Az anyós felhívja orvos vejét.
- Fiam, reggel kificamodott a bokám, most mit csináljak?
- Sántítson mama, sántítson!

A vő vesz az anyósának a születésnapjára egy zongorát. Egy hónap múlva egy ismerőse megkérdi tőle:
- Na, milyen a zongora? Örült neki az anyósod?
- Igen, örült, de 1 hét után visszavittem a zongorát és inkább kicseréltettem egy trombitára.
- Miért? Egy zongora jobb ajándék, nem?
- De, viszont rájöttem, hogy trombitálás közben nem tud énekelni!

- Melyik a jóindulatú daganat?

- Amelyik az anyóst támadja meg!

Egy férfi elviszi a kutyáját az állatorvoshoz:
- Doktor úr, vágja le a kutyám farkát!
- Miért tennék ilyen szörnyűséget?
- Mert mindig csóválja a farkát, és holnap vendégségbe jön az anyósom. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy bárki is szívesen látja...

Sándorra rászól az anyósa:
- Juj, de csúnyán ásítasz, Sanyikám! Ha én ásítok a kezemet mindig a szám elé teszem.
- Persze mama tudom, azért hogy ki ne essen a fogsora.

Hány fogra van szüksége egy anyósnak?
Kettőre: egy, hogy mindig fájjon neki a másikkal meg, hogy bontsa a sört!

- Öregem, ha én az anyósommal veszekszem, mindig enyém az utolsó szó - mondja egyik barát a másiknak.
- És mit mondasz neki?
- Igenis, mama!

- Madárijesztő kéne a kertjébe, szomszéd úr! Különben a madarak szép lassan elhordják az összes termését. - mondja az egyik gazda a másiknak.
- Nem kell ide olyan, az anyósom egész nap a kertben matat.

Egy fiatal pasi megkérdi az anyósát:
- Mama, mondja miért nézi ez a kutya annyira a tányérom?
- Azért fiam, mert midig abból eszik!

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.
- Kovács honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester.
- Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
- Igen. - mondja Kovács.
- Akkor most mondja vissza! - szólítja fel az őrmester.
Kovács belekezd:
- Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt.
Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!