Bekopogtat a város egyik legsikeresebb ügyvédjéhez a lelkész adományért:
- Uram, Ön tudtommal nagyon sikeres ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára!
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.
- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

- Uram mondja, mit tud felhozni a mentségére? - kérdezi a bíró a vádlottól.
- Én tulajdonképpen a kisasszonyt akartam megszöktetni, de a nagy sietségben csak a hozományt találtam meg.

Kérdés: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
Válasz: Orális.
--------------------------------------------------
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.
--------------------------------------------------
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

A bíró fejcsóválva mondja a vádlottnak:
- Ember, maga háromszor tört be ugyanabba az üzletbe! Miért?
- Tudja, én csak egy ruhát loptam az asszonynak, de kétszer kicseréltette velem.

- Vádlott, próbáljon végre más ember lenni!

- Én megpróbáltam bíró úr, de akkor meg három évet kaptam okirat hamisításért.

Gazsit előállítják a bíróságon.
A bíró megkérdi tőle:
- Ember! Magát aztán végképp nem értem. Kimenti a folyóból a fuldokló barátját, majd hagyja, hogy fölakassza magát az első fára. Miért?
- Tudja bíró úr - mondja Gazsi - én csak azt hittem, hogy kiakasztja magát kicsit száradni.

- Vádlott: úgy zajlott a betörés ahogyan azt az ügyvéd úr előadta?
- Hát, nem egészen, de az ő módszere sem rossz.

Egy cégnél jogtanácsost keresnek. Bemegy a jelentkező, a felvételis megkérdezi:
- Tudja, nekünk becsületes ügyvédre van szükségünk. Ön annak tartja magát?
- Igen. Mondok egy példát: apám 12.000 dollárt költött a taníttatásomra, amit azonnal visszafizettem neki, amint vége lett az első peremnek.
- És mi volt az első ügye?
- Az apám beperelt a tandíjért!

- Akarja, hogy védőt rendeljünk ki maga mellé? - kérdi az ügyész a vádlottól.
- Köszönöm uram, de ha lehet inkább egy jó tanút szeretnék.

Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért:
- Uram, Ön az egyik legsikeresebb ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára.
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem, ezt sem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.

- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?