül a bárpult mellé. Pár perc múlva a hölgy feláll az asztaltól, és odamegy a megszégyenített férfihoz:
- Uram, kérem ne haragudjon rám. Viselkedéspszichológus vagyok. Az imént csak egy tesztet csináltam. Kíváncsi voltam, hogyan reagál egy ilyen inzultusra. A férfi hirtelen elordítja magát:
- Micsoda? Tízezret egy éjszakáért? Hát mit képzelsz magadról, anyukám?

- Ne értsd félre, hogy már első találkozásunk alkalmával ilyet kérdezek, de neked mennyi ideje kell ismerned egy fiút, hogy... szóval érted: hogy testi kapcsolatot létesíts vele.
- Ne haragudj, lehet, hogy kissé konzervatív lány vagyok, de nekem ehhez legalább 2 hónapra van szükségem.
- Dehogy haragszom, áprilisban majd hívni foglak.

Az első közös éjszaka után kérdi a nő a pasitól:
- Amúgy mi a foglalkozásod?
- Aneszteziológus vagyok...
- Aha, tudhattam volna, mert semmit nem éreztem!

- Bocsánat kisasszony! - szólítja meg a fiatal, csinos hölgyet az ismerkedni vágyó fiatalember - Biztosan emlékszik még rám, az előbb már a majomketrecnél is bámultam önt!
- Persze, hogy emlékszem! És mondja, hogyan szabadult ki?