Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik.
Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet.
Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk! Nemsokára a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom az ezüst merőkanalat!
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne. Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom, hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza:
"Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdtél azzal a lánnyal, de azt sem mondom, hogy nem.
De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"

- Hallottad? Péter barátunk a kórházban van.
- Érdekes, én tegnap még egy szőke bombázóval láttam...
- Igen, a felesége is!

– Képzeld, a Géza tegnap megkérte a kezemet!
– Tényleg? Ugye, milyen aranyos, amikor térden áll és elkezdi szavalni azt a szép Ady verset?

- Azt hiszem, az új fiúmnak valóban komoly szándékai vannak.
- Miből gondolod?
- Már az első napon felhívott a lakásukra, hogy bemutasson a szüleinek.
- És hogyan fogadtak?
- Sajnos éppen nyaralni voltak.

A férj váratlanul érkezik haza. A hálószoba asztalán egy hamutartóban egy, még égő szivart talál.
- Honnét került ez ide? - kérdezi dühösen. Kinyílik a szekrényajtó, s egy meztelen, kissé kreolos férfi nyugodt hangon közli:
- Havannából!