- Uram szeretné, hogy védőt rendeljünk ki maga mellé? - kérdi az ügyész a vádlottól.
- Köszönöm, de inkább egy jó tanút szeretnék!

A férj felkeres egy válóperes ügyvédet és kéri, hogy segítsen diszkréten elválasztani a feleségétől.
- Természetesen vállalom - mondja az ügyvéd -, de azért árulja el nekem uram, mit ért ön diszkrét lebonyolítás alatt?
- Azt szeretném, ügyvéd úr, hogy a feleségem ne tudja meg, mert agyonüt.

- Uram mondja, mit tud felhozni a mentségére? - kérdezi a bíró a vádlottól.
- Én tulajdonképpen a kisasszonyt akartam megszöktetni, de a nagy sietségben csak a hozományt találtam meg.

Egy fickó feljelentett egy buszsofőrt, mert az a jobb karjára csukta az ajtót, és ezzel súlyos sérülést okozott neki. A bírósági tárgyaláson a sofőr ügyvédje szólítja a sértettet:
- Uram, megmutatná, kérem, hogy most milyen magasra tudja felemelni a jobb karját?
- Igen. - A pasi felemeli a karját kb. vállmagasságig.
- Köszönöm. És most lenne szíves nekünk megmutatni, hogy milyen magasra tudta emelni a baleset előtt?
Erre a fickó feltartja a karját, magasan a feje fölé.

Egy férfi fölkeres egy válóperes ügyvédet, és megkéri, hogy segítsen diszkréten elválasztani a feleségétől.
- Természetesen vállalom - mondja az ügyvéd -, de azért árulja el nekem, mit ért maga diszkrét lebonyolítás alatt!?
- Azt szeretném, ügyvéd úr, hogy a feleségem ne tudja meg, mert agyonüt!

Uram, mondja meg nekem őszintén, a betörés közben egyszer se jutott eszébe a szegény édesanyja?
- Dehogynem tisztelt bíró úr, de nem találtam semmi neki valót...

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
- Persze, hogy ismerlek! Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek! Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze! A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá két nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem! A védőügyvéd sokkot kapott.Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, majd nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi, hogy ismer-e engem, esküszöm, a börtönben fog megrohadni!

- Mondja uram, mikor vette észre, hogy ezek az emberek igazából tolvajok? - kérdezi a bíró a tanútól.
- Először azt hittem, hogy rakodómunkások, de amikor láttam, hogy milyen szorgalmasan dolgoznak, mindjárt gyanút fogtam.

- Szóval maga autóvezetés közben megivott egy egész üveg bort?!
- Bíró úr kérem, sajnos nem tehettem mást, mert elgurult a dugója.

- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy Ön szeretné a legnagyobb részt, de én azért szeretném, ha a gyerekeimnek is jutna belőle!