Takács úr a feleségével és az anyósával nyaral Jeruzsálemben. Egyik nap az anyósa hirtelen belázasodik, és meghal. Egy temetkezési vállalkozó felajánlja, hogy itt helyben eltemetik az elhunytat.
- Nem, köszönöm, inkább hazaszállíttatjuk - hárítja el az ajánlatot a férfi.
- De miért? Nagyon szép ceremóniát tudunk szervezni - próbálkozik a temetkezési vállalkozó.

- Nézze, uram! Itt most az anyósomról van szó. Kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aki három nap múlva feltámadt. Nem akarok kockáztatni.

- Mama, ebből a levesből háromszor ennyit kellett volna főznie.
- Miért mondod fiam, annyira ízlik?
- Nem, hanem akkor eltalálta volna, hogy mennyi só kell bele.

A pesti férj táviratot kap a felesége vidéken élő családjától:
- Anyósod nagyon beteg. Stop. Az orvosok feladták. Stop.
A férj választávirata:
- Remélem, nem a mi címünkre. Stop.

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.
- Kovács honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester.
- Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
- Igen. - mondja Kovács.
- Akkor most mondja vissza! - szólítja fel az őrmester.
Kovács belekezd:
- Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt.
Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

János bácsi, Pista bácsi és az anyósa beszélgetnek.
- Te Pista, tetszik nekem az anyósod?
-Mi tetszik rajta?
-Hogy nem az enyém.