- Mi az, hogy leánykereskedő? - kérdi Molnárné újságolvasás közben a férjétől.
- Az olyan ember, aki nőket ad el szerelmi célokra.
- Például engem is eladna, ha a markába kerülnék?
- Ne keverd össze a régiségkereskedővel!

- Drágám, mit tennél, ha én váratlanul meghalnék? - kérdi a férj.
- Ez nehéz kérdés... - gondolkodik el a feleség. - Azt hiszem, újra kellene gondolnom a lehetőségeket. Itt ez a nagy ház, nehezen tudnám fizetni a rezsit, meg a banki részleteket, ezért szerintem kiadnék 3 szobát három özvegy nőnek, vagy diáklánynak. És te mit csinálnál, ha én halnék meg?
A férj is elgondolkodik:
- Hmmm... Azt hiszem, ugyanazt, amit te...

A feleség naplójából:

Szombat este: A férjem nagyon furcsa volt ma.
Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza kávézójában.
Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel, gondoltam hogy neheztel a 10 perces késésem miatt, de végül is nem mondott semmit.

Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt csendben ült.
Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egy csendesebb sarkába, de ez sem segített.

Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta semmi különös.
Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta nem, nem kell nyugtalankodnom.
Hazafelé úton mondtam neki, hogy szeretem, kissé elmosolyodott, s vezetett tovább.
Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra.
Otthon is éreztem, hogy egész idő alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni.
Csak ült a TV előtt, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze...
Végül is felmentem lefeküdni. Kis idő múlva követett.

Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a simogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van.
Elhatároztam, hogy rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik.
Álomba sírtam magam.
Nem tudom, mit csináljak.
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy van valakije.
Az egész életem egy katasztrófa...

A férj naplójából:

Szombat este

A Fradi kikapott.
De este egy jót dugtunk...

Egy férfi minden vasárnap horgászni jár, az időjárástól függetlenül. Ha esik, ha fúj, ő minden vasárnap hajnali 5-kor már a vízparton üldögél.
Egyik nap azonban nagyon rosszul érzi magát, és mivel még jégeső is esik, meggondolja magát és visszamegy a házba. A felesége még alszik, így a sötét szobában levetkőzik és befekszik az asszony mellé. Odabújik hozzá, és a fülébe súgja:
- Nagyon cudar idő van odakint!
A felesége félálomban:
- Most gondold el, az idióta férjem még ilyenkor is pecázik!

- Nem értem! Én keresek százezret, az asszony meg nyolcvanat.
Havi tízezer összejön a piás üvegekből is, még sincs soha pénzünk!