Mi a különbség az izgalom és a stressz között?

−Izgalom az, amikor a feleséged terhes.

−Stressz az, amikor a szeretőd terhes.

- Ön akkor házasságon kívül született?
- Csak félig.
- Az hogy lehetséges?
- Csak az anyám volt házasságon kívüli, az apám nős volt.

- Jó napot !
- Óvszert szeretnék vásárolni.
- Mondja, ön nős?
- Fontos ez kérem?
- Persze! Nőtlen embereknek 7-es kiszerelésben árulunk.
Tudja: hétfő, kedd szerda... házasoknak 12-esben: január, február, március...

Egy házaspár minden évben egy vidéki szállodában ünnepli a házassági évfordulóját. Elérkezik a 30. évforduló napja, a férj szobát foglal a már jól ismert helyen.
Amikor megérkeznek a hotelbe, a londiner felkíséri őket a szobájukba.
Meghökkenve látják, hogy egy különleges apartmant kaptak.
- De hisz ez a nászutas lakosztály! - kiált fel a férj.
- Nincs ezzel semmi probléma, uram. - mondja a londiner. - Hiszen, ha a bálterembe vezetik önöket, attól még nem muszáj ott táncolni is.

Békés családi este, a fiatalasszony duruzsol a férje fülébe:
- Drágám, ugye az én szemem olyan kék, mint a nyári égbolt?
- Hát persze!
- És ugye az ajkam olyan, mint a frissen nyíló piros rózsa?
- Aha.
- Kicsim, úgy szeretem, amikor ilyen költői hasonlatokat mondasz nekem...

10 éves Krisztike lányommal közöltük, hogy kistestvére lesz. Azonnal tudni akart mindent a gyerek születéséről. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy hogyan lesz a kisbaba. Kissé megdöbbent, és megkérdezte:
- Anyu, és ti ezt csináltátok, amikor engem akartatok?
- Igen.
- És most újra megtettétek?

Egy asszony panaszosan mondja a férjének:
- Észrevetted már, hogy amikor a szomszédunk hazaér a munkából, mindig átöleli és csókkal üdvözli a feleségét? Te miért nem csinálod ezt?
- Nem ismerem még őt annyira...

Kiss úr egy hatalmas rózsacsokorral állít be a kórházba, ahol a felesége épp egy gyermeknek adott életet. Örömittasan felesége nyakába borul. Ezalatt a nővérke elsiet, hogy behozza nekik a babát. Azonban amint Kiss úr meglátja a gyermeket, elfehéredik: "de hát ez fekete!"
"Ne ijedj meg!" kiáltja az asszony; "nem úgy van, ahogy esetleg gondolod! Egyszerűen túl kevés volt a tejem, hogy megetessem a bébit, ezért mellém adtak egy fekete dadát, hogy ő etesse meg a kicsit. És ennek most ez a hatása, amit látsz. De majd idővel megoldódik a dolog...."
Amint hazaérnek, leül Kiss úr, hogy édesanyjának is elújságolja a nagy örömhírt.
"Anyám,", írja, "épp most jövünk a kórházból. Végre, 8 év után utódunk született. Csak tudod, Anyám, Annának nem volt elég teje, hogy a kicsit megetesse, ezért a kórház egy színesbőrű nőt adott mellé dadának - és ez kihatott a gyerekre. Egészen fekete lett. De majd idővel megoldódik a dolog..."
"Kedves Fiam," válaszolja az anyja, "engem is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre van egy gyermeketek. Ami a dadás dolgot illeti, arra csak azt mondhatom, hogy velem hasonlóként történt, amikor Téged a világra hoztalak. Mivel nem volt elég tejem, de volt egy tehenünk, annak a tőgyéből szívtad aztán ki a tejet. Azóta Te vagy a világ legnagyobb marhája..."

Ausztráliában egy gazdag nő férjéről kiderül, hogy nagy nőcsábász, ezért elválnak. A nő elhatározza, hogy új férjet keres, olyant, aki még nem volt nővel.
Ezt feltételül szabva ad fel egy újsághirdetést, melyre csak egy férfi jelentkezik.
Összeismerkednek, kölcsönös a szimpátia. A nő többször rákérdez, hogy biztosan szűz-e a fickó, a férfi meg váltig állítja, hogy soha nem volt nővel. Össze is házasodnak.
A nászéjszakán az újdonsült férj iszonyatos rendezkedésbe kezd a hálószobában: a székeket a falhoz tolja, az asztalokat is, mindent elpakol a szoba közepéről.
- Mit csinálsz, szívem, miért rendezed át a szobát? - kérdi elképedve a nő.
- Hát, ahogy mondtam, én még nem voltam nővel. De, ha az olyan, mint a kenguruval, akkor itt minden helyre szükség lesz!

Szása eltávozást kap a seregből, hogy hazalátogathasson Szibériába. A parancsnoka megkérdezi:
- Aztán mi lesz az első dolgod, ha hazaérsz?
- Tudja, százados úr, egy éve már, hogy nem láttam a feleségemet, így amint hazaérek...
- Khmm, értem. Na, de mi lesz a második, amit csinálni fogsz?
- Leveszem a síléceket...