- Elismeri az apaságot? - kérdi a bíró.
- Igen.
- És mi lesz a fizetéssel?
- Uram, efféle szolgáltatásokért nem szoktam pénzt kérni.

A bíró az áldozat feleségének:
- Nem tagadja, hogy ön lőtte le a férjét miközben az meccset nézett?
- Nem.
- És mik voltak a férje utolsó szavai?
- Lőj már! Lőj te béna!

Egy ügyvéd haldoklik a kórházban, és amikor egy barátja meglátogatja, éppen a Bibliát lapozgatja kétségbeesetten.
- Hát te meg mi a francot csinálsz? - kérdezi a barát.
Mire az ügyvéd:
- Joghézagok után kutatok...

Kérdés: Kérem, hogy minden válasza legyen orális, rendben? Milyen iskolába járt?
Válasz: Orális.
--------------------------------------------------
K: Emlékszik hogy mikor vizsgálta meg a holttestet?
V: A boncolás kb. Este 8:30-kor kezdődött.
K: És Kovács úr halott volt ebben az időpontban?
V: Nem, ott ült az asztalon és csodálkozott hogy miért boncolom.
--------------------------------------------------
K: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a vérnyomását?
V: Nem.
K: Ellenőrizte a légzését?
V: Nem.
K: Tehát lehetséges hogy az egyén életben volt amikor elkezdte a boncolást?
V: Nem. Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban.
K: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt?
V: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.

- Akarja, hogy védőt rendeljünk ki maga mellé? - kérdi az ügyész a vádlottól.
- Köszönöm uram, de ha lehet inkább egy jó tanút szeretnék.

- Uram mondja, mit tud felhozni a mentségére? - kérdezi a bíró a vádlottól.
- Én tulajdonképpen a kisasszonyt akartam megszöktetni, de a nagy sietségben csak a hozományt találtam meg.

Uram, mondja meg nekem őszintén, a betörés közben egyszer se jutott eszébe a szegény édesanyja?
- Dehogynem tisztelt bíró úr, de nem találtam semmi neki valót...

- Ügyvéd úr, szeretnék végrendeletet írni, de sajnos nem tudom, hogyan kell. Segítene megírni?
- Persze, hagyja csak rám az egészet!
- Nos, gondoltam, hogy ön akarja a legnagyobb részt, de én szeretném, ha a gyerekeim is kapnának valamennyit belőle.

Egy cégnél jogtanácsost keresnek. Bemegy a jelentkező, a felvételis megkérdezi:
- Tudja, nekünk becsületes ügyvédre van szükségünk. Ön annak tartja magát?
- Igen. Mondok egy példát: apám 12.000 dollárt költött a taníttatásomra, amit azonnal visszafizettem neki, amint vége lett az első peremnek.
- És mi volt az első ügye?
- Az apám beperelt a tandíjért!

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
- Takács néni, ismer engem?
- Persze, hogy ismerlek! Gyerekkorod óta ismerlek és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött.
Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek! Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen.
Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
- Hát persze! A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem.
Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban.
Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá két nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr... Igen, ismerem! A védőügyvéd sokkot kapott.Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, majd nagyon halkan így szólt hozzájuk:
- Ha bármelyikük megkérdezi, hogy ismer-e engem, esküszöm, a börtönben fog megrohadni!