Nagyon régen, amikor még létezett az NDK, életemben először repültem. Barátnőkkel utaztunk Drezdába, német géppel.
A repülőtéren kiszúrtuk magunknak az egyik légi kísérő pasit, német egyenruhában, aki ott sürgött-forgott, és nagyon jóképű volt.
Nyíltan magyarul ecseteltük, hogy mit szeretnénk vele csinálni, úgy, hogy hallhatta.
A leghangosabb persze én voltam, szépen mosolyogtam rá, ő szépen visszamosolygott. Amikor elhelyezkedtünk a gépben, bekötöm magam, a férfi megáll mellettem és kedvesen, a legtisztább magyarsággal megkérdezi:
- Kisasszony, segíthetek valamiben?