Békés családi este, a fiatalasszony duruzsol a férje fülébe:
- Drágám, ugye az én szemem olyan kék, mint a nyári égbolt?
- Hát persze!
- És ugye az ajkam olyan, mint a frissen nyíló piros rózsa?
- Aha.
- Kicsim, úgy szeretem, amikor ilyen költői hasonlatokat mondasz nekem...

- Te Gézu, ki az a lotyó, akinek a
rúzsnyomai a bokszereden találhatók?
– Nos drágám, ő Mónika, az új titkárnőm.
– Ráadásul ugyanaz a keresztneve, mint nekem?
– Így van drágám. De ez nem megcsalás, ezt úgy hívják, hogy márkahűség!

- Asszonyom, miért akar elválni?
- Kicsi az ember vonója!
- Igaz ez uram?
- Nagy a terem, ahol hegedálni kell!

- Már tudom, csak azért vettél el feleségül, mert nekem nagyon sok pénzem volt!
- Tévedsz, Fáni! Én azért vettelek el, mert nekem nagyon kevés volt.

Egy terhes nő és a férje bemennek a kórházba, mivel már közeleg a szülés időpontja. Az orvos azt mondja nekik:
- Nézzék van egy új találmányunk, ha gondolják, kipróbálhatják. Ez egy olyan szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a szülés fájdalmai megosztódjon a 2 szülő között. Beállítható, hogy a fájdalomból kinek mennyi jusson.
A pár átbeszéli, és úgy döntenek, hogy kipróbálják.
Eljön a szülés ideje, az orvos elindítja a gépet. Kezdetnek úgy állítja be, hogy a nőre jusson 80%, az apukára pedig 20%. A férj azt mondja, ez neki meg se kottyan.
Az orvos erre átállítja 50-50%-ra. A férj fel sem veszi, sőt azt mondja az orvosnak:
- Nézze doktor úr, ez semmi. Állítsa rám az összes fájdalmat!
- De uram, ha nem készül fel rá, akkor még bele is halhat!
- Nem baj, ez csak egy szúnyogcsípés!
Az orvos beállítja a gépet, rendben megszületik a baba, a férjnek semmi baja sem lesz.
Amikor aztán hazamegy, a lakásuk ajtaja előtt találja görcsbe rándulva, holtan a postást...