Az újdonsült pilóta leteszi az utasszállító gépet, majd minden féket behúz, de így is csak keservesen tudnak megállni a kifutópálya szélénél. A kapitány gyöngyöző homlokát törölgeti, majd megkönnyebbülten sóhajt:
- Hű, de meleg helyzet volt! Ez a leszállópálya csak nyolcvan méter hosszú...
- Igen főnök - jegyzi meg tapintatosan a másodpilóta -, de két kilométer széles.

A medve, a farkas, a nyuszika és a róka beleesnek egy verembe. Telik múlik az idő és már kezdenek nagyon éhesek lenni. Egyszer csak megszólal a farkas:
- Van egy ötletem!Együk meg a leggyengébbet...
Erre a nyuszika határozott hangon:
- Aki hozzá mer nyúlni a macihoz, azt széttépem!

Rendőr megállít egy érdekesen közlekedő autóst.
- Legyen szíves, fújjon bele ebbe a szondába! - szólítja fel.
- Jaj, drága biztos úr, az nem fog menni, ugyanis asztmás vagyok! - feleli az autós.
- Akkor velem kell jönnie vérvételre! - erősködik a rendőr.
- Az sajnos nem fog menni, mert vérzékeny vagyok! - szabadkozik ismét az autós.
- Ez esetben szálljon ki, és menjen végig ezen a fehér vonalon!
- Biztos úr az nem fog menni, mert be vagyok rúgva, mint egy állat!

A főnök azt mondja 4 dolgozójának:
- Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem.
Mondja a cigány:
- Sajnos, én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, mert panaszt teszek.
Mondja a másik:
- Én nő vagyok, ha elküld, panaszt teszek.
A harmadik:
- Én idős vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos megkülönböztetésért.
Mindenki a negyedik, fiatal, fehér férfire néz. Az megszólal:
- Azt hiszem, akkor muszáj homokosnak állnom...

- Mit kell először tudnia, ha egy beteghez hívják?
- A címet professzor úr.

- Barátom, hallom hegedülni tanítod a lányaidat.
- Igen, már 6 hónapja.
- És jutottatok már valamire?
- Hogyne, mind a két szomszédos lakást sikerült féláron megvenni.

- Elnézést hölgyem, borzasztóan sajnálom, de az előbb elütöttem a macskáját! Szeretném valahogy jóvá tenni a dolgot.
- Semmi akadálya kedvesem, de tud Ön egeret fogni?

Két finn földműves megbeszéli, hogy este egyiküknél összejönnek iszogatni. A házigazda elővesz egy üveg vodkát, tölt mindkettőjüknek.
- Egészségünkre! - mondja.
Ezután üldögélnek egy negyed órát, majd a házigazda ismét tölt, majd ismét megszólal:
- Egészségünkre!
Eltelik egy újabb negyed óra, a házigazda megint kitölti az italokat, és épp nyitná a száját, amikor vendége közbevág:
- Most iszunk, vagy beszélgetünk?

Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte. Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant: - Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! - Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát. . . 30-40. 000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet. Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20 ezrest, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből. A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől.

A szülőszobán várakozik egy fiatalember, mikor megtudja hogy apa lett a ájultan esik össze. Miközben az ápolónők ellátják az orvos felbukkan, kezében a csecsemővel. Meglepődve kérdezi az ápolónőt:
- Hát az apukával meg mi történt?
- Azt hittem csak az időt kérdezi, én meg rávágtam, hogy 6!