Két festő beszélget:
- Mit mondanak a kiállításodról a kritikusok?
- Megoszlanak a vélemények. Van, aki a festéket sajnálja, van, aki a vásznat!

A hittan órán a becsületről tanulnak a gyerekek. A pap feltesz nekik egy beugratós kérdést:
- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a templomnak adományozom, akkor ettől már a mennybe jutok?
- Neeem! - felelik a gyerekek.
- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor ez már elég ahhoz, hogy a mennybe jussak?
- Neeem! - válaszolják ismét.
A pap büszkén néz a gyerekekre:
- Tehát, mondjátok meg nekem, mi kell ahhoz, hogy a mennybe jussak?
Az egy kisfiú rávágja:
- Először is meg kell halnod!

– Pistike, hol töltötted a téli szünetet?
– Három napot fent a hegyekben, sítáborban.
– És a többit?
– Gipszben.

- Móricka, már megint elkéstél! Mi ennek az oka?
- Tanár úr, a közlekedési táblák!
- Na ne nevettess már! Hogy lehetne a késés oka egy tábla?
- Úgy, hogy ki volt rá írva:

"Vigyázat, iskola! Lassítson!"

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A parasztok panaszkodnak a TSZ-elnöknek, hogy sok a szúnyog a földeken és nem lehet tőlük dolgozni. Erre ő azt mondja, hogy az nem létezik mert már évek óta ott dolgoznak az emberek és sohasem panaszkodtak még ilyesmiért.
Erre fogják a TSZ-elnököt és kiviszik a földre és levetkőztetve kikötözik egy fához. Másnap reggel mennek az emberek megnézni az elnököt, hogy mi van vele. Erre látják már nagyon messziről, hogy nagyon kivan.
- Mondtuk ugye, hogy sok a szúnyog!
- A szúnyogok még csak hagyján, de azt a parasztot kellene felkötni aki szabadon hagyta a szopós borjút!

A postán küldött fogyasztóportól habzik a szám és kihullott a hajam!

- Tisztelt Fogyasztó!
Amennyiben visszaküldi a megmaradt autópolírozó vegyszert, korrigáljuk a sajnálatos kézbesítési hibát.

Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett: "Egy reggelem leírása" címmel.
Az első díjat a következő műnek ítélték: "Felkelek, megreggelizem, felöltözöm és indulok haza!"

A roma fiú szerelmes Veronkába, a szép cigány lányba. Elhatározza, hogy fölmegy dolgozni a városba, és ott majd a lány aktját a karjára tetováltatja.
Be is megy a tetoválószalonba, ahol a tetováló mester megkérdi, hogy néz ki a szerelme. A fiatal roma erre átadja a lány fényképét.
- Nahát, a Veronka! Őt már fejből is le tudom rajzolni.

Jézus leszáll a földre, hogy megnézze, mi történt az elmúlt 2000 évben. Londonban bekopog egy düledező viskóba. Egy kisgyerek nyit ajtót. Meglátja Jézust, bekiabál a szüleinek:
- Egy vándor van itt! Hívjuk be, és osszuk meg vele a vacsoránkat!
Jézus örül, lám, nem hiába feszítették keresztre. Másodszor Berlinben próbálkozik. Bekopog egy külvárosi házikó ajtaján. Itt is egy gyerek nyit ajtót:
- Egy vándor az, eresszük be, és kínáljuk meg valamivel!
Jézus nagyon büszke! Jeruzsálemben is bekopog egy házba. Egy öreg kaftános, szakállas ember nyit ajtót, majd hátrakiált:
- Asszony! Hozd gyorsan a szögeket, már megint itt van!