Egy elefánt, egy strucc és egy krokodil megállít egy autóst. A krokodil tiszteleg, és így szól a vezetőhöz:
- Jó estét uram, közúti ellenőrzés! Okunk van feltételezni, hogy ön alkoholt vagy tudatmódosító szereket fogyasztott, mielőtt autóba ült!

Két barát beszélget...
Te, az én kutyám szerintem nagyon jó rendőrkutya lenne!
- Miért? Jó a szimata és fegyelmezett?
- Nem! Szereti a fánkot, és tökhülye.

Mariska levetkőzik este, s indul a zuhanyozni. Anyaszült meztelenül meglátja a papagája, felordít:
- Jaj, mit láttam! Mit láttam! Mariska meztelen!
- Te, ha nem kussolsz, kitépem az összes tolladat!
De a papagáj folytatja:
- Mit láttam! Mit láttam! Mariska meztelen!
A nő erre fogja a madarat, megkopasztja, s elmegy fürödni. Közben megérkezik Mariska kopasz fejű barátja. Erre a papagáj:

- Mi van haver, te is láttad?

Arisztid és Tasziló disznófarmot akarnak létesíteni. Vesznek egy kocát, és mert a könyvekben az áll, hát felteszik a talicskára és eltolják a 100 dolláros kanhoz.
Másnap reggel Tasziló kimegy a disznóólba, Arisztid meg kiszól az ablakon:
Nos, vannak már kismalacok?
Mire Tasziló mondja, hogy nincsenek.
Hát akkor el kell vigyük a 200 dolláros kanhoz.
Hát felteszik a talicskára és eltolják a 200 dolláros kanhoz.
Másnap reggel Tasziló megint kimegy a disznó ólba, Arisztid meg kiszól az ablakon:
Nos, vannak már kismalacok? Mire Tasziló mondja, hogy nincsenek.
Hát akkor el kell vigyük a 300 dolláros kanhoz.
Felteszik hát a talicskára és eltolják a 300 dolláros kanhoz.
Másnap reggel Tasziló megint kimegy a disznó ólba, Arisztid meg kiszól az ablakon:
Nos, vannak már kismalacok?
Mire Tasziló : - Még nincsenek, de a koca már ül a talicskán.

- Tudják, egy nagyon szegény faluban voltam plébános. Amikor meghalt a harangozónk, új nem jött a helyébe, és nekem kellett minden nap harangozni.
Egy idő után meguntam, és betanítottam egy majmot, és az teljesen jól elvégezte a munkát.
Egyszer aztán meghalt a kántor is, és a majom annak a munkáját is megtanulta. Sőt, képzeljétek, egyszer elaludtam az istentiszteletet, és azt is megtartotta helyettem.
- Nahát, tisztelendő úr - hitetlenkedtek a falubeliek -,ez aztán a különleges történet. Aztán, hol van most a maga csodálatos majma?
- Hát idővel a fejemre nőtt, most ő a mi nagytiszteletű püspök urunk.

Bemegy a cowboy a kocsmába inni. Kis idő múlva bejön a lova is, végigmegy a falon, a plafonon, és a bárpultnál felhajt egy kupicával.
Megdöbbent csönd.
A cowboy mentegetőzik:
- Ilyen ez. Bejön, és nem köszön.

- Kérem doktor úr, segítsen baj van! Az összes csirkémnek 40 fokos láza van. Most mit csináljak?
- Vegye le a "Friss tojás eladó" táblát, és rakja ki helyette, hogy "Főtt tojás eladó".

A komámhoz mentünk disznót vágni, a disznót kitessékeltük az ólból, aztán ahogy lefogtuk, elkezdett iszonyatosan visítani.
- No elég, engedjük el.
Megint megfogtuk, a disznót visít.
- Elég, engedjük el!
Harmadjára már megkérdeztem:
- Miért ez a cirkusz, szúrjuk már le végre!
- Csak nyugi, a szomszédomat megüti a guta az irigységtől, mert azt hiszi, hogy hármat vágunk.

Volt egy gazda, aki disznókat nevelt. Egy nap beállított hozzá egy férfi és megkérdezte:
- Mondja csak, mivel eteti a sertéseket?
- Én kérem, makkal, moslékkal. Miért kérdi az úr?
- Nos, én az Állatvédő Ligától jöttem. Megállapítom, hogy szabálysértést követett el, nem szabad hulladékkal etetni az állatokat. Megbírságolom 15.000 forintra.
Néhány nappal később jött egy másik férfi, aki ugyancsak kérdezősködni kezdett.
- Elárulná, mivel eteti a disznókat?
- Nagyon jól táplálom őket, kapnak főtt kukorica darát, gabonaféléket, zöldséget, gyümölcsöt, amennyit csak meg bírnak enni. - feleli a gazda.
- Tudja, én egy ENSZ szervezettől jöttem. Megállapítom, hogy maga pazarló módon eteti az állatokat, míg a világon emberek milliói éheznek. Megbírságolom 20.000 forintra.
Pár napon belül egy 3. ember is megjelent a farmon, ő is a disznók takarmányozásáról érdeklődött. A farmer megfontoltan ezt válaszolta:
- Nos, én minden nap adok nekik fejenként 1000 forintot, aztán azt vesznek rajta maguknak, amit akarnak.

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!