Elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába. A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a jogosítványomat.
(Ausztráliában nincs személyi igazolvány) Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt.
Mondtam neki, hogy sajnálom,
haza kell érte mennem, majd később megint eljövök. Mire a nő mosolyogva: gombolja ki az ingét. Nem értettem mit is akar, de
kigomboltam. Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, elmeséltem a nejemnek az irodában történteket.
Erre a nejem: - Miért nem toltad le a gatyádat is! Még rokkantságit is kaphattál volna!

A fiatal pár televízió előtt üldögél.
- Jó hírem van, drágám - mosolyog az asszonyka a férjre. - Rövidesen már hárman leszünk!
- Hárman? És mikor?
- Szombaton! A déli vonattal érkezik az anyukám.

- Szeretsz te engem Géza? - kérdezi az ifjú feleség a párját.
- Hát persze, hogy szeretlek.
- És mennyire szeretsz Géza?
- Mennyire van szükséged?

A menyasszony már ott áll az oltár előtt, a násznép is felsorakozott, amikor befut a vőlegény, egy focilabdával a hóna alatt.
- Te meg mit akarsz azzal a labdával? – kérdi mérgesen a menyasszony.
- Csak nem azt mondod, hogy ez egész nap el fog tartani?

A feleségem képtelen kibírni, hogy ne szóljon bele a vezetésbe. Ő a legrosszabb utas a világon. Bárki ül a kormánynál, ő folyamatosan utasításokat ad.
Állandóan vitatkozunk emiatt. Én szólok neki, hogy idegesít, ha meg akarja szabni, hogyan vezessek, ő pedig azt állítja, hogy szinte sosem szól bele.
Most azonban bizonyítékom is van! Egyik nap vásárolni indultunk, amikor út közben a lányom a hátsó ülésről előreszólt:
- Apu, amíg nem nősültél meg, ki mondta meg, hogy hogyan vezess?