Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt 3-4 órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott.
Így ment ez még két héten át.
Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazdi! Az ön kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya 5 gyerekkel lakik együtt, sohasem tudja magát rendesen kialudni. Holnap én is eljöhetnék? A gazda"

A baromfiudvarban fél kilós tojást tojt egy tyúk.
- Megmondanád, hogy sikerült? - kérdik tőle a többiek.
- Családi titok.
- Terveid a jövőre?
- Legközelebb egy kilós tojást fogok tojni.
Sajnálják, hogy nem tudták meg a titkot, így megkérdezik a kakast is, hogy hogy hozták össze ezt a hatalmas tojást?
- Családi titok. - mondja a kakas is.
- És mik a terveid a jövőre?

- Szétverem a strucc pofáját!

Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a férjét:
- Drágám, eltűnt a mama, gyere menjünk és keressük meg!
A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisztáson rémisztő látvány tárul eléjük: a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas oroszlánnal néz éppen farkasszemet.
A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének:
- Uramisten, most mi lesz?
- Semmi... - feleli a férj. - Az oroszlán kereste magának a bajt, hagyjuk, hogy másszon ki belőle egyedül!

Megy a hiéna a mezőn, mikor találkozik a majommal. A majom megkérdi:
- Te hiéna? Miért vagy így megtépázva???
- Hát csak azért mert mikor elmegyek a bokor előtt, akkor mindig rám ugrik egy oroszlán és megtép.
- Na, hiéna hát ne aggódj. Veled megyek és ha rád ugrik az oroszlán, én odamegyek és megverem.
Így is lett. Elmegy a hiéna a bokor előtt, az oroszlán ráugrik. De a majom nem segít, hanem felfut a fára.
Mikor az oroszlán elmegy, a hiéna odavánszorog a fához amin a majom ül, és megkérdezi:
- Te majom? Miért nem segítettél??
- Mert úgy röhögtél, hogy azt hittem, ura vagy a helyzetnek!!!

Egy lányka vezeti a kecskét az úton.
Meglátja a pap, s megkérdezi tőle:
- Hát te, lányom, hová viszed azt a kecskét?
- Viszem a bakhoz hágatni.
A tiszteletes úr megbotránkozva kérdi:
- Ejnye lányom, hát nincs neked bátyád?!
- Van tiszteletes úr, de ő nem nagyon hág kecskét.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Valami különösre figyel fel. Az egyik bokor felől csak ennyit hall:
- Egy… kettő… három… négy… öt… hat… hét.
Egyszerre csak a nyuszika mászik ki a bokor mögül. A medve meglepődve nézi, és megkérdezi:
- Nyuszika! Mit csináltál te a bokor mögött?
- Pisiltem.
- De miért kell ahhoz számolni?
- Hát idefigyelj medve! Egy, lehúzom a zipzárom. Kettő, előveszem. Három, felhúzom a bőrt. Négy, pisilek. Öt, lehúzom a bőrt. Hat, elteszem. Hét, felhúzom a zipzárt. Nagyon jó, próbáld ki!
Másnap a medve sétál az erdőben és ráérkezik a pisilés. Hát gondolja, hogy kipróbálja amit a nyuszika mondott. Bemegy az egyik bokor mögé, és elkezdi:
- Egy… kettő… három… négy… öt… három… öt… három… öt… három… öt…

Kedves betörő! A kutya mindenkit beenged, a gond kifelé jövet kezdődik.

Nyugi, csak az eleje harap!

Cézár sem vegetáriánus!

Csahos 4 másodperc alatt gyorsul százra. És Ön?

A kutyák szabadon mozognak, Ön szabadon dönt!

A Föld-Hold távolság jelenleg 384.000 km, és ez évente 4,5 méterrel nő. Ebből visszaszámolható, hogy 85 millió évvel ezelőtt a Hold távolsága a föld felszínétől 5 méterre volt.
Ez magyarázza a dinoszauruszok kipusztulását, legalábbis az 5 méternél nagyobbakét.

Egy vadmalac elvégzi a teológiai főiskolát, felszentelik, majd kiküldik a sivatagba misszionáriusnak. Ott a bennszülötteket ápolja, térítgeti. Egyszer csak - hogy, hogy nem - elé kerül egy oroszlán. "Édes Istenem! - esik térdre a malac - Add, hogy ez a ragadozó hívő keresztény legyen!"
Már csak 1,5 méter választja el az oroszlánt a malactól, amikor az hirtelen térdre ereszkedik, majd így szól: "Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk!"