Csernobilban valaki egyszer azt mondta:
- Miért kellene a földeknek parlagon heverniük?
Fogta magár és bevetette dohánnyal. Ebből cigit csinált majd a dobozra ráírta:
"Az egészségügyi minisztérium utoljára figyelmeztet."

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Egy brit, egy francia és egy magyar nyugdíjas arról beszélgetnek, hogyan telnek a napjaik.
A brit nyugdíjas kezdi mesélni:
- Én reggel fogok egy üveg whiskyt, elviszem a klubba, és ott töltöm az egész napom...
A francia nyugdíjas:
- Én reggel fogok egy üveg konyakot, elviszem a barátnőmhöz, és ott töltöm az egész napom...
- A magyar nyugdíjas:
- Én reggel fogok egy üres üveget, belepisilek, elviszem a laborba, és ott töltöm az egész napom...

Először megy fel a fiatal szöszi az udvarlója lakására.
- Azt mondta anyukám, ha bármivel próbálkoznál, mindenre mondjak nemet! - mondja a lány.
- Aha, értem... és nem bánnád, ha most megdugnálak?

A mennyország kapuja előtt száz asszony várakozik bebocsátásra. Egyszerre kilép a kapun Szent Péter, és így szól:
- Azok akik megcsalták életükben a férjüket nem jöhetnek be! Távozzanak!
Kilencvenkilenc asszony megfordul és elmegy.
Csak egy marad a kapu előtt. Szent Péter utánuk kiált:
- Hé! Vigyétek magatokkal ezt a süketet is!

Orvos a beteghez:
-Érdeklik önt a léha nők?
-Nem különösképpen-von vállat a beteg.
-Hát az ital?
-Cseppet sem.
-És a dohányzással?
-Nem dohányzom.
-A fenébe is! Magának semmi rossz szokása nincsen?
-De van egy kis hibám.
-Micsoda?
-Sokat hazudok.

- Ismered a 10 kicsi indián és az egy szem apáca történetét?
- Nem.
- Én sem, de meredek dolog lehet.

Voltam stresszoldó kezelésen. Azt mondták, 6 héten belül komoly fejlődést kell elérnünk.
Most iszonyatosan aggódom, hogy tartani tudjuk a határidőt!

Egy 19 éves srác randevúzik egy lánnyal.
A fiú kisöccse meg akarja tudni, milyen egy randi, elbújik a csomagtartóban.
A fiatal pár kihajt a város szélére.
- Na, igen vagy nem? - fordul a srác a lányhoz.
- Hát nem! - így a lány.
- Jól van, akkor én hazamegyek autóval, te pedig kiszállsz és mehetsz vissza gyalog.
Másnap a 9 éves kisfiú randevúra hívja a kis szomszéd lányt.
Felülteti a bicikli csomagtartójára és kihajtanak az erdő szélére.
Megkérdezi a kiskölyök a kislánytól:
- Na, igen vagy nem?
- Hát ez meg mit jelent? Legyen igen! - feleli a kislány.
- Tudtam, hogy pechem lesz! - sóhajt fel a kiskölyök.
- Itt a bicikli, menj vissza vele, én meg megyek gyalog.

Egy szőke csaj egy 2 személyes rapülőben ül és elájul a pilóta!
A nő ijedten kiabálja a a toronynak!
Torony! Torony!
- Elájult a pilóta és nincs aki vezesse a gépet.Mit csináljak?
- Nyugodjon meg hölgyem, segítünk.Először is kérem adja meg a helyzetét és a magasságát!
- 165 cm vagyok és itt vagyok a pilótafülkében!