A dörzsölt paraszt egy sérelme ügyében ügyvédhez fordul.
Az meghallgatja, majd így szól:
- Ezt a pert megnyerjük, az 100 százalék!
Az öreg erre feláll és elindul kifelé.
- De hova megy bátyám?!
- Keresek egy másik ügyvédet. Az előbb ugyanis az ellenfelem álláspontját mondtam el önnek...

Egy férfi fölkeres egy válóperes ügyvédet, és megkéri, hogy segítsen diszkréten elválasztani a feleségétől.
- Természetesen vállalom - mondja az ügyvéd -, de azért árulja el nekem, mit ért maga diszkrét lebonyolítás alatt!?
- Azt szeretném, ügyvéd úr, hogy a feleségem ne tudja meg, mert agyonüt!

- Vádlott! Próbáljon meg már végre más ember lenni!
- Én megpróbáltam bíró úr, de akkor meg 3 évet kaptam okirat hamisításért.

Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért:
- Uram, Ön az egyik legsikeresebb ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára.
- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?
- Nem, nem hallottam.
- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?
- Nem, ezt sem hallottam.
- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?
- Nem. Sajnálom.

- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

A vádlott ügyvédje egy rendőrnek tesz fel keresztkérdéseket:
- Ön miért fogta el a vádlottat?
- Mert a kollégáim leírásából ráismertem az elkövetőre.
- Ön mindig megbízik a kollégáiban?
- Az életemet bíznám bármelyikre.
- Van önnek öltözőszekrénye a rendőrségen?
- Igen.
- És van rajta lakat?
- Igen.
- Ha úgy megbízik a kollégáiban, miért tesz a szekrényére mégis lakatot?
- Tudja, néha ügyvédek is járnak arra...
(A tárgyalóteremben kitört a röhögés, a bírónak szünetet kellett elrendelnie.)

Kérdés: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
Válasz: Orális.
--------------------------------------------------
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.
--------------------------------------------------
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

A bíró a tárgyaláson a sofőrhöz fordul, aki elütött egy idős asszonyt.
- Uram, mondja miért nem dudált, amikor látta, hogy a kocsi elé lép a néni?
- Nem akartam megijeszteni szegényt...

Ügyvéd a vádlottnak:
- És amikor a férje felébredt reggel, mit mondott?
- Azt kérdezte: "Ági, hol vagyok?"
- És ezután Ön leütötte! Miért?
- Mert a nevem Zsuzsa.

A bíró az áldozat feleségének:
- Nem tagadja, hogy ön lőtte le a férjét miközben az meccset nézett?
- Nem.
- És mik voltak a férje utolsó szavai?
- Lőj már! Lőj te béna!

Két ügyvéd bemegy egy étterembe, leülnek, kérnek egy pohár vizet, majd kinyitják az aktatáskájukat és elővesznek 1-1 szendvicset. A pincér felháborodva odaszól:
- De uraim! Ez egy étterem! Itt nem ehetik a saját szendvicsüket!
A két ügyvéd egymásra néz, megvonják a vállukat, kicserélik egymás közt a szendvicseiket, majd nyugodtan elkezdenek falatozni.