Cigány elbandukol a katolikus parókia előtt, látja, hogy a pap kapál.
Amint a pap befejezte a kapálást, megy az új kerékpárjához és megáldja.
Cigánynak megtetszett a bicaj, bemegy a paphoz és így szól...

Dikk má' drága atyám!
Nekem adná a biciklijét?

Pap:
Hát, drága fiam, nem szívesen adnám, mert most kaptam.
De egy feltétellel adom, ha a kertet normálisan felkapálod!

A cigány szó nélkül végrehajtja a feladatot, rendesen megcsinálta és azt mondta...

Na, atyám, kíszen vagyok, jól csináltam?

Pap:
Ügyes vagy, fiam, tiéd a kerékpárom!
Felhívom figyelmed, hogy ez nem egy hétköznapi kerékpár!
Ha ráülsz, minden indulás előtt mondj egy imát, hogy Isten megóvjon a balesetektől!
Ahhoz, hogy elinduljon, mondd, hogy HÁLA ISTENNEK!
Ha meg akarsz állni, mondd, hogy ÁMEN!

Cigány:
Dikk má' drága atyám, a testi ípsígemre és az íletemre esküszöm, vigyázok a biciklire!

Pap:
Isten megáldjon, fiam!

Cigány mondja az imát és elindul a bicajjal...
HÁLA ISTENNEK! HÁLA ISTENNEK!

Igen ám, annyiszor mondta, hogy már őrült tempóval száguld a kerékpárral, de sajnos egy vasúti átkelőhöz közeledik és távolról jön egy tehervonat.
Cigány bepánikolt...

Dikk, dikk!
Mit is mondott nekem a pap?
Őőő...
ÁMEN! ÁMEN! ÁMEN!

És éppen, hogy megállt az átkelőnél a cigány, de a tehervonat már egyre közel jár.
Megkönnyebbülten megtörli a homlokát és így szól...

Tyhűű, ez meleghelyzet vót, de megúsztam!
Na, HÁLA ISTENNEK!