Két béka beszélget az árokparton:
- Azért jó, hogy az összes lány megvolt a faluban.
- Ja, de azért a varázsló lányát kihagyhattuk volna :(

Két bolha beszélget egymással. Az egyiknek szép arca van, nyugodt, a másiknak kiszáradt a bőre, ráncos, fáradt. Mondja a nyugodt arcú a másiknak:
- Te nem is tudod, hogyan és hol kell meghúzódni?
- Mindig rosszul járok, vagy kiráznak, vagy kidobnak.
- Na, elmondom mit kell tenned: keresel egy jó nőt, felugrassz a lábszárára, majd lassan, óvatosan mászol felfelé a lábán egészen addig, amíg elérsz egy meleg, szőrös helyre, ahol leheveredsz.
Másnap a találkozásnál a peches bolha reszket, fázik és még rosszabbul néz ki.
- Nem azt csináltad, amit tanácsoltam?
- Dehogynem!
- És?
- Ma reggel egy motoros bajszán ébredtem, aki 160-nal száguldott.

A kicsi gólya anyja után sír a fészekben. Az apja próbálja vigasztalni:
- Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van. Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd. Anyja nyugtatgatja:
- Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön. Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A 3. éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből. Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
- Hát te hol voltál?! - kérdik tőle.
- Á, nem érdekes! Csak egyetemistákat ijesztgettem!

- Mondja kedveském, megkergült a kandúrja? - kérdi az egyik öregasszony a másikat.- csak azért kérdem, mert egész délután a mi háztetőkön rohangászik.
- Á dehogy, csak délelőtt kiherélte az állatorvos és most mondja le a randevúkat.

Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át.
Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! A kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya 5 gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? Üdv.:A gazda"

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Egy ember bemegy az állatkereskedésbe és pórázon húzza maga mögött a jegesmedvéjét.
- Merre van az a szemét?
Az eladónő megszeppenve:
- Milyen szemét?
- Akitől egy évvel ezelőtt tengerimalacot vettem!

- Képzeld tegnap felcsíptem egy kellemes kis cicust.
- És?
- Hazavittem a padlásra, közben simogattam selymes, fehér bundácskáját.
- És?
- Leültettem a kanapéra.
- És?
- Megkínáltam egy kis meleg tejjel.
- És?
- Ha azt láttad volna milyen szexisen lefetyelte a kis nyelvével.
- És?
- Végigfektettem a kanapén.
- És?
- Átöleltem szorosan.
- És?
- És akkor elmeséltem neki, hogyan heréltek ki.

A ló fut az erdőben, megállítja a farkas. Erre a ló:
- Farkas koma, most az egyszer ne bánts, fontos üzenet lesz az egész
erdőnek, neked is.
- Igazán? És hol van az az üzenet?
- Ide írták a jobb hátsó patámra.
A farkas hátramegy, hogy elolvassa, a ló meg jól fejbe rúgja.
Egy óra múlva kábultan ébred fel a farkas és így szól:
- Nem tudom, minek játszom az eszem, mikor nem is tudok olvasni.

A zebra egy farmra kerül, ahol ismerkedni kezd a háziállatokkal.
Megkérdezi a lótól, hogy ő mit csinál. Erre a ló:
- Tudod, én húzom itt a szekeret.
Továbbmegy, meglátja a tehenet és tőle is megkérdezi, hogy mit csinál.
A tehén ezt válaszolja:
- Én adom itt a tejet.
Végül odamegy a bikához is és kérdi, hogy mit csinál.
Erre a bika határozott hangon:
- Vedd le a pizsamádat és mindjárt megtudod!