A professzor egy röntgenfelvételt mutat a medikusoknak:
- Nézzék uraim. Ez a beteg nagyon sántít, mert a bal lába kétszáz milliméterrel rövidebb, mint a másik. Nos, kolléga - fordul az egyik hallgatóhoz - ön mi tenne ilyen esetben?
- Hát, bizonyára én is sántítanék...

A páciens hálálkodva rázza meg az orvosa kezét:
- Doktor úr, nagyon köszönöm! Nem akarom pénzzel megsérteni, de megígérhetem, a végrendeletemben mindent Önre hagyok majd!
Erre az orvos:
- Ó, nagyon köszönöm! Viszont kérem vissza egy kicsit a receptet, amit adtam. Szeretnék egy kicsit módosítani rajta...

Egy nő bemegy az orvoshoz, egy feltűnően ronda kisgyerekkel.
- Doktor úr, kérem segítsen! A gyerek lenyelt egy fél kiló mosóport.
Az orvos ránéz a gyerekre.
- Na ne mondja, hogy csak a Persiltől lett ilyen!

Egy dundi nő bemegy a dokihoz.A vizsgálat előtt leveszi a ruháit.
-Jajj, doktor úr! Én olyan kövér vagyok, hogy a föld alá bújnék szégyenemben.
-Ugyan már asszonyom,ne aggódjon egy kis súlyfelesleg miatt!
Közben vizsgálja a tüdejét,a szemét és elővesz egy kanalat.
Nyissa ki szépen a száját és mondja azt,hogy: múúúú.

Az orvos fejcsóválva nézi a félmeztelen beteget.
- Uram, nem ártana, ha néha megfürödne!
- De doktor úr, én naponta fürdök!
- Akkor a vizet kellene néha kicserélni!

- Aggodalomra semmi ok! - mondja az orvos a betegnek. - Ezzel a betegséggel elélhet akár 80 éves koráig is.
- De hiszen már 80 éves vagyok, doktor úr!
- Na látja, én megmondtam!

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Szombat éjjel a dadogós fölcsengeti az ügyeletes gyógyszerészt, hogy hiperolt kérjen.
A patikus álmosan szól ki a kis ablakon:

- Mit tetszik?
- Hip... hip - kezdi a dadogós, mire a gyógyszerész:
- Hurrá - majd becsukja az ablakot.

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra! - mondja az orvos.
Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja:
- Köhögjön! - majd csak annyit mormol, hogy "ühüm".
Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd újra "ühüm". Kivesz az orvos egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyisz-nyisz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől.
Ezután újból nyisz-nyisz a bal oldalon, majd a doki leemeli a törpét az asztalról, és azt mondja, hogy sétáljon fel alá a szobában, érez-e még fájdalmat.
A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem fáj már semmi.
- Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Csak levágtam pár centit a gumicsizmája tetejéből!

Az orvos megvizsgálja a beteget, majd így szól:
– Mondja uram, maga mit szeret jobban? A nőket vagy a bort?
– Az az évjárattól függ, doktor úr!