A légy sétál a fiával egy kopasz fickó fején és így szól hozzá:
- Látod fiam, amikor én még olyan kicsi voltam mint te, akkor itt még csak egy keskeny gyalogút volt...

A kengurut 2 méter magas kerítés veszi körül az állatkertben, mégis kiszökik egyik éjjel. Másnap hozzáépítenek a kerítéshez még egy métert, de következő reggelre ismét szabadon ugrál az erszényes az állatkertben. Harmadnap már 4 méteresre építik a kerítést, de a kenguru újra kint van. Megkérdezi tőle a teve:
- Haver, mit gondolsz, meddig fogják még magasítani a kerítésedet?
Mire kenguru:
- Szerintem egészen addig, míg észre nem veszik, hogy be kellene zárni a kiskaput!

Az okos kutya bandukolt a sivatagban, amikor egyszer csak észrevette, hogy egy leopárd rohan felé, amely minden kétséget kizáróan fel akarja őt falni.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, mit tehetne.
Észrevette, hogy éppen mellette van néhány csont a földön. Gyorsan odament és elkezdett egy csontot rágcsálni.
Mikor a leopárd már közel volt, felkiáltott:
- Hú, de finom volt ez a leopárd! Bárcsak lenne még egy itt valahol a közelben!
A leopárd ezt hallva hirtelen megállt, majd rémülten felmászott a legközelebbi fára.
Ott ezt gondolta magában:
- Hú ez meleg helyzet volt. Ez a kutya majdnem elkapott.
Igen ám, de volt az egyik közeli fán egy majom, aki látta a történteket.
Gondolta, hogy szerez egy jó pontot a leopárdnál ha elmondja neki az igazságot, hátha azután már nem fogja őt bántani.
A leopárd hallva az igazságot dühösen lemászott a fáról és azt mondta:
- Gyere majom, ülj fel a hátamra és majd meglátod hogy jár az a kutya aki engem lóvá tett!
A kutya észrevette, hogy mi történt és látta a majommal a hátán közeledő leopárdot.
Gyorsan elkezdett gondolkodni, hogy vajon mit tegyen. Végül leült a csontok mellé, háttal a közelgő leopárdnak, mintha nem vette volna észre, hogy jön.
Amikor már úgy érezte, hogy közel járnak, hirtelen megszólalt:
- Hol a fenébe lehet már az a majom. A majmokban nem lehet megbízni.
Már legalább fél órája elküldtem, hogy kerítsen nekem még egy leopárdot...

Az állatkerti hím gorilla elpusztult, és nem volt pénz újat vásárolni.
Viszont a nőstény gorilla tüzelni kezdett, kezelhetetlenné vált, a vezetőség attól félt, hogy kárt tesz valakiben, vagy magában.
Megkörnyékezték Józsit, a takarítót, aki arról volt ismert, hogy
válogatás nélkül minden nő iránt erősen érdeklődött.
- Józsikám, megdugnád a gorillát húszezer forintért?
Józsi hosszasan gondolkodott, majd kibökte:
- Rendben, de csak három feltétellel: 1. csókolózni nem fogok vele,
2. soha, senki ebben a büdös életben meg ne tudja...
- Rendben van Józsikám, mi a harmadik? - Hááát... adhatnának egy kis haladékot, amíg összeszedem a pénzt.

Kiszáll a NAV egy tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést.
Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek. Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

- Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági
létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek.

- Rendben van, maga tudja.

A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve
sprintel visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.


Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli
torokból kiáltja neki:

- Az igazolványt! Mutassa neki az igazolványt!

A farmon a ló belesüllyed egy mocsaras gödörbe. Arra megy a tyúk. A ló kéri, hogy hozzon gyorsan segítséget. A tyúk elszalad segítségért, de nincs otthon senki, így maga beül a gazdája sportkocsijába, és azzal kihúzza a lovat.
A ló nagyon hálás, és megígéri, hogy jó tett helyében jót várjon a tyúk. Egyik nap, mit ad isten, a tyúk is elsüllyed egy gödörben, és kiabál a lónak.
- Ló, légy szíves menj a sportkocsiért és húzzál ki innen.
- Nekem nincs szükségem ehhez kocsira. Odaállok, odatartom a micsodámat, kapaszkodj bele és kihúzlak. És tényleg kihúzza a tyúkot.
Mi ebből a tanulság?
Ha valakinek akkora van, mint egy lónak, nincs szüksége sportkocsira ahhoz, hogy felszedjen egy tyúkot.

A paraszt fedeztetni akarja a kocáját. Mivel kan csak a szomszédban van, felteszi a kocát a talicskára, majd áttolja a szomszédba. Másnap nézi az ólat, sehol a kismalacok. Na mindegy, gondolja, az embernek sem megy mindig elsőre, ismét áttolja a malacot a talicskán a szomszédba. Harmadnap reggel az asszonyt kiküldi, nézze mag, vannak e már malacok. Jön vissza az asszony és mondja:
- Malacok még nincsenek, de a koca már a talicskán ül!

A medve részegen elfekszik az erdőben. Arra megy a nyuszika. Most leverem a medvén minden fájdalmamat - gondolja - és kegyetlenül elveri. A medve másnap magához tér és érzi, hogy elverte valaki.
Elmegy a rendőrségre és jelenti az esetet. A rendőr összehívja az állatokat, és megkérdezi ki verte meg a medvét. Természetesen mindenki lapít. Így hát megkérdezi a medvét, hogy nem emlékszik-e valamire. A medve gondolkodik egy darabig majd így szól:
- Csak annyira emlékszem, hogy aki megvert annak valami karok vagy csáp volt a fején. A nyuszi megszólal a hátsó sorból:
- Csiga, csiga szorul a hurok!

Az erdőben a bogarak gyűlést tartanak. Mindenki ott van, kivéve a százlábút. Már éppen vége a gyűlésnek, amikor lihegve érkezik a százlábú.
A többiek kérdezik:
- Te meg hol voltál eddig?
A százlábú dühösen felel:
- Ki volt az a hülye, aki kiírta, hogy kérem a lábakat letörölni!

A csiga és a teknősbéka karamboloznak az erdőben.
Egyetlen szentanú van csak, a lajhár, aki éppen a helyszín közelében himbálózott a fán. A redőrségen faggatják a lajhárt, mit látott e szörnyű balesetből. A lajhár a következőt vallja:
- Nem emlékszem, minden olyan gyorsan történt!