Kis úr és a neje egy kertes házban lévő ismerőshöz hivatalos vacsorára. Az ízletes falatok elfogyasztása után a házigazda büszkén vezeti körbe vendégeit a gondozott kerten. Az egyik fánál megjegyzi:
- Ezt a fát annak emlékére ültettem, hogy összevesztem az anyósommal.
- Nem is rossz ötlet, - fordul feleségéhez Kis - milyen szép erdőnk lehetne már!

Anya és lánya beszélgetnek...
- Hallom váltok lányom!
- Igen mama.
- Nő van a dologban?
- Igen mama.
- És ki az a nő?
- Hát, te mama.

Nemrég temették el a férfi anyósát. Kimegy a temetőbe, megnézni, hogy minden rendben van-e a sírnál. Látva a nem messze sugdolózó és őt figyelő öreglányokat, jó hangosan elkezd sóhajtozni:
- Jaj, miért haltál meg, anyósok legjobbika! Bárcsak feltámadnál!
Abban a pillanatban egy vakond elkezdi túrni a földet. Látva a mozgást, azonnal elfeledkezik az öreglányokról. Rátapos a vakondtúrásra, miközben ezt mormogja:
- Na, annyira komolyan azért nem gondoltam!

- Visszavennének egy revolvert?
- Miért, nem működik?
- Nem tudom, de most telefonáltak, hogy az anyósomat elütötte egy autó.

Kovács az anyósánál ebédel. A kutya ül az asztal mellett és mereven nézi.
- Mondja, mama, miért bámulja ez a dög egyfolytában a tányéromat? - kérdi ingerülten a férfi.
- Mert ő is ebből a tányérból szokott kapni enni.

- Mit keresel drágám? - kérdi a férj a feleséget.
- Az egyik egészségügyi könyvet.
- Melyiket?
- Aminek az a címe: hogyan éljünk 120 évig?
- Azt ugyan hiába keresed, mert kidobtam.
- De miért??!
- Mert múltkor láttam, hogy az anyád olvasgatta !

Két vadász beszélget poharazgatás közben:
- Tudod, mikor kacsintottam utoljára az anyósomra?
- Na mikor?

- Amikor célbavettem.

- Hallom, sokat jársz az anyósoddal kínai étterembe. Ennyire szereti a kínai kaját?
- Dehogy, mindig visszahívják reklámnak.
- Hogy-hogy?

- Az az étterem neve, hogy Vörös Sárkány.

- Édesem, miért vágtad le a kutya farkát?! - kérdi a feleség a férjét.
- Nekem ne csóválja itt az a dög, amikor anyád jön!

- Miért a hátsó kapun viszik be az anyóst a temetőbe?

- Mert elől ez van kiírva: "Feltámadunk!"