Bekopogtat a város egyik legsikeresebb ügyvédjéhez a lelkész adományért:
- Uram, Ön tudtommal nagyon sikeres ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára!
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.
- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

- Mondja uram, mikor vette észre, hogy ezek az emberek igazából tolvajok? - kérdezi a bíró a tanútól.
- Először azt hittem, hogy rakodómunkások, de amikor láttam, hogy milyen szorgalmasan dolgoznak, mindjárt gyanút fogtam.

- Vádlott, mondja a betörés közben egyszer se jutott eszébe a szegény édesanyja?
- Dehogynem tisztelt bírónő, de nem találtam semmi neki valót...

Kérdés: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
Válasz: Orális.
--------------------------------------------------
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.
--------------------------------------------------
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

Egy kereskedőnek röviddel a bírósági per utolsó tárgyalása előtt el kell utaznia. Megkéri az ügyvédjét, hogy küldjön neki majd SMS-t az eredményről.
A tárgyalás után az ügyvéd küldi is az SMS-t:
- Győzött az igazság...
Kettő perc múlva megjön a válasz:
- Fellebbezést azonnal benyújtani!

Két ügyvéd az erdőben túrázik, amikor meglátnak egy vicsorgó, támadni készülő medvét. Az egyik ügyvéd azonnal előveszi a futócipőjét, és elkezdi felhúzni.
- Megőrültél? - kérdi a másik. - Esélyed sincs, hogy elfuss egy medve elől, sokkal gyorsabb nálad!
- Nem is akarok nála gyorsabb lenni. Nekem elég, ha csak nálad leszek gyorsabb!

- Mondja kérem, - kérdezi a bíró -, tett ön már esküt a bíróság előtt?
- Igen, bíró úr, de azt már leültem...

Bíró: - Uram, hol volt ön 2007. június 6.-án este kilenc órakor?
Tanú: - Hol lettem volna? Otthon ültem, egyik szememmel a naptárt, másikkal az órát figyeltem.

Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért:
- Uram, Ön az egyik legsikeresebb ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára.
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem, ezt sem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.

- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

Bemegy az ember a bíróságra és kérdezi tőle a bíró:
- Mesélje el kérem, hogy mi történt az anyósával?
- Leugrott a tizedik emeletről és én elkaptam!
Bíró: - Ember, de hát ezért dicséret jár nem büntetés!
Vádlott : - Annyi még bíró úr, hogy én megvártam amíg pattan egyet!