Egy feldúlt férfi bemegy a temetkezési vállalkozóhoz:
- Szeretném elhamvasztatni az anyósomat.
- Semmi gond, holnap ideszállítjuk.
- Nem kell, itt áll kint a kapuban.

A vő bemegy a temetkezési boltba, hogy koporsót nézzen a halott anyósának. A boltos mutatja neki a választékot:
- Nos, itt egy mahagóni fából készült, arany zsanérokkal és szögekkel készített, arany szobrocskákkal díszített darab. 150 000 forint.
- Nem, nekem nem kell ilyen hivalkodó, nem olyan nagy a mi emberünk.
- Jó, akkor itt egy fenyőfából készült, ezüst zsanérokkal, szögekkel készített, ezüst szobrocskákkal díszített, 100 000 forintért.
- Nem, ilyen drága nem kell nekem, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Értem, akkor itt egy bükkfából készült, fekete, vas zsanérokkal és szögekkel, szobrocskák nélkül, 70 000 forintért az öné!
- Nem, nem kell ekkora, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Uram, akkor milyen kell, mégis mennyire szereti az illetőt, egyáltalán kiről van szó? - kérdezi a boltos.
- Az anyósomról.
- Miért nem ezzel kezdte? Van 1000 forintért egy igen olcsó megoldás!
- És mi az?
- Behozzák, felszögelünk rá négy fogantyút, és már mehet is a ravatalozóba.

- Madárijesztő kéne a kertjébe, szomszéd úr! Különben a madarak szép lassan elhordják az összes termését. - mondja az egyik gazda a másiknak.
- Nem kell ide olyan, az anyósom egész nap a kertben matat.

- Drágám, miért vágtad le a kutya farkát? - kérdezi a feleség a férjét.
- Nekem ne csóválja az a dög, amikor anyád jön hozzánk!

- Remek ez az étterem! - mondja a vendég az étterem tulajdonosának.
- Nagyon örülök, hogy meg van velünk elégedve uram. Elárulná, hogy elsősorban mi ragadta meg a tetszését?
- A zene! Olyan iszonyat hangos volt, hogy nem hallottam tőle az anyósom állandó locsogását!

- Üdvözlöm!
- Egy jegyet szeretnék kérni Nápolyba.
- Csak egyet?
- Igen, mert az anyósomnak veszem, aki tegnap azt mondta: "Nápolyt látni és meghalni..."

Nemrég temették el a férfi anyósát. Kimegy a temetőbe, megnézni, hogy minden rendben van-e a sírnál. Látva a nem messze sugdolózó és őt figyelő öreglányokat, jó hangosan elkezd sóhajtozni:
- Jaj, miért haltál meg, anyósok legjobbika! Bárcsak feltámadnál!
Abban a pillanatban egy vakond elkezdi túrni a földet. Látva a mozgást, azonnal elfeledkezik az öreglányokról. Rátapos a vakondtúrásra, miközben ezt mormogja:
- Na, annyira komolyan azért nem gondoltam!

Esküvője után kérdik Szabót a kollégái:
- Na, milyen a házasélet faszikám?
- Tudjátok, hamarosan megáld minket az Isten egy pufók, visító, fogatlan teremtménnyel.
- Csak nem babát vártok?
- Nem, anyósom hozzánk költözik!

Sándorra rászól az anyósa:
- Juj, de csúnyán ásítasz, Sanyikám! Ha én ásítok a kezemet mindig a szám elé teszem.
- Persze mama tudom, azért hogy ki ne essen a fogsora.

- Az én vejem egy áldott jó ember! - dicsekszik az anyós a vendégeknek - Mindenhová elvisz.
A vő rezignáltan teszi hozzá:
- Ez igaz, de sajnos a mama mindenhonnan visszajön.