-Mit énekel a molylepke a ruhásszekrényben?

-Edda bluzt!
(Edd a bluzt!)

Honnan lehet tudni, hogy kifogyott a láthatatlan tinta?

Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?

Ha az úszás használ az alaknak, akkor mi a helyzet a bálnákkal?

Miért kell leszögezni a koporsókat?

Helyszínelésből vizsgázik a rendőr.
- Hogy állapítja meg, hogy a balesetet szenvedett ember halott-e vagy nem? - kérdezi a vizsgáztató.
- Megnézem, hogy sírnak-e a rokonok.

Egy pesti turista elfárad, ezért leül a kairói múzeumban.
- Mit képzel uram! Azonnal álljon fel II. Ramszesz trónjáról!
- Jó, jó, mit van úgy oda? Majd ha jön felállok.

Pistike és az apja hazaérnek a közös horgászatból, és a gyerek zokogva megy az anyjához.
- Mi történt, kisfiam? - kérdezi az anya.
- Fogtunk apával egy hatalmas csukát, de amikor megpróbáltam kihúzni, elszakadt a damil és elúszott a hal.
- Semmi baj, Pistike, egy ilyen nagy fiú nem sír ezért, hanem inkább legyint és nevet egy nagyot.
- Hát ez az, én is pont ezt csináltam!

A feleségem imád beszélni, de ez őszintén bevallom időként kicsit már fáraszt.
Az egyik este némán néztem magam elé, hallgatván a mondandóját. Hétéves fiunk Gábor, észrevette az arcomon a fásultság jeleit, mire halkan odasúgta nekem:
- Apa! Tettesd magad döglöttnek!

A munkások felfigyelnek rá, hogy a főnök gyakran elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem maradnak a munkaidő végéig, így előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt. Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
Pár nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi az, te nem mész haza? - kérdik a többiek.

- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.

- Pincér, a maguk étterme a tisztaság mintaképe!
- Igazán? Ennek nagyon örülök.
- Még a levesnek is szappan íze van!

Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba! - kapkodva befújja a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Ó kedvesem - szól a férj, mikor belép a hálószobába. Mi ez itt?
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba.
Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.
A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
- Tessék - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye és nem kínáltak meg semmivel.

- Uram mondja, mit tud felhozni a mentségére? - kérdezi a bíró a vádlottól.
- Én tulajdonképpen a kisasszonyt akartam megszöktetni, de a nagy sietségben csak a hozományt találtam meg.