Két idegen pasi egymás mellé kerül egy vonaton. Az egyiknek van egy jó könyve, azt olvasná, de a másik nem hagyja:
- Beszélgessünk, úgy jobban telik az idő!
- Miről akar beszélgetni?
- Hát... mondjuk az atomenergiáról.
- Jó, de mielőtt erről beszélgetnénk, meg tudna magyarázni nekem valamit? A kecske, a tehén és a ló ugyanazt a füvet eszik, és mégis más-más a trágyájuk: a kecskéé bogyó, a tehéné lepény, a lóé pedig száraz fű.
Miért van ez így?
- Nem tudom.
- Mondja, hogy akar maga az atomenergiáról beszélgetni, amikor a szarhoz sem ért?

Egy öreg kalóz meséli az élete történetét egy fiatalabb kalóznak:
- Az első csatában elveszítettem a fél lábam.
Jött egy ágyúgolyó és levitte.
Azóta van falábam.
- És a kezeddel mi történt?
- Az a 2. csatában történt.
A másik hajó kapitánya vágta le egy karddal. Azóta van kampó-kezem.
- És a szemeddel mi történt, látom az is üvegből van?
- Az a 3. csatában történt.
Egy apró bogár belerepült a szemembe...
- Én hülye meg elfelejtettem, hogy kampó van a kezem helyén!

Két pap álldogál az országút szélén, kezükben egy tábla :
"Közel a vég! Fordulj vissza, míg nem késő!"
Arra jön egy autós, mutatják neki a táblát, az pedig dühösen kikiált a kocsiból:
- Hagyjatok békén, szentfazekak! - és továbbhajt.
20 másodperc múlva hatalmas
fékcsikorgás, majd egy hangos csobbanás hallatszik. Azt kérdezi egyik pap a másiktól:
- Nem lenne jobb, ha azt írnánk a táblára, hogy a híd leomlott?

Egy kopasz, falábú úriember álarcosbálba kap meghívót. Gondolkodik, hogy milyen jelmezt vegyen fel, végül megbíz egy céget, kölcsönözzön neki valamilyen jelmezt.
Hamarosan megérkezik egy kalózjelmez, a következő kísérőlevéllel:
"A kendő eltakarja a kopasz fejét, a faláb pedig kifejezetten illik a kalózjelmezhez."
Emberünk elgondolkodik, majd visszaküldi a jelmezt, mondván, szégyelli a falábat.
Érkezik az újabb jelmez, a levéllel:
"Ha felveszi a mellékelt szerzetesi csuhát, eltakarja a falábát, a kopaszság pedig kifejezetten illik egy szerzeteshez."
Ez a jelmez is hasonló sorsa jut, mint az előző, mondván, a kopaszság is szégyelni való. Postafordultával érkezik egy kis csomag, benne cukormáz és a szokásos levél:
"Kenje be a kopasz fejét cukormázzal, dugja a fenekébe a falábát és elmehet nyalókának!"

Autóbaleset történik az autópályán, egyik autóban 4 fehér, a másik autóban 4 fekete bőrű sérült van.
Kijönnek a mentők, elkezdik ellátni a fehér sérülteket, a feketék ott nyögdécselnek az árokban. Az egyikük megunja és szól a mentősöknek:
- Helló, velünk mi lesz? Miért csak a fehérekkel foglalkoztok?
- Ismered a színeket?
- Hát persze!
- Milyen színű a mentőautónk?
- Hát fehér.
- Na látod! Értetek majd a fekete jön.

- Nővérke, már hetedszerre sem sikerült eltalálnia a vénámat! Döntse már el végre, hogy most vért vesz tőlem, vagy tetoválni akar.

Ügyvéd beszámol védencének:
- Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A rosszat ügyvéd úr.
- Sajnos a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság helyszínén talált vérmintával.
- És mi a jó hír?
- Alacsony a koleszterinszintje.

Rögtön tudtam, hogy nemkívánatos gyerek vagyok, mikor kenyérpirítóval
kellett játszanom a fürdőkádban.

- Mondja volt már önnek egy komoly állása?
- Egyszer egy ideig sírásó voltam.
- Az komoly munka magának??!
- Hát nem volt szabad röhögni.

Nagy csata után rettenetes állapotban tér haza a lovag. Horpadt a páncélja, megrepedt a sisakja, száz sebből vérzik, szinte kizuhan a nyeregből. Csak sánta lova viszi nehézkesen a király elé.
- Hát veled mi történt, vitéz lovagom?
- Felség, hűséges maradtam hozzád, becsülettel harcoltam érted, és az ellenséget visszaűztem nyugatra.
- Nyugatra?? - kérdi emelt hangon a király - Hiszen nyugaton nem is voltak ellenségeim!
- Nem? - réved el a lovag - ... hát most már vannak!