- Miért temetik az anyóst, csak derékig a sírba?
- Hogy később tudja gondozni a virágokat.

A paraszt szánt a földjén. Arra megy az egyik barátja.
- Hé, Béla, meghalt az anyósod!
A paraszt nem válaszol, csak szánt tovább.
- Hé, Béla, hát süket vagy?

- Nem, csak előbb a munka, aztán a szórakozás!

Egy férfi mondja a barátjának tűnődve:
- Ha az a kis bajusz nem lenne, pont úgy néznél ki mint az anyósom.
- Nincs is bajuszom.

- De neki van.

Az öreg paraszt elindul a szénával megrakott szekerével a szomszéd faluba. Anyósa könyörög neki, hogy vigye el őt is:
- Kérlek, vigyél el, meghúzom magam a szekér végibe!
- Hiába könyörög, akkor sem viszem magammal!
Ahogy halad a szomszéd falu felé, éktelen nagy vihar kerekedik és a villám lesújt a paraszt szekerének a végébe. Dühösen morog magában:
- Pedig de szépen könyörgött!

A vő bemegy a temetkezési boltba, hogy koporsót nézzen a halott anyósának. A boltos mutatja neki a választékot:
- Nos, itt egy mahagóni fából készült, arany zsanérokkal és szögekkel készített, arany szobrocskákkal díszített darab. 150 000 forint.
- Nem, nekem nem kell ilyen hivalkodó, nem olyan nagy a mi emberünk.
- Jó, akkor itt egy fenyőfából készült, ezüst zsanérokkal, szögekkel készített, ezüst szobrocskákkal díszített, 100 000 forintért.
- Nem, ilyen drága nem kell nekem, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Értem, akkor itt egy bükkfából készült, fekete, vas zsanérokkal és szögekkel, szobrocskák nélkül, 70 000 forintért az öné!
- Nem, nem kell ekkora, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Uram, akkor milyen kell, mégis mennyire szereti az illetőt, egyáltalán kiről van szó? - kérdezi a boltos.
- Az anyósomról.
- Miért nem ezzel kezdte? Van 1000 forintért egy igen olcsó megoldás!
- És mi az?
- Behozzák, felszögelünk rá négy fogantyút, és már mehet is a ravatalozóba.