Két ügyvéd leül a kávéház teraszára és rendelnek két kávét. Ezután elővesznek az aktatáskájukból egy-egy szendvicset és elkezdenek enni. Amikor visszajön a pincér, rájuk szól:
- Elnézést uraim, itt nem ehetik a saját ételüket!
- Rendben. - felelik mindketten, azzal kicserélik egymással a két szendvicset és esznek tovább.

Az ügyvéd, a bírósági tárgyalás után megkérdezi a védencétől:
- Na, most, hogy megnyertük a pert, árulja el őszintén: tényleg ellopta azt a terepjárót?
- Hát uram, miután végighallgattam a szenzációs védőbeszédét a tárgyaláson, már magam sem vagyok biztos benne.

- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeimnek is jutna belőle!

Bekopogtat a város egyik legsikeresebb ügyvédjéhez a lelkész adományért:
- Uram, Ön tudtommal nagyon sikeres ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára!
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.
- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

- Uram mondja, mit tud felhozni a mentségére? - kérdezi a bíró a vádlottól.
- Én tulajdonképpen a kisasszonyt akartam megszöktetni, de a nagy sietségben csak a hozományt találtam meg.

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
- Persze, hogy ismerlek! Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek! Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze! A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá két nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem! A védőügyvéd sokkot kapott.Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, majd nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi, hogy ismer-e engem, esküszöm, a börtönben fog megrohadni!

- Mondja kérem, - kérdezi a bíró -, tett ön már esküt a bíróság előtt?
- Igen, bíró úr, de azt már leültem...

Egy betöréssel vádolt férfi mellé kirendelnek hivatalból egy védőt. Az ügyvéd felkeresi zárkájában a gyanúsítottat.
- Az a gond uram, hogy maga nem tudott eddig alibit igazolni. Gondolkozzék kicsit: biztos, hogy senki sincs, aki magát a rablás idején látta?
A vádlott elgondolkodik, majd így szól:
- Hála istennek senki...

Egy fickó feljelentett egy buszsofőrt, mert az a jobb karjára csukta az ajtót, és ezzel súlyos sérülést okozott neki. A bírósági tárgyaláson a sofőr ügyvédje szólítja a sértettet:
- Uram, megmutatná, kérem, hogy most milyen magasra tudja felemelni a jobb karját?
- Igen. - A pasi felemeli a karját kb. vállmagasságig.
- Köszönöm. És most lenne szíves nekünk megmutatni, hogy milyen magasra tudta emelni a baleset előtt?
Erre a fickó feltartja a karját, magasan a feje fölé.

- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy ön akarja a legnagyobb részt, de én szeretném, ha a gyerekeim is kapnának valamennyit belőle.