Autóbalesetet szenved egy család. Az anyós, mivel nem volt bekötve, kirepül az ablakon és azonnal meghal, a család többi tagja kisebb sérülésekkel megússza. A helyszínelő rendőrnek feltűnik, hogy a családfő rezzenéstelen arccal válaszol a kérdésekre. Szemrehányóan meg is jegyzi:
- Elnézést, Uram, de az imént halt meg az Ön anyósa. Ez nem jelent Önnek semmit?
Mire a férfi:

- Ne haragudjon biztos úr, ha magának is így fájna mindene az ütközéstől mint nekem, magának se lenne kedve röhögni.

Az apa meséli a leányának:
- Tegnap járt nálam a Géza, és megkérte a kezedet. Én természetesen igent mondtam neki.
- De papa! - könyörög a lány. Én nem akarom itt hagyni a mamát!

- Ugyan drága kislányom, ki mondta, hogy hagyd itt? Nyugodtan magaddal viheted!

Kovács egyszer dühbe jön, és csúnyán elveri az anyósát. Az asszony persze szalad a rendőrségre, és feljelenti.
- Hogy merte megütni az anyósát? - förmed rá a rendőr. - Nem tudja, hogy büntetni csak a hatóságnak van joga?
- Én nem bánom - feleli Kovács -, itt a botom, akkor üsse maga!

- Mennyi ideje vagy házas?
- Éppen öt éve!
- No, és még nem ért semmi családi öröm?
- Dehogynem! Tavaly temettük az anyósomat.

Egy fickó lekiabál a negyedikről:
- Házmester úr, Házmester úr! Jöjjön gyorsan, az anyósom ki akar ugrani az ablakon!
- Hát aztán, miért kellek én oda?

- Mert sajnos nem nyílik az anyósom ablaka!