Egy 92 éves bácsi üldögél a parkban, amikor odaugrik a lába elé egy kis zöld béka és hirtelen megszólal:
- Te kedves ember, ha megcsókolsz, hercegnővé változom és egy hétig a tiéd leszek!
A öreg fogja a kis békát, beteszi a zsebébe, feláll a padról és elindul. Kikiált a fogságból a béka:
- Tudod mit? Ha megcsókolsz és hercegnővé változom, egy egész hónapig boldoggá teszlek!
Erre az öreg így felel:
- Eszem ágában sincs! Az én koromban már jobban örülök egy beszélő békának.

- Apu, megnyomhatom itt ezt a piros gombot?
- Igen...
- Apu, ez megharapott!
- Hát kisfiam, a nyulak már csak ilyenek.

Egy vidéki kisvárosban gyógyító érkezik, aki - mint mondja - kézrátéttel, szuggerálva gyógyít.
A tömegből magához int egy mankós, béna embert:
- Nézzen a szemembe! - mondja neki és a kezét a férfi vállára teszi.
Maga nem béna, maga nem béna mondogatja hangosan, majd hozzáteszi:
- Dobja el gyorsan a mankóit!
A beteg eldobja a mankóit és áll egyenesen, mint a cövek. Nagy taps, a gyógyító büszkén magához inti a következő beteget:
- Mi a panasz?
- Pösze vagyok.
A gyógyító a szemébe néz, vállára teszi a kezét és mondogatja:
- Maga nem pösze, maga nem pösze! Mondjon gyorsan valamit!
- Eleszett a béna!

Egy újdonsült házaspár Las Vegasban tölti a nászútját, hamar elfogy a pénzük, már csak 5 dollárjuk marad. A férj egyik este azt mondja:
- Drágám, úgy érzem, ha most lemegyek a kaszinóba, ezt a két dollárt óriási vagyonná változtathatom.
Azzal el is indul egyedül, hogy szerencsét próbáljon. Az egyik egydollárost bedobja egy játékgépbe, és mit ad Isten, azonnal megnyeri a Jackpotot, 15 ezer dollárt. Aztán Blackjack-et játszik, ott is nyer, van már 40 ezer dollárja.
Utána leül pókerezni, 100 ezerre gyarapszik a nyeremény. Ezután az ifjú férj elindul, hogy most már beváltja a zsetonjait, amikor megpillantja a rulett-asztalt. Úgy érzi, nem hagyta még el a szerencse, ezért a teljes összeget felteszi a pirosra. A fekete nyer, oda az összes pénz.
Lógó orral megy fel a hotelszobába, ahol már türelmetlenül várja a felesége:
- Na, hogy sikerült?
- Elvesztettem az 5 dollárt.

Szabó úr és a felesége egy kertes házban lévő ismerőshöz hivatalos vacsorára. Az ízletes falatok elfogyasztása után a házigazda büszkén vezeti körbe vendégeit a gondozott kerten. Az egyik fánál megjegyzi:
- Ezt a fát annak emlékére ültettem, hogy összevesztem az anyósommal.
- Nem rossz ötlet, -fordul feleségéhez Szabó - milyen szép erdőnk lehetne már!

Fel kell utazni a TSZCS elnöknek Budapestre ügyeket intézni. Mielőtt elindul, a párttitkár kioktatja, hogy miként kell közlekedni Pesten. Így: Ha lámpa zöldet mutat, akkor mennek át a nyilasok, ha sárgát, akkor a zsidók, ha pirosat, akkor a kommunisták.
Fel utazik és látja, hogy zöldnél a sok ember átmegy. Mondja magában: nem gondoltam, hogy ilyen sok nyilas van. Sárgára vált a lámpa, néhány ember még átmegy. Hát van még néhány zsidó is gondolja. Amikor pirosra vált a lámpa, az öreg megindul át az úton.
Meglátja a sarki rendőr, fütyül és magához inti. Még mielőtt a rendőr megszólalna, azt mondja neki az öreg: - Sose fütyüljön biztos úr, én is csak úgy kamukábul csinálom!

Egy katolikus iskola ebédlőjében a gyerekek ebédért állnak sorba. A fal mellett egy asztalkán nagy tál alma van, mellette egy tábla:
"Csak egyet vegyél, ne felejtsd, az Úr figyel téged."
Mikor tálcára rakják az almát, a levest, a másodikat, a sor végén egy tálcán csokis sütemények sorakoznak. Odaszól Ferike a szomszédjának:
- Ebből sokat vegyünk, az Úr szeme úgyis az almán van.

Fapados kisvendéglőben egy férfi leül az asztal egyik oldalára. A pad szemben lévő felét egy hölgy foglalja el a tálcájával. Csendben eszegetnek, és ekkor a hölgy fingik. Zavarában, és hogy álcázza a dolgot, elkezdi nyikorgatni maga alatt a pad lábát. Erre a férfi:
- Ugye mennyire nem hasonlít?

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Erélyes hang a telefonban:
- Uram, felszólítom, hogy azonnal halkítsa le a rádióját, vagy feljelentem!
- Eszemben sincs! Költözzön egy másik utcába...
- Onnan beszélek!