Két ügyvéd az erdőben túrázik, amikor meglátnak egy vicsorgó, támadni készülő medvét. Az egyik ügyvéd azonnal előveszi a futócipőjét, és elkezdi felhúzni.
- Megőrültél? - kérdi a másik. - Esélyed sincs, hogy elfuss egy medve elől, sokkal gyorsabb nálad!
- Nem is akarok nála gyorsabb lenni. Nekem pont elég, ha nálad vagyok gyorsabb...

Az jogi egyetemen első nap bemegy a dékán a frissen felvett tanulókhoz beszédet tartani. Amikor befejezte a mondandóját, még hozzáteszi:
- És, uraim, soha ne felejtsék el, azzal, hogy mi ügyvédeket nevelünk önökből, életeket mentünk!
Nagy csend az előadóteremben, majd hátulról megszólal egy bátortalan hang:
- Elnézést uram, de hogyan mentenek ezzel életeket?
- Úgy, fiam, hogy az orvosi egyetemeket megmentjük az idiótáktól!

- Mondja, miből gondolja, hogy a vádlott ittas volt? - kérdezi a rendőrtől a bíró.
- Abból, hogy amikor megláttam őt az utcán, éppen egy csatornafedelet emelt fel, és amikor megkérdeztem, hová viszi, azt felelte, hogy le akarja játszani otthon a lemezjátszóján.

Egy ügyvédi iroda két tulajdonosa kiszemeli magának a csinos titkárnőt. Egyikük be is cserkészi, és másnap meséli társának:
- Meg kell mondjam barátom, hogy kicsit csalódtam. A feleségem sokkal jobb.
Erre a másik is ráhajt a titkárnőre, pár nap múlva neki is összejön. Kérdezi tőle a társa:
- Na, milyen volt?
- Hát, öregem, igazad volt. A feleséged tényleg jobb.

Egy kövér, kopasz ember bemegy a postára. Nagy szuszogás közepette egy hatalmas köteg parfümtől bűzlő Valentin napi képeslapot nyújt át a postáskisasszonynak.
Az egyik oldalukon rózsaszín szívecskék röpködnek, a másikon a címen kívül csak annyi áll: "Örökké a tied!", aláírás nélkül.
- Jó napot!100 képeslap lesz belföldre. Számlát is kérek - dr. Buzgó Géza válóperes ügyvéd.

Egy kisváros polgármesterét telefoncsörgés ébreszti fel az éjszaka közepén. Az egyik ügyvéd az:
- Sürgősen beszélnem kell önnel, polgármester úr!
- Mi az ami nem várhat reggelig?
- A főbíró meghalt ma este, és én akarok a helyére kerülni.
- Nos, nekem mindegy, ha a temetkezési vállalkozó nem ellenzi...

Uram, mondja meg nekem őszintén, a betörés közben egyszer se jutott eszébe a szegény édesanyja?
- Dehogynem tisztelt bíró úr, de nem találtam semmi neki valót...

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
- Persze, hogy ismerlek! Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek! Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze! A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá két nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem! A védőügyvéd sokkot kapott.Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, majd nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi, hogy ismer-e engem, esküszöm, a börtönben fog megrohadni!

A vádlott ügyvédje egy rendőrnek tesz fel keresztkérdéseket:
- Ön miért fogta el a vádlottat?
- Mert a kollégáim leírásából ráismertem az elkövetőre.
- Ön mindig megbízik a kollégáiban?
- Az életemet bíznám bármelyikre.
- Van önnek öltözőszekrénye a rendőrségen?
- Igen.
- És van rajta lakat?
- Igen.
- Ha úgy megbízik a kollégáiban, miért tesz a szekrényére mégis lakatot?
- Tudja, néha ügyvédek is járnak arra...
(A tárgyalóteremben kitört a röhögés, a bírónak szünetet kellett elrendelnie.)

Bemegy az ember a bíróságra és kérdezi tőle a bíró:
- Mesélje el kérem, hogy mi történt az anyósával?
- Leugrott a tizedik emeletről és én elkaptam!
Bíró: - Ember, de hát ezért dicséret jár nem büntetés!
Vádlott : - Annyi még bíró úr, hogy én megvártam amíg pattan egyet!