A patikus így szól a pult előtt álló izgatott férfihez:
- Sajnálom, uram! Ahhoz, hogy arzént vegyen, recept is kell, nem elég az anyósa fényképe.

Kovács már nagyon unja, hogy állandóan parancsolgat neki az anyósa. Az egyik nap úgy dönt, hogy erélyes lesz vele. Hazamegy és kiabálni kezd:
- Ki az úr a házban?
Nem kap választ. Megint megszólal:
- Kérdeztem, hogy ki az úr a házban?
Megint semmi. Kimegy a konyhába, és elkezdi csapkodni az asztalt:
- Ki az úr ebben a házban?
Erre az anyósa szó nélkül fejbe vágja a sodrófával. Kovács aléltan tér magához:
- Már kérdezni sem szabad?

Apa, apa! Az ufók a barátaink vagy az ellenségeink?
- Miért kérdezed, kisfiam?
- Mert az előbb az udvaron leszállt egy repülő csészealj és elvitték a nagymamát...
- A barátaink kisfiam, a barátaink!

Az öreg paraszt elindul a szénával megrakott szekerével a szomszéd faluba. Anyósa könyörög neki, hogy vigye el őt is:
- Kérlek, vigyél el, meghúzom magam a szekér végibe!
- Hiába könyörög, akkor sem viszem magammal!
Ahogy halad a szomszéd falu felé, éktelen nagy vihar kerekedik és a villám lesújt a paraszt szekerének a végébe. Dühösen morog magában:
- Pedig de szépen könyörgött!

Autóbalesetet szenved egy család. Az anyós, mivel nem volt bekötve, kirepül az ablakon és azonnal meghal, a család többi tagja kisebb sérülésekkel megússza. A helyszínelő rendőrnek feltűnik, hogy a családfő rezzenéstelen arccal válaszol a kérdésekre. Szemrehányóan meg is jegyzi:
- Elnézést, Uram, de az imént halt meg az Ön anyósa. Ez nem jelent Önnek semmit?
Mire a férfi:

- Ne haragudjon biztos úr, ha magának is így fájna mindene az ütközéstől mint nekem, magának se lenne kedve röhögni.

A bíró kihallgatja Lajost a vádlottat.
- Maga ellen az a vád, hogy megölte az anyósát. Miért tette?
- A feleségem kért meg rá...
- Hogy mondhat ilyet? Szégyellje magát! Hiszen a felesége imádta az édesanyját!

- Igaz, bíró úr, de mielőtt aznap elment, azt mondta nekem: "Lajos, ha a mamát alvás közben egy légy is zavarja, ne keltsd fel, hanem üsd agyon!!!"

Nemrég temették el a férfi anyósát. Kimegy a temetőbe, megnézni, hogy minden rendben van-e a sírnál. Látva a nem messze sugdolózó és őt figyelő öreglányokat, jó hangosan elkezd sóhajtozni:
- Jaj, miért haltál meg, anyósok legjobbika! Bárcsak feltámadnál!
Ebben a pillanatban egy vakond elkezdi túrni a földet. Látva a mozgást, azonnal elfeledkezik a leselkedő öreglányokról, és rátapos a vakondtúrásra, miközben ezt mormogja:
- Na, annyira komolyan azért nem gondoltam!

Az anyós haldoklik az ágyon:
- Jaj, mindjárt meghalok! A plafonon meg ott van egy pók!
Mire a veje:
- Mama! Egyszerre csak egy dologra koncentráljon!

A Kovács család az anyóssal állatkertbe látogat, éppen a vízilovat nézegetik, amikor megszólal Kovács:
- Látja, mama! Mekkora szája van, aztán mégsem szól egy szót sem!

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.
- Kovács honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester.
- Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
- Igen. - mondja Kovács.
- Akkor most mondja vissza! - szólítja fel az őrmester.
Kovács belekezd:
- Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt.
Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!