Arrafelé köztudottan sport piásan autózni.
Egy ír kisváros, Donegal egyik kocsmájának sötét parkolójába, szép csendesen behúz az éjszakai járőr. Kisvártatva, mikor bent elhangzik a "záróra!", látja ám, hogy kijön egy igencsak támolygó alak. A férfi alig tud már járni, szemlátomást igen-igen felöntött a garatra.
Botorkál egy ideig a parkolóban, a zsaru meg csendben figyeli.
Végtelennek tűnő ideig jön-megy a pasas.
Próbálgatja a kulcsát legalább 5-6 kocsi zárjába, míg végül sikerül megtalálnia a sajátját. Nagy nehezen kinyitja az ajtót és szinte beesik az ülésre.
Az emberek szállingóznak közben kifelé a kocsmából, szétszélednek az autóikhoz, de ő csak ül, csak ül, hosszú percekig.
Végül aztán emberünk beindítja a motort, bekapcsolja az ablaktörlőt - csendes nyári este volt! - , az indexet kapcsolgatja ki- be, dudál, aztán felkapcsolja a világítást. Elindul a kocsival, megy pár centit, aztán kicsit vissza. Próbálkozik újra még néhány percig, míg végül egy helyben marad megint.
Közben a többi vendég elhajt, gondosan kikerülgetve a szerencsétlenkedőt.
Mikor aztán az utolsó kocsi is kihúzott a parkolóból, végre elindul. Szép lassan gurul ki az útra.
A zsaru, aki türelmesen csak erre várt, beindítja a motort, felkapcsolja a villogókat, startol és megállítja az ürgét, hogy megszondázza.
Legnagyobb meglepetésére a szonda "nulla" alkohol szintet mutat! Nem tudja mire vélni járőrünk a dolgot. Mondja a vezetőnek, hogy be kell kísérnie az őrsre, mert nyilvánvalóan a szonda hibásan működik.
- Nem hiszem! - mondja a sofőrünk büszkén - nincs azzal semmi baj, csak ma este én voltam az ügyeletes csali!