A kis Zsófika nem túl jó tanuló, különösen hittanból gyenge. Egyik hittanórán a tanár feltesz neki egy kérdést:
- Na, Zsófi meg tudod mondani, ki teremtette a világot?
Zsófika gondterhelten ül a helyén, emlékei között kutat, de nem tudja a választ, amikor a mögötte levő padban Pistike megszúrja egy tűvel.
- Úristen! - ugrik fel Zsófika.
- Kitűnő - mondja elégedetten a tanár. Kicsit később újabb kérdést tesz fel a kislánynak:
- És, hogyan hívják a Megváltót, Isten fiát?
Pistike ismét beledöfi a tűt Zsófikába.
- Jézus! - ugrik fel ismét a lány.
- Helyes a válasz - dicséri meg a tanár.
- És azt is meg tudod mondani, mit mondott Éva Ádámnak, amikor megszületett a 23. gyerekük? Pistike ismét megszúrja.
- Ha még egyszer belém döföd azt a micsodát, letépem a tökeidet! - kiáltja a kislány.

Egy egyetemista az ebédlőben le szeretett volna ülni egy üres helyre az egyik tanára mellé, de az így válaszolt:
- Egy hattyú nem lehet barátja egy disznónak.
- Jó, akkor továbbrepülök! - válaszolt a diák.
A tanár ezen vérig sértődött és elhatározta, hogy a vizsgán elbuktatja, így a legnehezebb kérdéseket adta fel neki.
A diák azonban a dolgozatában parádés válaszokat adott, ezért a tanár - hátha mégis megbuktathatja az áldozatát - mindent eldöntő kérdést ad:
- Mész az úton és találsz két zsákot, az egyikben arany, a másikban pedig ész van. Melyiket választod?
- Az aranyat.
- Én sajnos a másikat választanám, az értelemmel teli zsákot, mert az fontosabb, mint a pénz.
- Mindenki azt választja, ami neki hiányzik - vágja ki magát a diák.
A tanár majd megőrül és azt írja a dolgozatra: "Szamár".
A diák anélkül, hogy belenézne, fogja a dolgozatát és kimegy a teremből. Rövid idő múlva azonban visszatér, visszateszi a dolgozatát és így szól:
- Elnézést, a tanár úr aláírta, de nem írt rá jegyet!

- Mit mondanak az egyetemisták szeptember elsején?
- De jó! Karácsonyig már csak kettőt alszunk!

A gyerek sunnyogva közelít az apja felé:
- Apa, te egyszer azt mesélted, hogy kidobtak az iskolából, igaz ez?
- Igen, de hogy jut ez most eszedbe?
- Csak azért, mert úgy néz, hogy a történelem ismétli önmagát.

A gyerekek az iskolában az igeragozást tanulják.
- Bálintka, ha azt mondom, én ajándékozom, te ajándékozol, ő ajándékozik, akkor az milyen időben van?
- Úgy karácsony táján!

A gimnáziumi ballagáson a fiamat érte az a megtiszteltetés, hogy kiálljon a pódiumra és beszédet mondjon a ballagók nevében. Elkezdte felolvasni a szöveget:
- Édesanyámról szeretnék beszélni, akinek minden eddigi sikeremet köszönhetem. Ő a legcsodálatosabb szülő, sokkal jobban szeretem, mint ahogy szavakkal kifejezhetném...Khm...- kis szünet - ...Elnézést, de elég nehezen tudom elolvasni anyukám írását!

A vizsgán így szól a professzor az egyik diákhoz:
- Nos, kolléga, meg tudja nekem mondani, hogy mit jelent az a szó, hogy relatív permeabilitás?
- Pótvizsgát, ha jól sejtem...

- Anyu, aludhatok a Dávidéknál?
- Nem, én nem szeretném!
- De anyu, az osztályban minden gyerek ezt csinálja!
- Igen, de te már 45 éves vagy, és az osztályfőnökük!

- Mondd csak kisfiam, ebben a mondatban: "A pásztor a mezőn legelteti a nyájat" melyik a helyhatározó?
- A pásztor.
- Elmagyaráznád nekem, hogy miért gondolod így?
- Azért, mert a pásztor határozza meg a helyet, hogy hol legeljen a nyáj.

- Az én kisfiam egy rendkívüli gyerek, tele van eredeti ötletekkel. Ugye, tanárnő?
- Ó igen, különösen ami a helyesírást illeti!